Elver a főnököm 4 éves gyereke. Ilyen esetben mit csináljak?

Attól tartok, ez a kisgyerek nem elkapatva van, hanem elhanyagolva, de nagyon.

Nem tudsz mit tenni, ha megüt, kénytelen vagy lefogni, ha visít, ha nem. Legjobb, ha előre elcsíped.

Ha ezek után a szülők a szemed láttára eltángálják szegényt, feljelentheted (fel kell jelentened...) őket gyermekbántalmazásért.

pedig én vagy rácsapnék a kezére (nem nayot, csak lássa a saját ütésének következményét), vagy hiába üvölt addig fognám nem durván a kezét amíg magától abba nem hagyja.

Az a baj ugyanis, hogy nem szabad hagynod magad, vagy hamarabb kiszállni a harvból, az őérdekében sem. Kell, hogy tudja, nem ő főnök.

Voltam bébicsősz, ott is ez volt, gyerek tiszta h.ülye volt... Ráadásul ott még cinkesebb helyzet áll fent, mert a szülőknek a gyerek volt a kis angyalbögyörő... Szóval nemhogy visszaütni, rosszat szólni sem igazán mertem rá.

Pedig ugyanez, ütött, rúgott, kiabált, hisztizett, tombolt, mert tudta, hogy ezekkel bármit elér.

Hidd el, ha nekem azt mondta volna üssek vissza, simán kap egy akkora sallert, hogy többet eszébe nem jut...

Mindegy, ettől függetlenül erőszakmentesen is meg lehet oldani. Én például felhagytam a kedves ugyubugyu szavakkal. 5 éves kissrác volt egyébként, és simán úgy kezeltem, mint vmi beosztottamat, vagy nem tudom. Szóval nem ez a tetettet kedvesség, hogy "jaaaj hát ilyet nem szabad" pontosan tudja a kis sz.aros, hogy nem szabad, épp azért él vissza a helyzetével. Ha felém rúgott én dobbantva tapostam közvetlenül elé, hogy rugdosni én is tudok, ha megütött elkaptam a kezét, és addig tartottam (nem szorosan, csak tartottam) amíg elnézést nem kért, minden gyökérsége után nem emelt hangon, csak nagyon kimérten és határozottan megmondtam neki, hogy velem sajnálom, de nem fogsz szórakozni, és megmondom a szüleidnek, hogy mit csináltál, úgyhogy a ma esti tévézésről lemondhatsz, stb. Valamit mindig kitaláltam.

Hát 1.5 hétig ment a brutális hiszti, komolyan néha szívem szerint felképeltem volna, de aztán rájött velem kapcsolatban, hogy nem lehet szórakozni, mert nem tűröm el. Ha én vittem valahova, akkor rendes volt, jött mint a kis angyal, abbahagyta a tombolást, a rugdosást, meg mindent. Persze a szülei továbbra is ráhagytak mindent, úgyhogy velük felvette a szokásos stílusát - nagyon rafkós kis kölök volt - de velem normálisan viselkedett.

Egyébként miután nem volt ilyen idióta szerintem egészen szerethető kissrác lett, és szívesebben foglalkoztam vele.

Annyi a lényeg, hogy lássa rajtad, hogy Veled, személy szerint nem szórakozhat. Lehet, hogy a szüleivel, meg bárki mással bármit megtehet, de kisgyerek, és így megvan azaz előnyöd, hogy dominálhatsz fölötte. Komolyan beszélj vele, ne gügyögj, meg ilyenek, ért ő mindent, nem h.ülye. Ha az anyjáék esetleg nem értik, elmondhatod, hogy nem akarod bántani, csak megmutatni, hogy veled ne szórakozzon.

Nálam bevált, egy próbát szerintem megér.

Szerintem is csak egy módszer van erre: elkapni a kezét, vagy egyéb módon megakadályozni, hogy bánthasson. Ha éppen ülsz és közelít feléd, állj fel, hogy világosan lássa, te vagy a nagyobb. Ha le kell fogni, fogd le, hadd ordítson, ha a szülők odajönnek, meg kell hogy értsék, hogy meg kellett védened magad. Ne engedd el, amíg le nem nyugszik. Amíg ordít, ne is próbálj vele beszélni. Ha abbahagyta, akkor kérdezd meg tőle, akar-e inkább a barátod lenni, mert azzal jobban jár. Ha lefogod, azzal nem ártasz neki, így legalább megtanulja, hogy ne kezdjen ki nála nagyobbakkal.

A főnöködnek meg mondd meg, hogy a gyereke nem hagy téged dolgozni, ezért jobb lenne, ha nem hozná oda az anyja, vagy ilyen esetben téged engedjenek elmenni a dolgaidat elintézni, mert semmi értelme ott ülnöd, ha nem tudsz a munkádra figyelni.