Mi a véleményetek az ilyen szülőkről?

"Ezért nem kell más gyerekét örökbe fogadni mert csak a gond van velük"

Én úgy fogalmaznék,hogy nagyon megfontolt,átgondolt döntéssel szabad csak örökbefogadni,vállalni kell a gyermeknevelés örömeit és persze ugyanúgy vannak problémák is mint a vér szerinti gyermekek esetén is.

Gond minden gyermekkel lehet,nem csak az örökbefogadottakkal,pláne kamaszkorban .

8-as nak.

Dicséretre méltó amit teszel,legalább vannak ilyen emberek is akik sajátjaként bánik egy gyerekkel.

Az örökbefogadónak csak annyi jár mint a vérszerinti szülőnek:TGYÁS,GYED,GYES,CS.P. ,a nevelőszülő,aki időszakosan nevelgeti a gyereket,hogy az némileg családi környezetben nöjjön fel és az állam bármikor visszaveheti ha örökbefogadó szülő vagy a vérszerinti alkalmas a nevelésére jelentkezik a gyermekért,na azok a szülök kapnak efféle juttatást.Liszt,cukor,pénz a gyermekek után,kedvezmények,stb.

"Dicséretre méltó amit teszel,legalább vannak ilyen emberek is akik sajátjaként bánik egy gyerekkel"

Köszönöm,kedves vagy ,de ez nem különösebben dícséretreméltó,ez a minimum elvárható,ez a legkevesebb.

Olvass bele néhány örökbefogadós fórumba,hogyan írnak arról mikor megszületik az elhatározás,majd hogyan áhítoznak arról évekig,hogy végre megkaphassák a babájukat akit a sors nekik rendelt,micsoda örömmámorban hozzák haza,majd mennyire boldogok és mennyire értékelik,hogy megkaphatták az élettől mindezt!!!

Büszkék,elfogultak akiket ismerek örökbefogadókat mind kivétel nélkül ilyenek,nem gyerekverők ,hanem gyerekbolondok,akik mindenre képesek a gyerekeikért!

"Az örökbefogadó szülőknek tényleg nem jár semmi...:("

DE igen a legfontosabb jár nekik a gyermeknevelés ,szülővé válás lehetőségét kapják meg,azt pedig semmi pénzzel nem lehet kiváltani :-) !

Egyszer láttnotok kellene egy örökbefogadós találkozót

:-D amikor mindenkinek pár szót kell mondania a gyermekéről,sírnak ott bizony még az örökbefogadó apuka ,értelmiségi férfiak is amikor a gyermekükről beszélnek hogy hogyan hozták haza,mennyire szeretik,a mindenük.

Rossz úton járnak,nem értik a kislány viselkedésének miértjét,okát ,nagyon sokat tudnának segíteni neki a nevelési tanácsadóban ,de ha pedagógus az anyuka,akkor csak legvégső esetben vallja be gondolom,hogy csődöt mondtak a saját eszközei .

Ismerem az elkeseredést ha a gyermek viselkedésével problémák vannak és semmi sem válik be,akkor fel kell tárni az okokat és speciálisan alkalmazkodni az adott gyermek igényeihez a nevelésben,a szülőtől ez sok időt,fáradtságot vesz igénybe ,de megéri.

Nekem sokat segített,hogy elmagyarázták,hogy a figyelemzavar miatt olyan a kisfiam amilyen,nem én tehetek a viselkedéséről,és ő sem tehet róla,mert neki is nehéz a sok kudarc miatt ami emiatt éri.

A lelkemre kötötték,hogy SOHA ne verjem meg,mert a viselkedészavara sokkal súlyosabb lesz,ha nem megértést,elfogadást ,segítséget kap.

A tehetetlen szülőnek illene beláttnia,hogy ideje szakember segítségét igénybe venni ,magába kell szállnia ,hogy semmilyen okból nem verheti meg a gyermekét,pláne nem rendszeresen !

Semmi jót,szépet nem találnak a szülők ebben a kislányban ?Biztos vagyok benne,hogy ezekre kellene koncentrálni és éreztetni a kislánnyal,hogy elfogadják a problémáival együtt és ebből lehet elkezdnei építkezni...

A kislány sem érti miért olyan amilyen,nem direkt akar ő problémás lenni,neki is nagyon nehéz lehet,én így látom.

2 éves koráig már nagyon sok mindenen keresztülment szegény gyerek, és ezt az örökbefogadóknak tudni kellett volna... ha még pluszban valamilyen sajátos nevelési igény is járul hozzá, akkor pláne "csalódottak" lehetnek, de ez nem azt jelenti, hogy joggal bánhatnak vele így. Gyanítom, hogy az ilyen hozzáállású szülő a vér szerinti gyerekkel is így bánna. Mindenesetre ha ennyire komoly a helyzet, értesíteni kell a családsegítőt.

Egyébként nem, nem ez a megoldás problémás gyermek esetében. Nekem is problémás gyermekem van, először is az okot kerestem, hogy miért más, mint a többi, miért lehetséges, hogy lány létére az óvoda legproblémásabb gyereke... addig vittem szakembertől szakemberig, amíg meg nem kaptam a választ (pszichológus itt kevés volt, gyermekpszichiátriai kivizsgálás után kaptunk diagnózist). Miután megértettem a probléma lényegét, és annak megfelelően kezdtem el bánni a gyerekkel, mintha kaptam volna hozzá egy kulcsot... nem mondom, hogy nincsenek néha gondok... vannak. De lényegesen és sokat javult a helyzet. Verni előtte sem vertem, még a hangom sem nagyon emeltem fel. Ha néha mégis "kiakadtam", csak olaj volt a tűzre. Sok-sok beszélgetéssel, a megfelelő viselkedés jutalmazásával, speciális módszerek alkalmazásával értünk el eredményeket itthon is, az oviban is.

"Gyanítom, hogy az ilyen hozzáállású szülő a vér szerinti gyerekkel is így bánna"

Ez így van ez nem örökbefogadásfüggő !

Nem szeretnék senkit megsérteni,de néha éppen azok az anyukák nem boldogulnak a gyermekükkel akiknek a szakmájuk szerint értenie kellene hozzá,sőt egy pedagógusanyuka akarja megfeleltetni a leginkább a gyermekét a környezetnek ,merthogy elvárható mások szerint,hogy ő értsen a gyermekneveléshez,a kudarc oka leginkább itt keresendő,hogy nem tudják megfeleltetni a környzetnek és tehetetlenségükben olyan eszközökhöz folyamodnak ami a gyermekben ellenállást,dacosságot eredményez,tovább rontva a viselkedészavart,érzi ő,hogy nem direkt csinál dolgokat és őt nem fogadják el azokkal a dolgokért és büntetik értük.

Amiket leírtál,hogy kaptál egy kulcsot a gyermekhez azzal,hogy megértetted a viselkedésének okát ezzel is egyetértek,fél évig jártunk a pszichológushoz és alig volt képes kiparanscsolni a fejemből azt,hogy a gyerekemet ne akarjam másoknak megfeleltetni ,hanem mivel tudom miért olyan amilyen annak megfeleően kezeljem és annak megfelelően várjak el dolgokat tőle,figyelmen kívű hagyva mások beszólásait.

Néha nehéz volt eldöntenem,hogy képes volna valamire csak nem akarja,vagy pedig még nem érett meg adott dologra és azért nem képes kontrollálni a viselkedését.

Annak ellenére,hogy két éve is figyelemzavaros volt és most is az,rengeteget javult és ebben én úgy segítettem,hogy elfogadtam azokkal dolgokkal együtt amit még nem tudott megfelően uralni és segítettem neki,hogy képessé váljon rájuk.

A SZERETET erejében hiszek :-)és be is vált nálunk.

A fejlesztőszakember akihez magánúton járunk azt mondta,hogy ha nem kerültünk volna olyan korán kivizsgálásra ,diagnosztizálásra,akkor most sokkal súlyosabb lenne a gyermek állapota,mert a környzete és én félreértettem volna ,hogy direkt csinálja,büntettem volna olyan dolgokért amikről nem tehetett,így viszont szépen haladtunk.