Veletek előfordult már 4 éves körüli gyermeketnél?

Én imádom az anyám, s nagyon jó a kapcsolatunk. Pedig kaptam tőle a seggemre, nem is egyszer. De akkor tudtam, hogy megérdemeltem, mert hazudtam. Soha többet nem tettem. A férjem is azt mondja hogy néhányszor kapott az apjától, de meg is érdemelte, s ezt akkor is tudta. S ő sem én sem haragszunk ezért. Nem agyonvertek, csak egyszer rácsaptak a fenekünkre. Ezt hívja a pszichológia és a pedagógia Makarenkói pofonnak. A jókor adott "pofon" bizony hatásos. Egyszer igazságtalanul letérdepeltettek engem, ezért( s nem megvertek!!!!), máig is megemlegetem otthon, s sokkal jobban fájt a dolog, mert igazságtalan volt. Apám mesélte, hogy az apja soha nem bántotta őt, csak egyszer: Iskolában kipróbálta a cigit, s a tanára észrevette, hogy cigizett, s beírta az ellenőrzőjébe. Az apja, miután megtudta, feldobta az ágyra, s szíjjal megverte. Az apámnak a véleménye: "Őrökké hálás leszek az apámnak azért a verésért,máig áldom a nevét érte, mert soha többet nem gyújtottam rá, így az egészségemet is megőriztem, s egy csomó pénzt megspóroltam."

Az anyám mesélte, hogy sokszor mondtam: Inkább verjél meg, csak ne nézz így rám".

Nem vagyok a verés híve, de szerintem különbség van a Makarenkói pofon és a verés között. Az apám soha nem ütött meg, soha nem szidott le, a hangját sem emelte fel nálam soha, én voltam a kicsi lánya, a szeme fénye, de mégis "féltem" tőle, s anyámnak mondtam meg a rossz jegyemet, vagy egyéb dolgaimat, nem az apámnak.Pedig az anyámtól kikaptam többször is. Szerintem az arany középutat kell megtalálni, nem a szélsőségeket követni.

Csaptam már a lányom fenekére, igen, egyszer. Ugyan a helye nem látszott meg, de ha újból ilyen vagy hasonló helyzet adódna, akkor újra rácsapnék. A 2éves kislány a konyhában játszott, amíg főztem. Odamentem a hűtőhöz kivenni valamit, és mire visszafordultam, már nyúlt az edényért, amiben főtt a tűzforró leves. Pontosan tudja, hogy nem szabad a közelébe menni, azt is, hogy miért. Inkább rácsapok egy ilyenért a fenekére, legyen belőle sírás, és legyen nekem lelkiismeretfurdalásom, hogy megütöttem, mint hogy leforrázza magát, vagy még komolyabb baj legyen.

De egy hiszti vagy hasonlók miatt nem ütném meg, mert a dolgokat el lehet intézni szép szóval is. De hirtelen ha a gyerek testi épsége van veszélyben.. hát nem tudom, hogy helyes volt-e, de megtettem, nem vagyok rá büszke.

14-es: ugyanezt a hatást érted volna el a 2 éves lányodnál, ha csak elkapod a kezét, és azt mondod, nyugodtan de határozottan, h "nem szabad, mert veszélyes". és ha legközelebb csinálja, ismét ezt teszed. és sok eset után megtanulja, anélkül,h megijedne a szeretett anyukájától, amiért bántalmazza őt, még ha csak egy fenékre verésről van szó, akkor is.

12-es tényleg szépen leírja, csak az a baj, h manapság 50 szülőből 1 olyan nyugodt, megfontolt és kiegyensúlyozott, h igazi makarenkói pofont adjon, a legmegfelelőbb pillanatban, és közben úgy beszéljen, és olyan példát mutasson, h a gyerek teljes biztonsággal megértse, ezt csak azért kapta, mert hülyeséget csinált, nem azért, mert a kb. futóbolond szülője épp kimerült az egész napi stressztől, és most kicsit érzékenyebben reagál. a legtöbb pofon nem makarenkói, hanem a szülő saját frusztrációjából, dühéből, félelméből és tehetetlenségéből fakad. és ezt a gyerek is tökre levágja.

előtte szólónak is igaza van: az egész napos kiabálás, az ún, "szavakkal verés" szintúgy káros a gyerek normális szociális fejlődésére.