Mit tegyek a kisfiammal?

Miért kéne agyonverni?!? (nekem 3 van, mindnek volt szörnyűkorszaka,de azért agyonverés eszembe se jutott) Minden gyerek átesik ezen a koron.Meg kell tanulnod az anyjának lenni,amit nem lehet megtiltani, amit be kell tartani azt betartatni.

Konzekvensnek lenni.

Először is több türelem!

Főleg, hogy jön a kis tesó is.

Képzeld el, mi lesz akkor, majd ha megszületik a kicsi, aki majd sokkal több törődést igényel, mint a nagyobb. Ha már most nem vagy türelmes, akkor csak még rosszabb lesz.

Nekem másfél éves a kisfiam. Egyáltalán nem rossz gyerek, csak sajtkukac van a fenekében. De ennek ellenére nagyon értelmes és sok mindent megért. Van, hogy tényleg kitesz magáért, kihozza az embert a sodrából és ebben igazad van, mást is hozott már ki a gyereke a sodrából. De ezen túl kell lépni, meg kell tudni oldani a helyzetet, különben később, a kicsi mellett tényleg csak rosszabb lesz.

A te fiad pedig már 4 éves. Próbálj vele beszélgetni. Az meg hogy nem akar lefeküdni aludni, mert játszani akar, hidd el, nagyon sok gyereknél így van. Az enyémnél is. Főleg, ha alvásidő előtt találkozik az apjával, akivel ugye a játék. Na ilyenkor már beletapasztaltam, hogy csak később fog elaludni. Szerintem ha elfárad a fiad, el fog aludni.

Egyébként az én fiam is akaratos, nagyon is. Van, amit megengedünk neki, de van nagyon sok olyan, amit nem. Amit tényleg nem szabad, abból nem szoktunk engedni, ha olyat csinál, nem szoktuk ráhagyni, mert most lehet nevelni őket, nem nagy korban.

De vannak ilyen időszakok, amikor nagyon nehéz.

Kedves kérdező, az én lányom kétéves korától nem alszik délután. Négy évesen igazán ne várd tőle, hogy délután majd vidáman lefekszik aludni, pláne ha jó idő van.

sok kitartás kívánok,mert kettővel nem lesz egyszerű.

A "agyonverném" így leírva tényleg keményen hangzik, gondolatban más, tudom miről beszélsz. Én is éreztem már, hogy mindjárt szétszedem a fiam, mert olyan álmos, de üvölt az alvás ellen.

Lehet, hogy neki már tényleg nincs szüksége a nappali alvásra. De neked gondolom pedig kell a pihenő. Csináljátok együtt. Sötétebb szobában nézzetek együtt mesét. Te fekszel, ő ül vagy fekszik.

Az első válaszolókkal pedig ne törődj. Jogukban áll a nem tetszésüket kinyilvánítani, de örüljenek, hogy nekik több a türelmük.

Szokj hozzá a gondolathoz, hogy a gyerekek változnak. Három évesen még szót fogadott, most már kinyilvánítja az akaratát. Ettől még te maradsz a felnőtt, te hozod meg a szabályokat, de ne várd, hogy mindig önként és mosolyogva kövesse őket. Ha lehet, egyezkedj, mindkettőtök élete könnyebb lesz. A létfontosságú dolgokban meg maradj kedvesen határozott. Sokat segít, ha kötött napirendetek van, és nem te parancsolsz rá, hogy tessék lefeküdni, hanem meg tudod mutatni az órát, hogy "most ennek van itt az ideje". Nálunk sokszor bevált, az "amikor csörög a vekker" (kiszállsz a kádból, elpakoljuk a kockákat, bármi)

És ugye van valami lefekvés körüli szertartásotok? Ez ebéd után is jól jön. Éneklés, mese... Ha nagy volt az időhúzás, előfordult, hogy kevesebbet meséltem. Legközelebb jobban igyekeztek.

Kipróbálhatod azt is, hogy a felolvasott mese után halkan bekapcsolsz valami zenét, amit szeret a kisfiad. Ha egy kazetta / CD alatt nem alszik el, tényleg nem elég fáradt. Ébreszd korábban reggel, vagy nyugodj bele, hogy otthon nincs délutáni alvás.