Ő már sosem lesz "normális"? Mit tehetünk, hogy ne gíy teljenek a napok? 3,5 éves

Mintha én írtam volna a kérdést:S

Annyi a különbség, hogy fiam nem jár közösségbe, én félek, hogy ott majd kiderül, hogy valami nem oké nála.

Ő is 3,5 éves a mai nap is....áááááááááááááá.....

hisztériázik folyamatosan, követelőzik, folyton rá és kizárólag rá kell figyelni, toporzékol úton-útfélen.

A 15 hónapos kishuga maga az angyal, hangja nincs, folyton nevet, édes.

Fiam csecsemőkorát átüvöltötte, 1 éves korától hisztériázik, számtalan fényképet készítettünk róla. Mindig nagyon nehéz volt vele. Mindig a kedvébe járunk, mindent megkap.

Én mostmár besokalltam, alig várom az ovit, amitől félek is, hogy mi lesz.

Szóval át tudom érezni, hogy hogy telnek a napjaitok.....

Fiam utasítgat, ki mit csináljon és hogyan, és folyton visít, ha valami nem tetszik neki. de tényleg olyan hangon, hogy abban a pillanatban frankón leütném.

És ez nagyon rossz, hogy így gondolom.

Fiam is figyelmetlen, képes nekimenni a szembejövőnek, csetlik-botlik, ő is rendszeresen tönkretesz valami játékát vagy direkt vagy ügyetlenségből.

Számtalanszor kötöttünk ki kórházban az esései miatt.

A 15 hós lányom akkor esik el, ha a fiam átgázol rajta......

és még mesélhetnék:(

Először is szögezzünk le valamit: a pici babát NEM lehet elkényeztetni azzal, hogy megadod neki a szükségleteit - ha sír vígasztalod, magad mellett altatod, ölben van, stb. - mert ez a természetes.

Egészen máshol kellene a probléma gyökerét keresni. Visszamennék egészen a születése körülményeiig, már ott is érhette trauma, ami miatt eleve sírósan kezdte az életét.

Egyik kedves barátnőm kisfia egy nagyon rossz emlékű szülésből fakadóan - ahol hibát hibára halmoztak az orvosok - lett hiperaktív és alig kezelhető. :-(

Gyerekpszichológust javasolnám mindenképp és minél előbb!

6-ik válaszoló vagyok.

bocs az utolsó sórt rosszul írtam le.

jól tetted, hogy megpróbáltál mindent akkor újszülötten, ott semmit nem rontottál el. A hozzá szokás kb 7-8 hósan kezdödik. De leginkább 1 éves kor felett jön.

Vagy is kb 1 éves kortól van hogy nem szabad minden sírásra ugrani, lehet neki nyugodtan hisztiznie.

amiket írtam tapasztalatból is írom, mert lányomon az éhság volt iszonyat nagy úr, így mikor nem kapott enni, úgy tudott sírni mint egy kismalac. Iszonyat volt hallani, így ugrottam és már adtam is neki.

ùgy érzem neki is van ebböl az idöaszakból vissza maradt dolgai, és azt gondolja hogy most is ugrik anya, így sokszor van hiszti, mert hát már nem ugrok neki mindenért.

De azért talán kordában is lehet tartani.

Azt gondolom, hogy itt igenis VAN valamilyen pszichés probléma a háttérben, ami lehet neurológiai, fejlődési, lelki - bármi, de mindenképpen kezelni kell!

Az, hogy a nevtan mondott "valamit", semmit nem jelent, nekem is van a nevtanból olyan szakvéleményem, hogy semmi gond a gyerekkel, de egy évvel később gyermekpszichiátrián diagnosztizálták, és igenis VAN probléma. A nevtanban sem értenek ám mindenhez, nem kell tőle hasraesni! Amikor vittem a diagnózist, csak csóválták a fejüket, hogy igen, hát ők is érezték, hogy valami nem stimmel, de a vizsgálati helyzetben minden OK volt. Ja perce, 5 perces vizsgálattal sok mindent meg lehet ám állapítani...

Szóval szerintem vidd tovább a gyereked, addig, amíg nem kapsz valami ésszerű magyarázatot a viselkedésére.

Valami nem stimmel, jól írod! De tudnod kell, hogy mi, ahhoz, hogy megtaláld a megoldást. Nem könnyű végigjárni egy ilyen utat, de minél előbb kiderül, hogy mi áll a probléma hátterében, annál jobb!