Van baj a kisfiammal?

Ha mond szavakat, az már jó. Mesélj neki sokat, halljon minél több összefüggő beszédet.

Az meg teljesen normális, hogy ebben a korban akaratosak a gyerekek, hiszen ekkor jönnek rá, hogy saját énjük van, saját akarattal rendelkeznek és ezt próbálgatják. Nem könnyű ez a korszak, de ha tisztázzátok a szabályokat, akkor azok egy idő után beépülnek a személyiségébe.

Az akaratosság egy korszak (az én lányom is ilyen). A beszédről meg ennyi: sokat kell beszélni hozzá; megmutatni, hogy pl.: ez a szék; verseket tanítani, mondogatni; egész mondatokban beszélni vele és ha hallja akkor is; ismerősökkel találkozzon a gyerek; vidd más babákhoz játszani; közösségbe vinni stb.

Ha nagyon aggódsz kérd ki az orvos véleményét. És vegyél neki sok beszélős, éneklős játékot. Legyél vele, de ne engedj meg neki mindent, mert hiába édes ha egy kicsit sír és rögtön felveszed hisztis lesz. És beszélgess el olyan anyukákkal, akiknek a gyerekei szintén abba a korban járnak mint a babád és nem beszélnek.

Sok sikert: egy anyu :)

előző vagyok

Akkor szerintem kérdezd ki az orvost.

Várj még, figyelgesd, jegyezz fel mindent. Korai még messzemenő következtetéseket levonni. Ha nem javul a helyzet (esetleg romlik), akkor később minden "tünet" fontos lesz majd... tapasztalat.

Én már nem emlékeztem a 2 éves kori dolgokra, amikor 5 évesen diagnózist kapott a gyermekem... de tudom, hogy 2 évesen még nem tudták volna diagnosztizálni, 4 évesen sem tudták, pedig voltunk vele szakembernél.