A gyerekeket szabad pofozni, feleselés, csúnyán beszélés és egyéb esetekben?

Ha a szép szó nem használ, akkor lehet a fenekére vagy a kezére ütni, esetleg a szájára.

De ez nem lehet akkora, hogy megláttsszon és nem lehet rendszeres.

Ha csúnyán beszél, akkor nem árt elgondolkodni, hogy kitől is hallja. Ha a szülő is így beszél, akkor nem a gyerek a hibás.

A pofozás azért túlzás, nem csak ebben az esetben, hanem úgy általában is. Amelyik gyerek felesel és csúnyán beszél, az már van olyan értelmes, hogy érzi és érti a büntetés súlyát is.

Az sem mindegy, hogy mit értesz feleselés és csúnya beszéd alatt, és milyen korú gyerekről van szó. Egészen más egy dackorszakos 3-4 éves "feleselése", akinek a korával jár, hogy képes belekötni az élő fába is, és más egy 6-8 évesé is.

Inkább arra próbálj figyelni, hogy milyen szitukban jönnek elő ezek az indulatok a gyerekből, hátha megoldható a helyzet pofozkodás nélkül is.

Embert nem szabad megütni. Semelyik testrészén.

A gyerek is ember.

A csúnya szavaknak persze lehetnek következményei a "minden csúnya szó 100Ft-tól", amit a felnőttek is fizetnek, a beszélgetés félbeszakításán át bármi, ami jelzi a gyereknek, hogy ez a stílus számodra elfogadhatatlan.

A feleselést pedig beszélgetéssé kell alakítani. Nem katonai kiképzőtábor, vagy jezsuita rendház egy család, ahol az utasításra csak "igenis" lehet a válasz.

Jobb, ha azt szokja meg a gyerek, hogy ha szeretnék tőle valamit, elmondhatja, hogy ő hogyan gondolja, miért akarná esetleg másképp, máskor. Persze figyeljen oda az én szempontjaimra is, hiszen én is tekintetbe veszem az övét.

Ha minden De-vel kezdődő mondatot tiszteletlenségnek tartasz, hogy tanulja meg a gyereked képviselni az álláspontját és normális hangnemben vitatkozni?

A felnőttnek kell okosabbnak lenni, és adott esetben megmutatni a gyereknek, hogy amit mondott, az rendben van, de ahogy mondta az nem, így és így kellett volna.

Persze később arra is meg kell tanítani, hogy vannak helyzetek és emberek, akiknél ez a módszer nem működik. Bizonyos rokonokkal, tanárokkal, főnökökkel nem lehet vitatkozni, ezeket túl kell élni, vagy ha lehet, el kell kerülni.

De a kapcsolatok döntő többségében a megbeszélős módszer a nyerő.

Nem vagyok a testi fenyítés híve, de ha már minden határon túl megy az, amit megenged magának a szülővel szemben, akkor igen, egy nyakleves nem árthat. Csak nem szabad rendszeressé tenni, és tényleg csak nagyon indokolt helyzetben szabad alkalmazni.

Legalábbis, nálam ezt csinálták a szüleim, és mégis ember lett belőlem. :)

Pont a napokban jutott eszembe, hogy én életemben (mármint gyerekkoromban) pont csak annyi pofont kaptam, hogy ne féljek tőle. Anyámtól rendszerint akkor kaptam, amikor tudatosan ellenszegültem. Apámtól pedig csak egyszer, amikor egy íjjal, amit ő csinált, véletlenül majdnem őt találtam el. (Hozzáteszem ez teljesen véletlen volt, mert egyáltalán nem rá céloztam, csak lőttem egy irányba és ő ott guggolt egy doboz mögött és pont akkor állt fel - de nem is tudtam, hogy ott volt.)

A kérdésedre válaszolva egyébként azt mondom, hogy ez gyerek- és helyzetfüggő. És persze legelőször is nevelési kérdés. Tehát a helyzet úgy néz ki, hogy ha a gyerek megfelelően van nevelve, akkor nem felesel, nem beszél csúnyán, stb. Ha csinálja, akkor már az első alkalommal le kell szoktatni róla. Ez lelkiállapottól is függ. Teljesen felesleges egy kifáradt - esetleg beteg/lázas - gyereket este 8 után pofon vágni, mert mondjuk felesel. Más kérdés mondjuk, ha reggeli mesenézés után mondjuk kiborítja az öccsét a járókából, mert mondjuk a rajzfilm alapján az "vicces". Vagy ha az óvódástársait majmolva délután az első dolga az, hogy fennen hangoztatja az újonnan tanult csúnya szavait és mondjuk az égvilágon mindenre azt mondja.

Persze én is annak a híve vagyok, hogy lehetőség szerint erőszakmentesen, testi- és lelki terror nélkül kell megértetni egy gyerekkel, ha valami rosszat csinált. De ez nem mindig sikerül és adott esetben emberi ösztönök ellen van és egy pofonvágás hiányában esetleg a gyerekben sem alakulnak ki az egészséges "reflexek".

Tehát nincs általános recept.