Forduljak pszichiáterhez vagy egyszerűen túlvállaltam magam? Nem bírok a gyerekeimmel foglalkozni csak minimális mértékben, nem bírok erőt venni magamon és alig várom hogy elkezdődjön az óvoda.

Én is sokat fogytam fél év alatt 20 kilót. Nincs kedvem enni se. Kikapcsolódni nem tudok, nem bírom itthagyni a gyerekeket, rossz anyának érzem magam tőle, meg amúgy is alig ér rá a férjem ha még olyankor is elmennék mikor végre itthon van alig lenne kapcsolatunk. Meg hát ő is hiányzik mint társ és ember. Segítségünk nincs, a bébiszitter szótól kiver a víz el nem tudom képzelni hogy idegen ember vigyázzon rájuk.

Lehet a munka nekem is segítene. De még több mint egy évem van itthon, nem beszélve hogy akkor is a háztartási dolgok és a gyerekekkel való foglalkozás "megvárnak" nem fog senki leülni tanulni a gyerekekkel helyettem stb.

Nincsen. Évi 1-2 szer ha találkozunk testvérekkel, nem is ismerik jóformán a gyerekeinket inkább ilyen látszat kapcsolat.

Nem tudom egyetlen alkalom mit segítene rajtam és mint írtam nekiindulni sincs kedvem energiám semmim sehova...és nem akarok egyedül lenni szorongok tőle.

Nagyon pletykás helyen lakunk, kis település, itt tuti egy perc múlva mindenki tudná hogy "bolond vagyok" mert ez azzal egyenlő itt felénk, főleg a nyugtató feliratása pláne..:(

Bár gondolom pszichiáterhez is csak úgy mehetnék ha van beutaló háziorvostól..akkor ennyit erről.

Köszi a VÁLASZOKAT.