Az lehetséges, hogy se a gyerekorvos, se a védőnő nem veszi észre?

Hiába lett lepontozva az 5. hozzászóló, igazat írt.

A én fiam 3 éves és majdnem dettó.

21 hónaposan került bölcsibe, addig VILÁGON MINDENT MEGEVETT: MÁJAT, HALAT, CÉKLÁT, SÓSKÁT, TOJÁSLEVEST, MINDENT. (bocs, caps lock).

Aztán a bölcsiben 1 hónap alatt leszokott a levesről, a leveszöldségről, a gyümölcsökről..... stb.

A hideg étkezésekkel (reggeli, uzsonna, vacsora) legalább nincs gond, de ebédnél sokszor sírásig meg a harc, hogy legalább kóstolja meg a káposztát, karfiolt, lencsét.... és sorolhatnám.

Néha megzsarolható, de nem szeretnék ilyen reflexeket belénevelni.

A kérdésben szereplő anyuka nyilván nem csinálja jól, hogy fel sem kínál mást, tudhatná, hogy ez sok későbbi betegség előszobája.

Megértem, hogy aggódsz a kissrác miatt, én is voltam már hasonló cipőben. De egy dologra már rájöttem: egy kívülálló nem tudhatja, pontosan mi zajlik egy családban, és - bár lehet véleménye, és el is mondhatja - nincs igazán beleszólása a dolgok menetébe.

Az én keresztlányom is a csipegetők táborába tartozik, pici kora óta olyan a lába, mint a ropi, a szél is elfújja, nagyon válogatós, szinte csak édességet, műkaját hajlandó megenni, pedig anyukám - a nagymamája - a lelkét kiteszi, hogy a kedvére valót főzzön, amikor ott van...

Mégis, már 10 éves, nem betegesebb, mint a kortársai, és szép lassan javul az étvágya is.

Sajnálom őt is, anyukáját is, de sokat nem tehettem az ügyben. Ők is úgy voltak vele, mindegy, mit eszik, csak egyen már végre...

Szerintem örülj, hogy nálatok jókat eszik, tömd tele friss gyümölccsel, tápláló ételekkel. Hátha otthon is ilyeneket kér majd. És ennyi.

Csak hogy lásd a másik oldalt is.

Fiam pont mint a te keresztfia.Három éves ő is.Amit én végigzongoráztam az evése körül, nem kívánom neked(meg másnak sem).A hozzátáplálás kezdetétől nagyon rossz evő, az első kis kanál almalétől majd behányt.Na ez a tendencia lényegében meg is maradt.A világon mindent megtettem.Én főztem neki saját magam a főzelékeket mikor kicsi volt, ritkán kapott boltit.Kerültem az édességeket.Egy éves koráig még csak-csak meg tudtam etetni, de akkor úgy hogy le kellett mással foglalni mással.Tudom rossz módszer.De utána, pokol volt.Volt olyan hogy egy torokgyulladás miatt több mint egy hétig nem evett szilárd kaját pl.De betegség nélkül is simán elvan kaja nélkül.Több orvost, védőnőt kérdeztem már, sőt beutalót is kértem kivizsgálásra, de mindenki csak legyintett, hogy nem sovány ez a gyerek, mit akarok én.Pedig elég vékonka.

Szóval hidd el, vannak ilyen gyerekek, nem biztos hogy az anyuka hibás ebben.Az ilyen gyerekek anyukái egy idő után eljutnak oda hogy mindegy mit, csak egyen.

Én dettó ilyen voltam. Anyukám mindig azt mondja, hogy mustáros kenyéren és kakaón nőttem fel.

Rémesen makacs gyerek voltam. Volt hogy az ebédre feltálalt spenót elől este 10kor zavart el.

Ami vicces, hogy a csokit sem ettem meg, csak a manner nápolyit.

Felnőttem.

Nem olvastam végig az egészet, úgy írom le azt, amit én tapasztalok étkezés terén.

Az én gyerekem - állítólag - nagyon jó kajás a többihez képest. Az összes óvodás pajtása, aki nálunk volt már és étkezett semmit nem evett meg. Kizárólag édesség, csoki és chips kellett volna nekik. A szülők pedig panaszkodnak, hogy nem eszik a gyerek. Hát én nem is csodálom.

Ha nem álltam volna a sarkamra, akkor az én gyerekem is ilyen lenne. Én bizony éheztettem estig is, ha nem volt hajlandó "rendes" kaját enni. Vacsorára már olyan éhes volt, hogy "bármit" megevett volna, amit elé rakok. Ez úgy szépen beállt nálunk, úgyhogy egy erős, jól táplált kiskölök, akiről minden gondozónak az jut az eszébe, hogy "bárcsak mindegyik gyerek így és ennyit enne, amennyit Ő.

Főzés közben a kezébe nyomok egy sárgarépát (saját termés), nyers krumplit, vagy éppen ami ott van zöldség, gyümöcsféle. Már a saját étkezésünkkel példát mutatunk.

Én hiszem, hogy egy gyereket rá lehet nevelni ezekre a dolgokra, de bizony kell hozzá a következetesség végkimerülésig...:)

Ohh az én fiam is ilyen.Az oviba mindent megeszik, még a pörköltből a húst is.Bezzeg itthon, csak a szaftot, mert ha egy kis szem húst meglát ott hagyja az egészet.

Itthon alig eszik, vagy ha eszik is valamit, akkor rákattan egy dologra és napokig-hetekig csak azt hajlandó.

Volt hogy ketchup-ös kenyeret evett csak, volt hogy csak virslit vagy párizsit volt hajlandó magában.Most a tészta leves a sláger, (ez a piritott tésztás zacskós).

Neki hullámai vannak rákattan valamire és akkor csak azt van hogy csak 1-2 napig van hogy egy hétig.Aztán elkezd rendesen enni reggelire felvágottas kifli, ebédre normális főtétel akár vacsira is az ebéd vagy szendvics.Közben joghurt, gyümölcs.Aztán egyszercsak megint rákap valamire és csak azt.

Vele is volt hogy betegség miatt szó szerint nem evett 1 hétig.Max egy fél szelet kenyeret vagy egy virslit de annak már örültem.

Ilyenek vannak sajnos.

De hidd el ha az a gyerek tényleg annyira alultáplált lenne akkor már a gyámügy meglátogatta volna őket.

Írta az egyik válaszadó, hogy a babája nem kapott bébiételt, ő főzött neki. Pedig azt biztosan megette volna! Igaz, hogy drágább, de hacsak nem szűkölködik a család, érdemes azt venni egy gyengén evő babának, különben alultáplált lehet, ha egyoldalúan eszik és keveset is. Azt biztos, hogy megeszi! Nem hallottam még olyat, hogy a bébiétel ne ízlene a babáknak. Azt bizony nem hagyják ott. Tudományosan ki van találva, kísérletezve, hogy pontosan hogyan kell eltalálni az ízeket, milyen arányban kell keverni a zöldséget a hússal, hogy az finom legyen.

A bébiétellel biztosra lehet menni, míg a házikoszt vagy ízlik nekik, vagy nem.