Hogy kellene ezt a helyzetet kezelni, hogy ne legyen sértődés?

A rokonságban van egy 12 éves kislány, akinek a szülei elváltak. Ő az anyukával maradt, de az apukája a rokonom. A kislányt születésétől imádjuk, ő volt az első gyerek a családban, a nagyszülőknek az első unoka, el is lett kényeztetve. Azóta már született több unokatesója (köztük az én gyerekeim), akikkel kb havonta összejárunk. A gyerekek jól kijönnek egymással, kivéve az említett kislányt. Szinte mindig van valami összezördülés amit ő provokál. És mivel nincs ott az anyja , ezért a rokonság valamelyik tagja próbálja fegyelmezni. Ennek általában az a vége, hogy felkapja a vizet és sírva hazamegy. Otthon persze panaszkodik és az anyja az apukát és a nagyszülőket okolja és még jobban uszítja a gyereket ellenük. Ez már odáig fajult, hogy a nagyszülők és az apuka inkább elnéznek neki mindent, minden kívánságát teljesítik, csak ne panaszkodjon otthon, mert attól félnek, hogy utána majd nem engedi az anyja, vagy nem lesz kedve a kislányt hozzájuk. Egy rossz szót nem lehet hozzá szólni senkinek, mert rögtön kihasználja a helyzetet.

Ráadásul a kislány kicsit duci és finoman céloztam rá, hogy vissza kéne fogni az édességfogyasztást és este 9 utáni vacsorázást( ez a szokása), de megint csak sírva szaladt haza. És a nagyszülők engem okolnak, hogy majd ezek után megint panaszkodik az anyjának és nem fog többet hozzájuk jönni. Az apja is csak azt mondja, hogy ne piszkáljuk a súlyával, mert érzékenyen érinti.

Én pedig úgy gondolom, hogy ha már az anyja ráhagyja (amúgy ő is túlsúlyos), akkor legalább nekünk kéne valahogy visszaterelni a helyes irányba. Vagy ez lehetetlen sértődés nélkül?

Meg kéne értetni vele, hogy nem sértegetjük, hanem a javát akarjuk. De hogyan?