Miért ellenséges a 4 éves kislányom?

Számos oka lehet. Távból nehéz megmondani. Látatlanban felmerül bennem -többek között-, hogy esetleg túlságosan direkt módon nevelitek, és elfojtást okoz benne. (A dackorszakon már túl van egy 4 éves.)

Ahhoz, hogy a kívánt legalapvetőbb viselkedési normák kialakuljanak egy kisgyermekben, mintát kell mutatni neki, nem pedig rávenni valamire. (Pláne nem erőszakot alkalmazni, ezt talán mondanom se kell.) Hiszen a kérés -pláne a parancs- minden korosztályban -sokszor felnőttben is- ellenérzést vált ki.

Tehát legyél olyan, mint amit elvársz! Különösen ovisoknál könnyű ilyen módon eredményt elérni viselkedés terén, mivel viselkedésük egyik alapja az utánzás! A kisebbeknél is, csak hát kisebbek esetén a dackorszak bonyolítja.

A világ legkönnyebb dolga 4 éveseket nevelni (leszámítva a fogyatékkal élő gyermekeket). Még nem szemtelenek -direkt módon nem tud ártani egy 5 év alatti-, és már nincsenek dackorszakban. Csakis a környezete tehet arról, ha gond van vele, vagy váratlan trauma érte, vagy szorong valami miatt.

Ne feledd azt sem: mindent nem lehet és nem szabad elérni gyermeknél, viselkedés terén! Az rég baj, ha egy gyermek nem szokott olykor ellenkezni, rosszalkodni. Elfojtás jele. Mert ráerőltettek túl sok mindent, és/vagy túlzott módon. Épp így engedni kell kibontakozni is, tehát az ő saját érdeklődési területének megfelelő irányba segíteni őt.

Nem írtál túl sokat róla meg magadról, a kettőtök kapcsolatáról, de én azt tanácsolnám, hogy tölts vele több időt, beszélgessetek, lelkizzetek (mert azt is lehet már egy négyévessel!), és a saját lelkesedéseddel vezesd rá, hogy nem rossz dolog az, ha vannak barátai az embernek. Én akár azt is megpróbálnám, hogy olyan mesét mondok neki, ami a barátságot helyezi középpontjába (a folytatásos lenne a legjobb - írd Te, az a tuti), utána pedig kérdezgetném, hogy: ,,Ugye, milyen jó, ha az embernek vannak barátai? Nem tudtak volna segíteni egymáson, igaz? Unatkoztak volna egyedül, ugye?" ,,Neked vannak barátaid?" ,,Kiket kedvelsz az oviban?" Ezek a kérdések talán rávezetnének a titok nyitjára, hogy miért is viselkedik durván az oviban. Lehet, hogy valamiért hátrányban érzi magát a többiekhez képest, valamije nincs meg, amit a többi gyereknél lát, valamiért nem érzi magát egyenrangúnak velük stb. Az fix, hogy mindenre van magyarázat, csak épp néha azért nem derülnek ki az okok, mert a gyerek nem mondja el, nem vezeti le magában a gondolatmenetet, csak kialakul benne egy ellenérzés - szóval segíts neki levezetni a dolgot, keressétek meg együtt az okot.

Játszótérre is levihetnéd, ülj le egy padra, küldd el játszani - ha leül melléd, fogd kézen, hogy ,,nézd, mit csinál az a kislány! menjünk oda hozzá!" Kezdeményezd Te a kapcsolatteremtést, mutasd be őket egymásnak, stb, de ha ott elakad a téma, hogy a kiscsaj nem akar odamenni, ne erőltesd, csak ültesd az öledbe, és hívd fel a figyelmét a többiekre (,,mit csinál az a két kisfiú? szerinted mit játszanak épp? te nem szeretnél ilyet játszani? látod, hogy nevetnek? biztos valami nagyon vicces történt") - sokszori alkalom után ezek a felismerések vágyat kelthetnek benne a közös játék, barátkozás iránt.

Persze én nem vagyok anyuka, 21 vagyok, de szerintem jól látom a gyerkőcök lelkét. Nyáron bébiszitterkedtem, egy egyéves kislányra vigyáztam, akiért nagyon odavolt az anyja, ténylegesen körbenyalta meg minden egyéb, nagyon türelmes és kedves volt vele, ha pedig belépett a képbe a négyéves kisfia, egyből átment türelmetlen hisztis p*csába, és úgy lehordta a gyereket, hogy mindig ordítva sírás lett a vége - marha rossz volt a kisfiú, de nyilvánvaló, hogy miért, fele annyi figyelmet sem kap, mint a húga. Egy reggel arra érkeztem, hogy a nő kiabál a gyerekkel, hogy: ,,Amikor nagy volt a pocakom, és te ott voltál benne, annyira vártalak, de ha tudtam volna, hogy ilyen rossz leszel, meg se szültelek volna, legszívesebben sírnék, hogy az én fiam, akit annyira vártam, ilyen lett." Szóval. Gáz. Ha nem lesz agresszív lelki nyomoronc a kisfiú, az valami pozitív KÜLSŐ impulzus miatt lesz, nem a jó háttere miatt.

Szóval beszélgess a kiscsajjal sokat. :)