Nehez elvalas az anyatol az oviban? Mit tehetek en, az anya?
Kislanyom 3 eves+8 honapos, 7 honapja ovis. Elsö idöszakban is tovabb tartott ez a dolog, mint alt. mas gyerekeknel, majd kicsit jobb lett a helyzet par honapja. Ujabban, kb egy honapja ujra ez megy.
9-ig kell oviba erni, pontosabban, 9-kor bezarjak az ajtot, igy az anyukaknak el kell menni. 8 körül megyünk, es nem ritkan 9-ig megy a huzavona: "anya, az ajtoig gyere velem". Majd fut utanam, "meg egy puszira". Ha nem fordulok meg es nem jövök vissza, jönne velem. Neha "ugye csak 1 kenyeret veszel es jössz vissza", ezzel sikerül elmennem, neha a puszis megy tovabb. Közben elöfordul, hogy "pisilni kell", gyere velem. (Ez külön ciki, mert oviban muszaj nekik egyedül, de otthon kaki utan en törlöm ki az ovi ota allando gyulladasok miatt, es erröl mar kioktatott az ovonö, hogy igy viszont zavarom az önallosagerzetet.) De amugy alt. nem kell pisilni, ez is csak visszajuzo kifogas. A vege minig az, hogy 9-kor eröszakkal veszi el az ovonö, kislanyom nyujtja felem a kezeit, en pedig minel gyorsabban eltünök.
Az ovonö szerint ezutan mintha elvagtak volna, minden rendben, es vegig nem sir az oviban. Az ovonö ugy fejezi ki magat, csak az elvalas problemas nala, es minel tovabb huzom, annal rosszabb - de azert megjegyzem, megvarjak a 9 orat, es csak utana "tepi ki a kezemböl".
Rosszabitja a helyzetet, ha felborul a megszokott rend az oviban, pl. nemreg fotosok jöttek a reggeli orakban, igy a megszokott üvegajtos szobaban senki nem volt, helyette mas ajto elött kellett elbucsuznunk. (A fenti modszerrel, 9 ora...) Farsang: beszeltem neki rola elötte, megsem maradt ott - sztem ismet a nem megszokott környezet. Anyak napja: fel 10-kor kezdödött, igy el kellett volna mennem - csendben elüldögeltem az öltözöjükben, mert sztem milyen anyak napja, ha elszakitassal kezdödik? Elötte nap beszeltünk rola az ovonövel, hogy ha ugy adodik, erre a fel orara maradhatok, aznap megis furcsan nezett ram...
Meddig tart meg? Es miert?
Nagymamak reszvetele szinte nulla a gyereknevelesben. (Ugy ertem, a vicces polokra irtakbol nulla, pl. nem jönnek hozzank "csak ugy", nem jatszanak vele...stb.)
Anyosomek mellett laktunk 3 evig, akkor sem "ertek ra" vigyazni ra, most sem, a zarojeles mondat az elsö 3 evben is igy volt..
Mi amugy joban vagyunk minden nagyszülövel, es többször megyünk hozzajuk (40 es 110 km), bar gyerekkel sztem kicsit nehezebb megoldani.
válasza:Ez még a jobbik eset, hogy az elválás nehézkes, de utána jól van. Változó, hogy meddig tart.
Viszont azzal egyetértek az ovónővel, hgoy minél tovább húzod, annál tovább tart mindkettőtöknek. Ugyanaz a vége, nem tetszés. Ők nem akarják elválasztani tőled, mert nem akarnak beleszólni drasztikusan, és ha 9-ig lehetsz ott akkor addig. De hidd el, ha előbb hagyod ott ugyanúgy jól lenne, mintha kilenckor, sőt amennyivel hamarabb válnátok el, annál hamarabb lennétek az elváláson túl mindketten.
A változásokhoz is hozzászokik majd. Olyankor az óvónénikhez menjen közel, vagy kérd meg legyenek a közelében, ha más napjuk van, hogy biztonság érzete legyen.
Ne idegeld magad, ez ilyen sajnos. Egyszer majd te írsz így, mint én most :-)
Lehet, hogy ez a jobbik eset - de ez a vigasz sajnos nem oldja meg a helyzetet.
Köszönöm, h irtal, de ugy tünik, felreertettel. Nekem az a problemam, hogy ezt hogyan tudom egyedül megoldani?
"Viszont azzal egyetértek az ovónővel, hogy minél tovább húzod, annál tovább tart mindkettőtöknek." En huzom??? Es megis mit kene tennem??? Ha kimegyek az ajton, akkor fut utanam. Az ovonök ugyanis "nem tudnak ott allni minden egyes gyerek mellett" bucsuzaskor. Ha akkor ott allna valaki, akkor elöbb el tudnek menni, ezt en is tudom. Amugy ugyanaz lenne: ugyanugy "kitepnek a kezemböl", de legalabb rövidebb lenne azaz jobb neki, ezt en is tudom, hat pont ez az!!! De EN mit tudok tenni???
Neha (de nem minden reggel) a feloras huzavona alatt odajön 1-1 ovonö, megkerdezi a kislanyt, bejössz-e velem, es a "nem"-re egyszerüen bemennek egyedül: "Jo, akkor nem." En mondom neki, hogy "most bemesz a K.nenivel, anya elmegy" - es szerinted az ovonök ott maradnak "kitepni a kezemböl"/ avagy leröviditeni a huzavonat? Nem, mennek tovabb, hiszen nekik ott van meg 25 gyerek, akikkel foglalkozni kell.
A masik, hogy kerjem meg, legyenek a közeleben...stb, hat ott vannak. Nem szeretik az ilyen kereseket, talan kioktatasnak erzik (nehogy egy kepzetlen anyuka jobban tudja), ök amugy maguktol is megteszik, ha olyan napjuk van, ha nem, akkor meg azzal jönnek, hogy nekik ott a többi gyerek is..stb, ertsem meg, ennyi idö nem jut itt egy gyerekre (amit en otthon 1-gyel vegigcsinalok, ök 25-tel, igy fejezte ki magat a vezetö ovonö).
A kislanyom gyakran mondja, hogy ma sirtam az oviban. Kerdesemre, hogy ilyenkor mit mond az ovoneni: "hagyd most mar abba", "akkor menjel haza", vagy pl. odament hozzad, atölelt-e stb, ilyenekre mindig azt mondja, h nem, ugy veszem ki, h nem a biztonsagerzettel foglalkoznak. Egyik ovonövel beszeltem mar erröl, en hoztam fel a biztonsagerzetet: vegig se nagyon hallgatott, azt valaszolta, hogy "igen, a gyerekek nagyon tudjak, hogyan lehet zsarolni a szülöt", ez a velemenye. A vezetö ovonövel beszelve ö szerintem visszatartotta a velemenyet (ami ki tudja, mi), csak annyit mondott, a kislanyomnal ö nem erti ezt az egeszet, de itt egyszerre 25 gyerekkel kell foglalkozni, nem tud csak vele. Az ovonök kerdesemre, hogy milyen volt ma, maguktol meg sem emlitik, ha sirt, es ha konkretan rakerdezek, csak legyintenek, hogy egyszer röviden, de gyorsan abbahagyta.
Tehat szerinted EN mit tehetek?
Mas tema, de ha mar szoba jött: nem vagyok meggyözödve rola, h elvalas utan "minden rendben", a leirtak miatt. Ismerem a lanyomat, h idegen környezetben ö visszatartja az erzeseit, magaba fojtja, es emiatt tünik ugy az ovonöknek, h minden rendben. Persze nekik rendben, az igaz, mert nem sir, nem okoz hangzavart, nem okoz nekik problemat. Ha pl nem jatszik senkivel, azt nezhetö olyan szempontbol is, h több idö kell neki. Az emlitett fotozason pl a legutolso volt, akiröl fotot csinaltak, es az egyetlen, aki nagyon szomoruan nezett az összes foton, olyan "elveszetten", pedig 8-at is csinaltak. (Ki tudja, mennyi idövel azutan, h elmentem! 9-töl 10-ig volt kiirva a fotozas. ) Pedig itthon egyetlen olyan fotonk sincs, amin nem mosolyog vagy nevet kiskora ota! Amit a ferjem csinal rola, vagy mashol csaladi rendezvenyeken, ha a kamera fele nez, mar nevet. Kifejezetten "szineszkedik", huncutkodik, hogy most kamera, akkor nevetünk, kb igy kepzeld el. Nem szivböl jövö kacaj mindig, hanem ha addig rossz kedvü, akkor is elhuzza a szajat a kamera miatt, tehat ilyen mümosoly. Ilyen ketsegbeesett arcu fotoval meg nem lattam, teljesen szokatlan.
(A ferjem rokonsaganal en is visszatartom az erzeseimet, tölem latta. Ezt vegig tudtam, h nem jo, ha tölem ezt latja, de velük csak igy lehet kijönni, emiatt is vagyunk joba. Ök nem alkalmazkodnak semmiben. Azert törekedtem megis a jo kapcsolatot fenntartani, mert sztem a kislanyomnak az az erdeke, h joba legyen a nagyszülökkel, megbizzon bennük. De ez mas tema, nem reszletezem tovabb.)
válasza:SZia!
Én bölcsődében vagyok gondozónő. Sokszor tapasztalom, hogy nehéz az elválás a szülőtől. Ezt elsősorban te, másodsorban az óvónő tudja segíteni a csemetédnek. Először is, az aranyszabály: mire a csoport ajtajába érsz a gyerekkel, már kint az öltözőben elbúcsúztál tőle, és csak átadod az óvónőnek -nyilván ha van valami mondani valód az óvónőnek akkor azt még elmondod, de gyorsan. A gyerekek nagyon jó felismerő képességgel rendelkeznek, és folyamatosan feszegetik a határokat. Ha te mindennap 1 órát huza-vonázol vele, akkor ezt megszokja, és mindig követelni fogja tőled.
A második fontos dolog, hogy megbízz az óvónőkben. Sokszor tapasztalom, hogy a szorongó anya non verbális kommunikációját sokkal jobban veszik a gyerekek, mintha közben azt mondogatja az anya, hogy jó itt neked, jaj de jó lesz itt egész nap neked játszani. Természetesen ez nem jön magától, minden anya nehezen engedi el a kicsinyét, de egy valamire való gyermek gondozó ezt felismeri és segíti, akár előre egyeztetett időpontban egy kis külön beszélgetéssel.
A harmadik dolog amit én magam is sokszor javaslok a szülőknek, hogy ha nehéz az elválás, és megszakad az anya szíve, miután betartotta a javaslatomat az elválást illetően, üljön le valahol kint, ahol a gyerek már nem látja, akár kicsit lépjen is ki az intézményből, hogy ne hallja gyermeke sírását és várjon!! Én ilyen esetekben, mikor már megnyugodott a gyermek mindig kimegyek a szülőhöz és megnyugtatom, esetleg annyira visszahívom, hogy megleshesse gyermekét, hogy elhiggye, hogy valóban minden rendben, és már jól érzi magát a kicsi.
Nagyon fontos, hogy ne csak a gyereket szoktassuk be egy intézménybe, hanem a családhoz is kerüljünk közel, különben nem fognak bízni bennünk, és ennek például lehet ez a következménye. Ezzel nyugodtan fordulj az intézmény vezetőjéhez, az óvónőkhöz, beszélgessetek róla, dolgozzátok ki a tervet, de ha te nem működsz velük szorosan együtt akkor ők hiába tesznek meg mindent.
Azt is el kell mondani, hogy minden gyermek másképp viselkedik egy intézményes közegben, mint otthon, vagy a személyes jelenlétedben. Hiába tudod, hogy a te gyermeked márpedig így úgy reagál dolgokra, egy kvázi "idegen" emberrel-az óvónővel, a társaival- másképp viselkedik. És ez lehet akár ilyen akár olyan. Egy gyerek aki otthonában egy angyal, lehet intézményben egy örökmozgó, szeleburdi, "rosszaság", és lehet egy "hétördög" otthon, míg az oviban mindenki kedvence.
válasza: válasza:Figyelj. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha azt látják, hogy az anya nem határozott a gyerekkel, az bizony őket is zavarja, és kevésbé akarnak közbelépni.
A mi kisfiunk gond nélkül ment és maradt ott oviban. Viszont másfél óra múlva felhívtak úgy viselkedett, kikelt magából. Vissza is kérdeztem, mert ez aztán nem rá vallott. Sajnos ugyanarról a gyerekről beszéltünk. Ez tartott három napig, ettől függetlenül az elválás nem volt vészes. Ekkor tudtam meg, hogy melyik is a könyebb, mikor a kislányunkál viszont az elválás volt rémes, de gyorsan intéztem, tudván, hogy a huzavona nem segíti őt elsősorban. A magam részét meg magamban kell feldolgozzam, lenyugodnom. Szerencsére videón az irodából megnézhettem, hogy még 5 percet sírt aztán ment nézelődni.
Egyik gyermekem főleg a kisfiunk nem volt egy belevaló típus oviban (itthon a legboldogabb gyerek volt. ) Oviban miután eltelt a három vészes nap, utána még két hét gyakori sírás, majd még két hét kevesebb sírás, utána is csöndes volt és ha elindultak valahova, mindig ő húzott az óvónéni mellé. Még egy éve nehézkes volt, az ajtónál állva hetekig a kövtekező évben nézegette mi is itt a helyzet.
Neked kell feldolgoznod magadban, hogy ez nehéz időszak és jobb lesz. A gyerekkel néha beszélj, kérdezgesd, ne hogy milyen napja volt, hanem, mi volt ma a legjobb az oviban.
Az óvónőnek mikor beviszed szólsz, hogy itt vagytok, te most sietsz, hogy legyetek túl, addig veletek van és már mégy is el a puszi után. Nem kell valóban várni, hogy ő ott várja, meddig vacakoltok arra valóban nincs ideje.
Mikor ott van akkor haladni kell és kész.
Majd oldódni fog a kicsi, van akinek ez könyebben megy, van akinek nehezebben, de attól, hogy te idegileg kikészíted ezen magad, az csak neked rosszabb úgy gondolom.
Magam nem szerettem oviban se suliban az elválást anyukámtól, de ez nem jelenti, hogy egész napom egy rémálmom van. Hidd el a te kicsidnek is vannak ott is boldog percei, az is igaz, hogy megpróbál dolgozni rajtad, hogy megsajnáld, hátha másképp döntessz, és nem lesz ovi igenis dolgoznak a szülőn.
Légy erős, és türelmes és nyugi !
Kedves LadyLoss, nagyon sok hasznosat irtal, köszönöm! En is eszrevettem, hogy oviban, ovonökkel mas, mint otthon. Ugyanolyan "jo kislany", ahogy otthon is, ugyanolyan rendszeretö, mindenkivel rendes (nem vesz el eröszakkal...stb), csak ott "lenyeli" az erzeseit, amit otthon probal kifejezni. Meg nem annyira tud beszelni, igy lehet, hogy ott az elsö probalkozasok utan feladta, mig otthon ugye megertem, de az is lehet, hogy egyszerüen meg sem probalta meg kifejezni. Az ovonök szerint egyaltalan semmi gond vele az elvalason kivül, eleinte ugy mondtak: "feltünöen semmi gond". Nehany kislannyal mar jatszik, es tudom, h vannak boldog percei is (ahogy ezt valaki irta), ugyanis mesel rola par szot, ha kerdezem.
Azt irod, dolgozzak ki egy tervet az ovonövel - nos, erröl leirtam, h kerestem a lehetöseget velük beszelni. A vezetö ovonö nem tudja mire velni, es a jelenlegit tartja megoldasnak, a masik szerint zsarolas (amit csak eröszakkal lehet megoldani), abban megegyeznek, h csak a mi kedvünkert, amikor mi odaerünk, ök nem szakithatjak meg amit csinaltak, hogy akkor ödajöjjenek. Ha barmit is javaslok, a valaszuk: nekik 25 gyerekkel kell foglalkozni - igy eleg nehez barmit is megbeszelni. Azert javasolni fogom meg egyszer, hogy mindjart az elejen ha oda tudnanak-e jönni, es ha nem megy magatol, bevinnek-e, hatha.
(Ezert volt az a kerdesem, hogy EN, egyedül, önmagam mit tehetek!)
"mire a csoport ajtajába érsz a gyerekkel, már kint az öltözőben elbúcsúztál tőle, és csak átadod az óvónőnek"
Az üvegajtotol (es mellette az üvegablakoktol), amin tovabb nem mehetnek a szülök, a 3. az ö fogasa, ahova leteszi a taskat es ahol atöltözünk. Innen 2 lepes, es bucsuzkodunk.
Az ovonök nem jönnek oda, mert ovodasok mar maguktol mennek be, es keresemre sem marad ott 2-3 szo erejenel tovabb (kb: "bejössz velem - jo akkor nem"), mondvan, 25 gyerekkel kell foglalkozniuk. 9-kor pedig valaszthatok (a gyerek elött kerdezik amugy): vagy eröszakkal beviszik, vagy hazamegyünk. (Valahogy meg kell szokni az ovit, ezert fajo szivvel, de persze mindig az elsöt valasztottam.)
Jo kerdes, mennyire bizom az ovonökben... Azt tudom, h testileg epsegben van ott, es a rendre ügyelnek, igy lökdösödes...stb nem jellemzö, ami nem sok ovodara mondhato el, ennyiben kifejezetten jo ovinak tartom ezt az ovit. Hogy hogyan nyugtatjak meg, amikor elmegyek, arrol a kislanyom nem eppen biztatoakat mond (ezt reszleteztem), en pedig nem vagyok meggyözödve, hogy megertessel közelitenenek hozza, mivel azt az ottletem alatt ennek semmi jelet tapasztalom. Kislanyom a babakkal, plüssallatokkal el is jatsza otthon: "ha sirsz, nem lehetsz itt köztünk, hazamehetsz"...stb. Igy nem mondhatnam, hogy ez jo erzessel tölt el, es lehet, hogy nonverbalisan ezt eszreveszi. Ez van, az erzeseken nem lehet eröszakkal valtoztatni.
Itt ilyen lehetöseg nincs, amit irtal, hogy kint megvarom es akkor lathatom, h megnyugodott, hiszen 9-kor bezarjak az ajtot es kesz. Ha nem zartak meg be, elöfordult, hogy a bejarati ajtoban belülröl par percet vartam (ahol latotavolsagon kivül vagyok), de a gyermekem csak sirt es sirt... Sokaig nem varhatok, mert az ovonök inkabb azt varnak el, h mielöbb menjek el, küldenek is, mert azt mondjak, amikor utana megnyugszik es valaki reakciojabol eszrevenne, h ott vagyok, ujabb siras kezdödne. Ezen kivül szinte mindig 9-ig huzodik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!