Verekedős kiselsős. Mit csináljak vele?

Először is ki kellene deríteni, hogy MIÉRT verekszik.

Másodszor elmagyarázni neki, hogy mit csináljon a verekedés HELYETT. És ezt akár naponta újra és újra megbeszélni, "értékelni" az aznapi viselkedését.

Mesélje el, hogy milyen konfliktusa volt, és beszéljétek meg, hogy mit lehetett volna tenni abban a helyzetben a verekedés helyett.

Csak most kezdett el verekedni, vagy óvodás korában is jellemző volt? Valóban az okát kell először megkeresni. Ha most lett verekedős, lehet, hogy az iskolába kerülés okozta stresszt nem tudja feldolgozni. Az én kisfiammal már ovis korában voltak ilyen problémák, akkor elvittem nevelési tanácsadóba pszichológushoz, mert az ovónénit is pofonvágta. A probléma forrása nálunk az ovónéni volt, mint kiderült, ütötte is a gyerekeket, ezért más csoportba mentünk, ahol már nem volt gond a fiammal. De ami a lényeg, a pszichológus azt mondta, minden gyerek agresszív,de nem egyformán. Akit túl sok stresszhelyzet ér, és alacsony a frusztrációtűrése, hamarabb kibukik. Ráadásul az én fiam is okos, magas kritikai érzékkel is rendelkezik, és bosszantja, ha hibát, igazságtalanságot lát. Az ilyen gyereket meg kell tanítani arra, hogyan oldja meg a problémáit, de ez nem megy egyik napról a másikra. Én mindig ekmondtam neki, hogy a verekedés nem megoldás, és hogy mit tegyen helyette. Eleinte ez csak elméletben létezett. De egy idő után azért azt tapasztaltam, hogy már kezdte szégyellni, hogy elveszítette a türelmét,és megint verekedett, és akkor már ő is igyekezett, hogy legközelebb ez ne forduljon elő. És egyre többször sikerült tudatosan elkerülnie a verekedést.

Mi pedig odafigyelünk arra, hogy túl sok stressz ne érje a gyereket feleslegesen. A nagyon szigorú szabályok, sok büntetés ugyanúgy nem jó, mint az engedékeny nevelés. Az igazság valahol középen van. Inkább dícsérek, mint büntetek, megvannak otthon a legfontosabb szabályok, amiket mindenkinek be kell tartani, és ahhoz következetesen ragaszkodunk, így ő is biztonságban érezheti magát. Pl. én soha nem büntettem meg a verekedésért( azért megkapta az oviban a büntetését), hanem átbeszéltük a történetet, megbeszéltük, mit kellett volna tenni, és elmondtam, nagyon szomorú vagyok amiért nem sikerült jól viselkednie. Valóban szomorú és csalódott voltam,és ez őt is bántotta. Míg ha simán csak büntetem,akkor csak rám is mérges, és nem gondolkozik el azon, hogy másképp kellene, szerintem.

Remélem tudtam valamit segíteni.

Első vagyok, és én is javaslom a pszichológust, de az fontos, hogy ne csak tőle várd a megoldást, hanem te is működj együtt. Lehet, hogy valóban a többiek piszkálják, de szegény gyereknek valószínűleg fogalma sincs, hogy mit lehetne tenni ilyen helyzetben: ezekre meg kell tudatosan tanítani!

Nekem verekedős LÁNYOM van, de több hónapos, módszeres, kitartó munkával sikerült leszoktatni róla.

3-as vagyok, nagyon érdekes, hogy egy gyerek is írt, mert látni kell az ő szemszögükből is a dolgokat. És tényleg igaz, a fiam is mindig azzal védekezik, ha néha még előjön egy verekedős eset, hogy ő nem szólt a tanárnak, minek szóljon, a tanár úgysem csinál semmit. Ez azt jelenti, hogyha belekötnek, megverik, akkor ő inkább visszaüt, mmint hogy szóljon a tanárnak, aki akkor rászól a másikra, de az neki kevés, nem érzi igazságosnak így gondolom. Ez lehet a gondolkodásuk alapja, hogy elégtételt akarnak szerezni az őket ért sérelemért.

Kedves gyerek író, kíváncsi lennék hány éves vagy, és te milyen konfliktusokba szoktál keveredni?