Hogy kellene ezt a helyzetet kezelni, hogy ne legyen sértődés?
A rokonságban van egy 12 éves kislány, akinek a szülei elváltak. Ő az anyukával maradt, de az apukája a rokonom. A kislányt születésétől imádjuk, ő volt az első gyerek a családban, a nagyszülőknek az első unoka, el is lett kényeztetve. Azóta már született több unokatesója (köztük az én gyerekeim), akikkel kb havonta összejárunk. A gyerekek jól kijönnek egymással, kivéve az említett kislányt. Szinte mindig van valami összezördülés amit ő provokál. És mivel nincs ott az anyja , ezért a rokonság valamelyik tagja próbálja fegyelmezni. Ennek általában az a vége, hogy felkapja a vizet és sírva hazamegy. Otthon persze panaszkodik és az anyja az apukát és a nagyszülőket okolja és még jobban uszítja a gyereket ellenük. Ez már odáig fajult, hogy a nagyszülők és az apuka inkább elnéznek neki mindent, minden kívánságát teljesítik, csak ne panaszkodjon otthon, mert attól félnek, hogy utána majd nem engedi az anyja, vagy nem lesz kedve a kislányt hozzájuk. Egy rossz szót nem lehet hozzá szólni senkinek, mert rögtön kihasználja a helyzetet.
Ráadásul a kislány kicsit duci és finoman céloztam rá, hogy vissza kéne fogni az édességfogyasztást és este 9 utáni vacsorázást( ez a szokása), de megint csak sírva szaladt haza. És a nagyszülők engem okolnak, hogy majd ezek után megint panaszkodik az anyjának és nem fog többet hozzájuk jönni. Az apja is csak azt mondja, hogy ne piszkáljuk a súlyával, mert érzékenyen érinti.
Én pedig úgy gondolom, hogy ha már az anyja ráhagyja (amúgy ő is túlsúlyos), akkor legalább nekünk kéne valahogy visszaterelni a helyes irányba. Vagy ez lehetetlen sértődés nélkül?
Meg kéne értetni vele, hogy nem sértegetjük, hanem a javát akarjuk. De hogyan?
Sehogy! Hagyd békén. Illetve én ezt tenném, persze Te azt csinálsz ait akarsz :)
Én biztos nem szólnék hozzá, nem az én dolgom, nem az én gyerekem, ha rászólsz CSAK TE jöhetsz ki rosszul a dologból. Téged fognak hibáztatni ha az anyja nem fogja elengedni.
Én hagynám, kerülném, nem is szólnék hozzá amennyire lehetséges, vagy a legszükségesebbeket.
Csak azért merem ezt ennyire magabiztosan tanácsolni,mert abszolut 1 cipőben járunk. Csak nálunk a férjem előző házasságából való a kislány 12 éves. De ugyanaz mint nálatok. Csak nálunk még olyan is megtörtént, hogy nem ő sózta meg a levesét először, és ebből olyan patália lett, hogy olyat a föld nem látott még. Én szivem szerint szó szerint felképeltem volna, de jobbnak láttam csak simán képen röhögni.
Ne a "rokonság valamelyik tagja" szóljon rá, ha gond van, hanem az édesapja.
Ez a kislány több okból kilóg a gyerektársaságból. Valószínűleg ő a legidősebb, talán az egyetlen akinek nincs ott a testvére(i), a válás is érzékenyen érinthette.
Az apának, esetleg a nagyszülőknek kéne sokat foglalkozni vele, akkor talán kiderülne, mit szeret és mit nem szeret ezekben a rokoni összejövetelekben, mi pattannak ki a konfliktusok.
Lehet hogy azon a kéthetenkénti hétvégén az apjával szeretne lenni, nem pedig a számos unokatestvérrel?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!