Ezt a szüleim rontották el?

Erre én sem tudom a választ, bár nem hiszem, hogy visszavezethető ennyire kicsi korra. Én 2. gyerek voltam, mindig is közös szobában aludtam a bátyámmal, igaz, szüleim megkövetelték a lámpaoltást és csönd volt mindkettőnknél. (azt nem tudom, hogy mi volt csecsemő koromban)

Most a férjemmel örökös vitánk van, mert ő viszont csak zajban tud elaludni, én viszont néma csöndben.

Ő tv-zne, én pedig ideges leszek a tv-től a hálószobában.

Ha fülhallgatót vesz fel, én onnan is kihallom a zajt és csukott szemmel is érzékelem a tv villogását és nem tudok elaludni.

Nekem is a sötétség és a teljes csönd szükséges, másképp én sem tudok elaludni.

Szerintem is-is :)

Nem varrnám egyértelműen a szüleid nyakába a felelősséget. Vannak jobb és rosszabb alvó gyerekek/felnőttek. Én is rossz alvó vagyok, pedig 5 éves koromig egy szobában aludtam a szüleimmel, mert csak egy szobánk volt.

Az én gyerekeim 5 évesek, külön szobájuk van. Forgalmas út mellett lakunk, és simán alszanak, nem zavarja őket, hogy mindig van egy alapzaj.

Azért direktbe nem csörömpölök mikor lefekszenek, igyekszem halkan tenni-venni, de síri csönd nálunk sosincs. Ők ilyen típusok is.

Viszont zajfüggő, hogy mire ébrednek fel, ha mégis megtörténik. A kutyaugatásra például szinte mindig (szerencsére ritkán van), de a legdurvább viharra, dörgésre, szirénázásra stb sosem :)

Én tesómmal voltam egy szobában kicsi baba korom óta, ő az idősebb, én már "zajba" születtem. Ő mellettem játszott, hallgatott zenét, tanult stb.

Én meg egy pocsék alvó vagyok!

Lányom külön szobában volt, és iszonyat jó alvó. Bárhol bármikor képes elaludni, csendben és hangzavarban egyaránt.

Nálunk nem úgy történt, mint nálad, tehát nálunk nem állja meg a helyét, az hogy azért vagy rossz alvó, mert kiskorodban csendben aludtál.

Én soha nem aludtam csendben kicsiként, most meg felnőttként a légy zümmögésére is felébredek.

Szerintem mindebben nem csak a gyerekkori körülmények játszanak szerepet, hanem a genetika, a felnőttkori élethelyzet - stressz, lakóhely, lelki és testi érzékenység stb.

Nekem eddig már többször változtak az alvási szokásaim. Öten vagyunk tesók, nem volt mindenkinek külön szoba, kicsinek nem volt gond az alvásommal. Aztán már felnőtt koromban belekerültem egy elég kemény stressz helyzetbe és onnantól kezdve csak tv mellett tudtam elaludni. Már nem emlékszem mitől de ez megváltozott, most nagyon rossz alvó vagyok, füldugóval alszom, zavar ha villog a tv képernyő, csak teljes csöndben tudok elaludni.

A babám 13 hónapos, kezdetben beszélgetni is lehetett mellette úgy is tudott aludni (lehet ez minden újszülöttnél így van), most már igényli a sötétítést és hogy ne legyen túl nagy zaj mellette. Most voltunk nyaralni, a szobánk ablaka a teraszra nézett, volt olyan lakó aki korábban kelt és később feküdt nálunk, szerencsére ez nem zavarta. Mondjuk eléggé ki is fáradt napközben, sok volt neki az új élmény. Most költözik külön szobába a kis drágám, kíváncsi vagyok mit fog szólnni hozzá, szerintem sokszor már a mi forgolódásunkra ébredt fel. Legalábbis remélem :)))

Szerintem nincs összefüggés, annyit változik az ember élete során, más az élethelyzet is ami befolyásolhatja az alvás minőségét.