Ő már sosem lesz "normális"? Mit tehetünk, hogy ne gíy teljenek a napok? 3,5 éves

Az nem lehet, hogy a születése körüli problémák és a kistesó miatt van ez? Mármint láttátok, hogy milyen problémás, szerintem kicsit lehetett volna még várni a következővel.

Amúgy én is ilyen voltam de korántsem ilyen mértékben. Oviban, iskolában mindig nagyon jó. Mert olyan kedvem volt, nem volt rá okom, hogy más legyek. Otthon is szófgadó voltam de igazából semmi sem gátolt abban, hogy megtegyek valamit amit akarok és mindig megmondtam ami gondolok. XDe most mégis itt vagyok, viszonylag normálisan :D

Uh, sokminden a saját lányomat juttatja eszembe a fiadról, csak ő az oviban is otthon érzi magát, s nem titkolja a hisztis énjét...

Viszont amit te írtál az ovis viselkedésről, nekem az jutott eszembe róla, hogy talán "maximalista" és meg akar felelni az oviban az elvárásoknak, ott tökéletes akar lenni, de ez totál lefárasztja és otthon "kompenzál" a tombolással... Megoldásnak talán megpróbálnám ovi után valami tombolós helyre (intenzív sportra, vagy ugrálóvárba :)) elvinni (a szervezett sport az persze megint egy olyan hely, ahol majd meg akar felelni, és csak tovább fárasztja ...); esetleg csak tűrni egy fél óráig, hogy kieressze a gőzt, stb., hátha megnyugszik... (?)

Kistesót is bünteted? Nálunk azóta van javulás (nagy 3,5, kicsi 20 hós) mióta a kicsit is leszidjuk és büntetjük ha rosszat csinál (akármilyen édes mosollyas teszi), ha inni kér a nagy, és erre a kicsi is, nem a kicsi kap először, mert kicsi, hanem aki előbb kérte. Ugyanez játéknál. Nem kell odaadni a kicsinek csak mert neki is eszébe jutott, aki előbb kezd el vele játszani az játszik vele. Ugyanígy mese választás.

Én úgy gondolom, tapasztalom, hogy a nagy nem érti hogy a kicsi miért kicsi és miért van kivételesebb helyzetben. Ő nem érti a korkülönbséget hiszen alig van. Nálunk a kicsi beszél, énekel, sok mindent csinál már önállóan, így hasonlónak tartják magukat.

Kezeld őket egyenlőként, hátha segít.

Valahogy belebotlottam a kérdésbe, érdekes volt. Mi újság Veletek most, Kérdező?

Remélem, nem vitted pszichiátriára a kisfiút. Csak nézem, hogy páran itt ezt úgy írták, mintha fogorvosról lenne szó.

Én egy anya-fia viszony körül kezdenék el nyomozni. Talán nem a sarokbaállítós szigort akarja, hanem a dajkálást, mint csecsemőként, nem tudom, de úgy fogalmaznék, hogy mindenképpen többet akar belőled szerintem, a szeretetedből. Esetleg valami megfelelési dolog lehet még.