Mit tegyek kisfiammal?

kicsik,gyakran mondanak olyat,amit nem tudnak mit jelent.

Te is próbálj vele játszani,vidd sétálni,de mama nélkül.Kevesebbet legyen vele,többet veled.

Tudom hogy rosszul esik ez az egész,de csak kisgyerek.

HAd mondja,ne vedd fel magadra.

Szia

Igaza van az első válaszolónak.

Nekem van egy gyerekkori történetem.

Rendszeresen elmentünk keresztanyukámékhoz, ahol én ott is aludtam az unokatesóimmal.Én nagyon szeretem a keresztanyukámat, mert mikor oda mentem amit kiejtettem a számon meg kaptam!(ételre, ruhákra meg ilyenekre gondolok)Na amikor haza kellett menni, nagyon el voltam keseredve.Mikor otthon voltam már és néztük családostul a tv-t, akkor megszólaltam, hogy mennyire szeretnék a keresztanyukámékkal lenni.Anyám rám nézett és azt mondta, hogy jól van akkor költözzek oda.Na erre bepánikoltam, mert anyukámat sokkal jobban szerettem, és hiába is vettek ott meg nekem mindent, nekem akkor is anyukám volt az első!!!

Ne aggódj a fiad nagyon szeret ebben biztos vagyok!Ilyenkor még sok meggondolatlan dolgot mondanak, és nem a felnőtt mércével gondolkoznak.

Én azt mondanám: én is nagyon szeretem, hiszen ő az én anyukám. De téged is nagyon szeretlek, mert te vagy az én kisfiam. És csak jót akarok neked, ezért kérem, hogy ne csináld ezt, hanem inkább ezt.

Ne sírj, hiszen azt nem mondta, hogy téged nem szeret! És még ha mondaná is, nem gondolná komolyan, csak dühös valamiért. Ilyen esetben azt mondanám neki: csak azért mondod ezt, mert haragszol rám, de ez engem nagyon szomorúvá tesz.

Én ennél durvább esetről is hallottam, nővéremnek mondta az ovis kislánya, hogy "rossz anya vagy!", azért, mert valamit nem kapott meg...

Hú, nagyon jókat, megnyugtatóakat ,megalapozottakat mondtatok. :) Tudom, hogy fura ilyet hallanod egy gyermektől, pláne hogy a sajátodról van szó, kedves kérdező, de próbáld tényleg nem venni a szívedre. Amit értünk, az kevésbé zavar minket. Nagyon sokat segít az embernek a gyakorlat mellett az elmélet is ,hiszen a szakemberek elméletalkotását szintén gyakorlat előzte meg, és sok-sok szempontból végigvizsgáltak adott kérdést, ráadásul nem egy ember, hanem sok-sok éven át hozzáadják egymás tapasztalatát, vizsgálatait meglátásait. Tehát javaslom, megnyugtatásodra egy további módszer, hogy próbálj mind inkább képbe kerülni a gyermekpszichológia elméletével is. A gyakorlat is nélkülözhetetlen a gyermeknevelésben. Az elmélet pedig sosem recept, de remek irányadó! :) (Minden konkrét élethelyzet részben más.) Ha bármelyik hiányzott volna az idők során, mely alatt kisgyermekekkel foglalkoztam, megsínylettem volna: sokkal több bizonytalanságom lenne, mint jelenleg. Ha egyre inkább beleásod magad a szakkönyvekbe, mit miért tesz, érez, gondol a kisgyermek, és melyik életévben, rengeteg érzelmedről be fogod látni, hogy megszokáson alapul, hibásan, hibás beidegződés gyerekkorodból, ezért hát van, amit félreértesz a kisgyermek megnyilvánulásából. MINDANNYIUNKRA jellemző. :) Rám is. :) Még mostanra is tuti maradt néminemű beállítódás az én szemléletemben is annak hatására, amiket én magam gyerekként megéltem, bár egyre inkább háttérbe szorul, ami megfelelő folyamat, hiszen szubjektív "szemüvegen" nézi a világot az ember, ha a gyerekkori benyomásainak hatására próbálja értelmezni a dolgokat. Holott objektíven, tárgyilagosan vizsgálódva, értelmezve a folyamatokat, megnyilvánulásokat lesz egyre inkább esélyünk tisztán látni.

Majd rájössz, hogy gyermeked esetén szó sincs szeretetlenségről irányodba. :) (Kamasz korban már komplikáltabb az ilyen kérdés.) Így reagált, így fejezte ki magát kisgyermeked, de nem pont azt jelenti a megnyilvánulása, amit vélsz mögötte. ;)

Kérlek, nyugodj meg, és add továbbra is önmagad és a szívedet a gyermeked felé. :) És olvass gyermekpszichológiát, eleinte a te gyermeked életkorának vonatkozásait. :) Megnyugtató lesz számodra is! :) Tuti. :) Mert még jobban fogod érteni a kisgyermekeket, lelkivilágukat, reakcióik, megnyilvánulásaik indítékait. :)