Enyhén hiperaktív vagy mi lehet a probléma?

Mielőtt bárki azzal jönne, hogy "könnyen fogják ma rá a szegény korlátozott gyerekekre" ezt a szót, leírok pár általam fontosnak vélt információt. Nem az okokat, inkább ennek kezelését keresném, esetleg érdemes lenne neurológusnak is megmutatnom? Hogy teljes legyen a kép, az előzményeket is felvázolom:

Kisfiam februárban múlt két éves. 2 nap túlhordással császármetszéssel született, mert az egész testére rátekerte a köldökzsinórt... Tehát már az anyaméhben elkezdte!:) Viccet félretéve szerencsére teljesen egészségesen, 9/10-es apgar-ral jött a világra, rögtön ott lehetett velem, 3 nap után már szoptattam, egészen 5 hónapos koráig. Csecsemő kora óta jellemző rá, hogy állandó mozgásban van, álmában is többször "megfordul a tengelye körül". Sosem volt viszont olyan, hogy be tudtunk volna lőni legalább 1 fix napközbeni alvást, hanem mindig máskor, max fél órát, és azt is csak ad-hoc módon, akármit próbáltuk! Ez úgy 1 éves kora után teljesen meg is szűnt, bárhogy, bármeddig próbáltam altatni, nem sikerült nappal. Viszont az éjszakákat legtöbbször teljesen átaludta, volt, hogy 12 órán át. Ha felkeltettem előbb, hogy esetleg akkor majd alszik napközben, akkor sem sikerült, ellenben sokkal nyűgösebb volt.. Ma már ott tartunk, hogy éjjel is van, hogy felébred, és legtöbbször már vissza se alszik (akár hajnal 3-4 körül) hanem ki akar jönni, játszani, akármit, csak ne kelljen tovább aludni, de láthatóan nincs baja. Ha magunkhoz vennénk, akkor sem marad meg, és minket is kér akár hisztiig fajulva, hogy mi se aludjunk, játsszunk vele. Alapvetően egy végletekig kedves, vidám, kiegyensúlyozott, igazán okos (1,5 éves kora óta mondatokban beszél, énekel), érdeklődő gyerek. Igazi szeretetbomba, aki még akkor is mosolyogva ölelgeti a kis játszótársát, ha az püföli... A bajunk azzal van, hogy mióta beköszöntött a dackorszak, a folyamatos nyüzsgése csak erősödött. Bármennyire próbálom lefárasztani (napi többször, akár több órát is levegőn lenni, mozogni, a lakásban is a figyelmét állandóan lekötni), mindig van egy-két túlpörgős megnyilvánulása, ennek ellenére ha letenném egy kicsit pihenni, csak rosszabb lesz tőle a helyzet, nem lehet egy helyben marasztalni. Ilyenkor veszettül rohan fel-alá a lakásban, sikítozik és egyáltalán nem érzi a veszélyt, ha sérülés éri, abból sosem tanul, azonnal újra megpróbálja! A játszón sem tudja sokáig egy játék lekötni, míg más gyerekek egymással játszanak a homokozóban, addig ő sokszor céltalanul rohangál az egyik bokortól a másikig. Ami viszont érdekes, hogy ennek ellenére képes végigülni egy rövidebb (kb 15 perces - neki való!) kis mesét, vagy kirakni egy puzzle-t! Igaz, ilyenkor is tekereg jobbra-balra, de azért tud a "feladatra" összpontosítani. Ez utóbbi úgy tudom, a hiperaktívakra nem jellemző.

A családi életünk normális, tehát az "ősbizalma" megvan, igyekszünk egészségesen táplálni, minél kevesebb negatív hatással találkoztatni. Szóval tanácstalan vagyok, vajon van-e olyan enyhe idegrendszeri gikszer, amit kezelni kell, vagy milyen egyéb módszert találhatok arra, hogy a helyzet javuljon és ne romoljon? Köszönöm, aki időt szán rám!