Segítene valaki? A fiam figyelemzavaros-hiperaktív-és diszlexiás
A kisfiam szakvéleményét szeretném ha megnézné egy szakember, tudom sokan látogatják ezeket a fórumokat...
Őszinte vélemény szeretnék mire számíthatunk,légyszíves ne ködösítsetek..
heti 5-ször jár fejlesztésre.
1-szer a nev.tan által biztosított alapozó mozgásterápia(bár 2 "járna".. )
2-szer magánúton hordom alapozó mozgásterápiára
1-szer grafomotoros
1-szer diszlexia
januárban készült a szakvizsgálat,a nevelési tanácsadóban,
2. hónapja jár magánterápiára,mert a nev.tan-os önmagában semmit nem ér :(
de ez a 2 hónap alatt javulást érzünk,és nem csak mi,a tanító néni is (I.osztályos-7,és fél éves)
Mi a tapasztalat a terápiákkal teljesen rendbe hozható az éretlen idegrendszere?
a szakvélemények: (szándékosan eltakartam,a személyes adatokat,és nev.tan helyét)
Előre is köszönöm ha valaki segíteni tud!
Még egy valami eszembe jutott.. van egy 3 éves kislányom,aki rendkívül nyugodt,jó természetű gyerek,de abban a pillanatban ahogy haza jön a kisfiam a suliból,"felveszi" az ő viselkedését (hiperaktív,gondolom nem kell le írnom mit csinál..rendszeres dühkitörésekkel,és hisztivel)
Mit tegyek hogy a lányom megmaradjon nyugodt természetűnek?
válasza:Szerintem minden fejlesztést megkap, amit csak lehet. Diszlexiát ennyi idős korban nagyon jól lehet kezelni, pár év múlva már észre se lehet venni. A több nehezebb ügy, gyanítom, mindig lesznek majd gondok, de mindent megteszel, amit lehet!
Egyébként normális iskolába jár? Mindenképpen jó lenne kislétszámú osztály, de ezeket most sorra szüntetik meg. :(
köszönöm a válaszodat!Igen normál iskolába jár,26-an vannak,szóval nem kis létszámú... tanár nénink a legjobb pedagógus akit "kifoghatunk" ő volt aki jelezte hogy gond van a gyerekkel,nem rossz,neveletlen..mint ahogy sokan (pl óvodában is elkönyvelték...) hanem szerinte más jellegű probléma húzódik meg,én ezt már egy ideje jeleztem az óvó néniknek..de csak azt mondták majd kinövi,pl 6 éves,majd 7 évesen nem tudok 5-nél tovább elszámolni,mert az utána következő számokat rendszeresen felcserélte..szerintük csak nem volt kedve hozzá...hát mint kiderült ,nem erről van szó.
Te szakember vagy?ha igen mennyire "súlyos" az ő helyzete?Mert Én csak a szakértők,terapeuták homlok ráncolásából látom hogy nem lehet túl jó...
köszönöm ha őszintén válaszolsz,vagy valaki őszinte választ ír nekem,tudom hogy mindent megteszek érte amit lehet,de ha van még valami amivel segíthetnék szívesen venném a tanácsokat.
válasza: válasza:kedves utolsó válaszoló!
Mennyi idős a gyermeked,kisfiú,kislány?Nálatok milyen problémák vannak?Hát az ideg összeroppanás sajnos ismerős...az utóbbi időben sajnos a fiam is "visszaromlott"
amikor elkezdtük a magánterápiát,jelentős javulást éreztük a suliba jól teljesített 4-5-ösöket hozott magatartásból!!! előtte fekete pont volt általában a heti értékelése,a 3-asnak már örültem.Gondolom laikusként,a kiugró javulás,annak volt köszönhető hogy a heti 1 alkalomról 3 alkalomra nőtt a terápiák száma,így jobban stimulálták (gondolom) az idegrendszerét.Bár suli,és fejlesztések után így is borzasztóan kiborult,így itthon én nem éreztem ennek a gyümölcsét..de legalább a suliba..
De kb 2 hete elkezdett vissza esni... múlt héten fekete pontot kapott újra,és a tanítónő is panaszkodott,hogy megint izeg-mozog bele beszél/zavarja az órákat ,nem érti mi történt hiszen olyan szépen elkezdett javulni...Ma pedig fekete pont+beírás,hogy egész héten nem akart dolgozni az órákon :((((
Tegnap már majdnem kitéptem a hajamat,olyan düh,és hiszti rohamot produkált,hogy borzasztó volt,meg kellett hideg vízzel mosnom az arcát,amitől vagy 5 percre megnyugodott.. :((
nálatok mi a helyzet?
válasza:Az éretlen idegrendszer idővel igenis érik,pláne a fejlesztések hatására.
DE!!! Nem azonnal érik,vannak visszaesések és az ilyen gyermek egyénre szabott bánásmódot,speciális nevelési ismereteket igényel.
Az ilyen gyermek semmilyen módszerrel-fejlesztéssel nem lesz egy nyugodt típus,viszont teljesen olyan felnőtt lesz belőle,aki képes megállni a helyét,alkalmazkodni,beilleszkedni.
Ha izeg-mozog azt nem a tanító bosszantására teszi (mit vár a tanítónéni,ha tudja,hogy mi a diagnózis,ez nem úgy működik,hogy megjavul és problémamentessé válik teljesen),feszült attól,hogy olyan helyzetben kell megfelelnie amire még egyenlőre nem képes,mert nincs kellő önkontrollja a túlmozgást visszafogni,akkor még kapjon mellé negatív visszajelzésket,beírásokat ...kudarc,kudarc hátán és az önbizalma nulla lesz a magatartásproblémák súlyosbodni fognak.
Hatalmas elfogadás,türelem kell hozzájuk és igenis lesz javulás.
El kell fogadni,hogy jóideig nehézségekkel kell megküzdenie a gyermeknek(neki a legnehezebb),nem is szabad várni a fejlesztésektől,hogy egy csapásra megoldódik tőlük a probléma .
Nekem volt állítólag pár éve a világ legkezelhetetlenebb ,ADHD-s gyermekem ,rossznak,kibírhatatlannak jellemezték,sok-sok munkám van a fejlesztésében és mára annyi látszik csupán,hogy egy picit mozgékonyabb,de a magatartása már rendben van.
A hiperaktív gyermeked hisztijeit,dühkitöréseit te hogyan kezeled ?Teljesen befolyásolhattalan,vagy sikerül néha előre gondolkoznod és elébe menned,megakadályoznod?
válasza:Ha a gyermek ennyire visszaesett,annak az a legnagyobb oka ,hogy olyan dolgokat várnak tőle aminél nem veszik figyelembe az állapotát,megfelelő bánásmóddal,hatalmas türelemmel lehet csak eredményt elérni.
Lehet,hogy a tanítónéni türelmetlen volt vele,kudarcok érték,legalább te bíztasd ,ne lásson szomorkodni ,hogy nem volt képes megfelelni neked.
Bíztasd,szeretgesd,érezze,hogy rád mindig számíthat!
Köszönöm a válaszodat,ha jól gondolom te szakember vagy?
Igen Én is így tudom, hogy érik az idegrendszer a fejlesztések hatására,a terapeutánk (a magán) mondta amikor hozzá kerültünk,hogy minimálisan de az egyensúlya javult a hónapok alatt amíg a nev.tan mozgás terápiára jártunk.
A tanító nénink nagyon toleráns,és elnéző is vele,de nem kivételez vele,mert ez valószínűleg a hátrányára válna,ha nem figyel,vagy rossz őt is megbünteti,de felajánlja neki pl. ha az utolsó nap (pénteken) nagyon jól viselkedik jó jegyet kap (4-est) de sajnos ez sem ment most neki,pedig reggel megbeszéltük,és megígérte hogy mindent megtesz..DE tudom hogy ez egy „belső késztetés” nem tehet róla,és itthon se azért pörög-ront bont mert neki ez jó,néha látom,
hogy egyszerűen csak elindul,és nem tud megállni,hiába kérem 100-szor,látszólag meg se hallja.
Szerintem Én nagyon türelmes vagyok,de nem igaz,hogy nálam soha nem szakad el a cérna,
de NEM bántom,vagy alázom meg azért mert ilyen,elfogadom…még ha nagyon nehéz,és estére össze is omlok annyira kiborít egy egy ilyen nehéz nap,elfáradok A dühkitörése néha a semmiből jönnek ,pl ha nem engedek meg neki valamit,képes annyira kiborulni,hogy üvöltve berohan a szobájába,és rugdossa a földet,toporzékol,és sokszor hallom hogy magában beszél, pl. utálom az anyámat---nem esik jól de megpróbálom nem fel venni,megvigasztalni kis idő múlva,ami általában sikertelen,de idővel meg enyhül.. Persze sokszor az a vége hogy engedek neki ,hogy ne „dühítsem” tovább… ami biztos nem a legjobb módszer de az adott szituációban nincs más … ezért persze „megkapom” hogy túl engedékeny vagyok a gyerekkel ,szigorúbbnak kellene lennem ezért ilyen mert tudja hogy nálam hisztivel elérheti amit akar..Így nehéz helyzetben vagyok ,mert sajnos nem mindenki érti a környezetünkből ,milyen nehéz egy ilyen „problémákkal” küszködő gyereket nevelni
egy példa ami az utóbbi időben a legkomolyabb,és a legrémisztőbb volt számomra:
Beteg volt,nem ment suliba 1 hétig,és rengeteget kellett egyszerre bepótolnia, este egyszer csak
úgy kiborult,ilyet még nem csinált.. ha láttad az „esőember” című filmet.. úgy viselkedett mint egy autista, erőteljesen dülöngélt,és szorította a fülét,és közben kiabált hogy ,nem akarlak hallani ne beszélj,utállak,elegem van.. Nagyon megijedtem,de minden erőmmel segíteni akartam próbáltam az ölembe húzni,nyugtatni,de teljes erejével feszítette magát,közben nem hagyta abba a dülöngélést,fül szorítást,üvöltést… de én se adtam fel simogattam a fejét és beszéltem hozzá,mondtam neki, hogy nagyon szeretem,tudom hogy sok volt a feladat,Én is kiborultam volna,
és NAGYON-NAGYON büszke vagyok rá,ekkor abba hagyta rám nézett és átölelt megkönnyebbülve,hogy Én nem várok el tőle többet,nem akarok több leckét csináltatni vele..Küszködtem a sírással,és a totális kiborulással,de tartottam magam,hogy ő ne érezzen ebből semmit! Leírva rövidnek tűnik,de elég sokáig tartott ez az „állapot”
A terapeutánk szerint nem kell megijedni.. egyszerűen túl terhelődött az idegrendszerre.
Én mindig biztatom,és megdicsérem mindenért,éreztettem vele,hogy örülök ha ügyesen teljesít.
DE most amikor haza hozta a fekete pontot+beírást,nem szidtam le,csak megkérdeztem mi történt?Mondtam hogy sajnálom ,hogy így alakult,de majd jövő héten kijavítod,persze megígérte,hogy „kárpótlásul” majd 5-öst hoz :))
A visszaesésben biztos szerepet játszik,hogy borzasztó fáradt már,szegény már az első osztályt is ilyen nehézségekkel kezdte,a heti 5 fejlesztés pedig nagyon megterhelő,nemcsoda ha kiborul!
A szakvéleményét elolvastad?Mi a véleményed róla,mennyire „súlyos” az ő állapota?
nagyon köszönöm a kedves soraidat !!!!
válasza:Ezerszer jobb egy 26-os létszámú osztály jó tanítóval, mint egy kisebb létszámú egy empátiamentes fafejűvel, aki szerint hiperaktivitás/figyelemzavar/részképesség gyengeség nincs, csak neveletlenség és lustaság.
Szerintem a legjobb úton jártok.
Nagyon jó, hogy több mozgásterápiát tudtok biztosítani a gyereknek, mint az állami rendszer. És az is nagyon jó, hogy az elkeseredésedet, aggódásodat nem a kisfiúra zúdítod, ő bizalmat és elfogadást él meg, azt, hogy te hiszel benne, hogy lesz ez még jobb is. Tényleg lesz, de nem máról holnapra. Hogy közben néha elszakad nálad a cérna, azt mindenki megérti, és a gyerek is "megbocsátja".
Az idegrendszeri éretlenséget az Alapozó terápia nagyon jól korrigálja, tartsatok ki benne, amíg csak lehet (szükséges).
Olyan ép értelmű gyerekkel, aki ne tanult volna meg olvasni, ha megfelelően foglalkoztak vele, még nem találkoztam.
Gondolom, a mozgásfejlesztés egy bizonyos pontján majd diszlexia terápiát is kezdenek a kisfiúval, ha addigra nem rendeződik spontán az olvasási nehézsége. De könnyen lehet, hogy a jelenlegi tünetei csak a lassúbb tanulási tempó velejárói, amit az éretlen idegrendszere indokol, és akkor tényleg nagyon jó a prognózisa.
Igazi diszlexiásoknál, ahol még második végén, harmadik elején is a fiadéhoz hasonló gondok vannak, a csúnya, lassú írás, a helyesírási problémák és a szövegértési nehézségek szoktak a legtovább gondot okozni. Némelyik gyereknél csak nagyon kitartó aprólékos munkával lehet fejlődést elérni, és akkor sem érik el az osztályfoknak megfelelő minimumot. Őket felmentik az osztályzattal való értékelés (nem a tantárgy!!!) alól.
Nem tudom milyen olvasókönyvet használ a gyermeked, de ha nem a Nemzeti Tankönyvkiadó Játékház című könyvét, akkor otthoni gyakorláshoz nagyon melegen ajánlom nektek. Rendkívül alapos, kis lépésekben halad, minden betűhöz sok gyakorlóanyagot tartalmaz. A gyerekek szeretni szokták a hozzá kapcsolódó szétvágható,rakosgatható feladatlap csomagot is. Semmiképpen se a tankönyvi olvasmány 5-szöri elolvasásával gyakoroljatok!
A kislány miatt pedig ne aggódj! Természetes, hogy érzi, hogy a nagytestvér körül gondok vannak, viszik ide, viszik oda... Talán az ő életében is változások történtek, esetleg óvodába került?
Utánzással nem lesz senki hiperaktív vagy figyelemzavaros. Lelki okokból persze mutathat ilyen tüneteket, de ez elmúlik, ha a lelki egyensúlya helyre áll a gyereknek.
válasza:Nem, én nem vagyok szakember,csak egy érintett anyuka.
Sok szakembert megjártunk,sok-sok szakirodalmat elolvastam ,de semmi sem helyettesítette azt,hogy megpróbáltam az ADHD-s fiamra ráhangolódni amennyire csak lehet .
Figyeltem,hogy mi váltja ki a dührohamokat,mit tehetnék,hogy elkerüljük őket ,szerintem ez nagyon fontos,hogy adott gyermekre vonatkozó tapasztalatokat szerezve hasznosítani tudjuk őket.
Én megértelek amikor arról írsz,hogy "ráhagysz" bizonyos dolgokat amit mások engedékenységnek vélnek,senki mással ne foglakozz,nem ők nevelik a fiadat ,fogalmuk sem lehet róla,hogy te mennyi mindent megteszel azért,hogy javuljon a helyzet,bizonyára már próbáltad így is -úgy is és annak megfelelően döntessz,hogy mi vált be .
Arról egyáltalán nem írtál,hogy milyen lehetősége van a fiadnak kikapcsolódásra ,szabad levegőn mozogni mennyit tud naponta ,van kedvenc hobbija ?
Túl soknak tűnik a kötelesség aminek meg kell felelnie,amikor amúgy is nehézségekkel küzd ,sokkal érzékenyebb az idegrendszere,hamarabb elfárad ,hamarabb válik ingerültté,feszültté!
A lehető legtöbb lehetőséget add neki arra,hogy kiadja a gőzt,légy vele türelmes,ha túlfáradva kezelhetetlen,olyankor kérdezd meg mihez lenne kedve és ha lehet teljesítsd a kívánságát ,visszafogja hálálni ezt a figyelmességet.Nem akkor kell szerintem nevelni egy problémás gyereket amikor már túlment azon a ponton amit még elbír és éppen elszakadt a cérna nála,ilyenkor valahogy le kell csillapítani,nyugtatni,van ,hogy éppen hagyni kell megnyugodni , kinél mi válik be.
Ha az én fiam hazaér,akkor uzsonnázik,majd felkerekedem vele és a kishugával és irány a szabadba,vagy itthon az udvarba,vagy rójuk az utcát,a játszóteret,az én fiamnak ez a mennyország és ha ezt megkapja,akkor hazaérve alig van probléma vele.
A fejlesztéseket illetően régebben nagyon sarkított voltam,annyira nagyon rossz volt a helyzet a viselkedéssel,hogy minden áron végigcsináltattam szerencsétlennel a TSMT feladatsort bármi volt is,vagy a gyógypedagógusi fejlesztésen kívűl itthonra beszereztem egy csomó fejlesztő dolgot és állandóan gyakoroltattam,mára már azt mondom,hogy legyen fejlesztés persze,de tudjon kikapcsolódni is,ne csak a fejlesztés ,hajtás legyen a fő,hanem az,hogy megkapja a kellő lazítást is a gyerek,mert nekik gyenge az idegi terhelhetőségük,hamarabb kiborulnak és ha túlfárasszuk őket,túlszabályozzuk őket,akkor már kínjukban is nyugtalanabbak,kezelhetetlenebbek lesznek.Nem biztos,hogy a fejlesztés mennyiségével egyenesen arányos is lesz a haszna,bár tudom,hogy az ember mindent el akar követni amit csak lehet.
Olvastam a szakvéleményeteket,nekünk is van hasonló ,hogy mennyire súlyos a ti esetetek azt én nem tudom meghatározni sajnos.
DE!ne marcangold magad ezen ,hogy mennyire súlyos,amit lehet te mindet elkövetsz,szereted,támogatod a fiadat,segíted a nehézségein úrrá lenni,ebből a helyzetből kell kihoznod a legjobbat ,hogy a kisfiad felnőtt életében majd képes legyen megállni a helyét minden azáért történik most!
"Mit tegyek hogy a lányom megmaradjon nyugodt természetűnek"
Mintha aggódnál a kislányod miatt is,hogy nála is hasonló probléma lesz majd...
Az idegrendszeri éretlenséget,hiperaktivitást nem lehet eltanulni,az veleszületett temperamentumjellemzője az érintetteknek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!