Autista, aspergeres gyereketek hogy fogadta a bölcsit az elválást?

Szia!

az én fiam 3,5 éves. Két évesen kezdte a bölcsit. Teljesen rá ismertem a leírásodból, félelmetesen hasonló a két gyerek! Mi októberben megyünk a vadaskertbe. Mi a bölcsit korán kezdtük, akkor még szinte fel sem tűntek a dolgok. De az ajtó nyitogatás már akkor is meg volt és még most is tart. Ha valaki ki merte nyitni vagy be merte csukni az ajtót, olyan visítást rendezett hogy majd be szakadt a dobhártyánk. Szerencsére ehhez alkalmazkodtak a gondozónők, hagyták hogy ő nyissa-csukja az ajtót!

Ő sem eszik meg semmi, főleg nem a főzelékeket, így a bölcsiben szinte nem is evett. Most már az oviban egy fokkal jobb, itt meg más gondok vannak...

Szintén nem játszik el senkivel, de nem is ez a legfőbb baj, hanem, hogy szó szerint elüldözi azt, aki közeledik feléje,játszani szeretne vele... Szintén visít, sikít,"hisztizik" ha korlátozzák, sőt akkor is ha valami nem sikerül...

A bölcsi annyiból jobb, hogy ott nincsenek annyira merev szabályok! Sokkal lazábban veszik a dolgokat, az ovi az már nagyon kemény (főleg egy aspis gyereknek). Én alig várom hogy kimondják végre a diagnózist és léphessünk valamerre, mert így rémálom az óvoda... :(

Nekem most már van viszonyításai alapom... A bölcsiben a nagyok közé fog tartozni, ami jó, mert a kicsik simulékonyabbak, jobban elfogadják a "másságát" és mivel nektek már diagnózisotok is van, így a gondozónőknek is úgy kell hozzáállniuk, hogy neki a legjobb legyen. Nálunk a bölcsiben már odáig jutottak a dolgok, hogy ha az én gyerekem visított egyet, a többi gyerek már kereste is az iszijét meg az alvós nyusziját és már vitték is neki, csak hogy megvigasztalódjon (és persze hogy csend legyen)! :)

Az ovi már keményebb, itt kirekesztik (mindezt három hét alatt), mert itt ő a legkisebb, nem tud beilleszkedni, szenved! Az óvónők sem segítenek túl sokat... nagyon elegem van!!! :((

Még annyit, hogy szerintem beszélj a gondozónőkkel, úgyis lesz gondolom beszoktatás... Mond el a félelmeidet, a gyerek minden pici szokását, berögzött dolgait. Nálunk anno egy füzetbe le is kellett írni, hogy mit hogy szeret a gyerek, mit tud megcsinálni egyedül és miben kell a segítség. A beszoktatás alatt azért megismeri majd a gondozónőjét! Akkor kell valahogy eljutnotok oda, hogy nyisson feléje és a bölcsiben egy kicsit átvegye a szerepedet. Az én fiam a bölcsi végére már rohant be a gondozónőhöz és ült is az ölébe. Az óvónője (az egyik), olyan mint egy katonatiszt, pedig mondtam neki hogy mi a helyzet a fiammal, valószínűleg autista és legyen kicsit türelemmel, de ahogy észrevettem az első problémáig tart csak a türelme...

Nagyon nehéz lesz, főleg Neked, mert mindig azon fogsz aggódni, hogy megkap-e mindent! Nekem az volt a szerencsém, hogy két évesen került a közösségbe és tulajdonképpen az autisztikus szukásai akkor tájt kezdtek el egyre erősebben előjönni, így a gondozónők napról napra tapasztalták a dolgokat és nem "egyszerre", kifejlődve kapták. Viszont az óvodánál ez így van és mivel még az óvónő is egy tapló, így bizony eléggé kínlódik a gyerek! De hidd el, a bölcsi még nem vészes, ott sokkal simulékonyabbak, engedékenyebbek, több mindent rájuk hagynak! Az oviban már a 3,5 évesnek is úgy kell viselkedni mint annak, aki iskolába megy.... :(