Figyelemzavaros gyereke anyukái, ezt hogyan oldottátok meg?

Nagyon fontos,hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezz a figyelemzavar tüneteiről,összefüggéseiről,okairól,ha ez nincs meg ,akkor nem tudod eldönteni,hogy milyen tünetek azok amelyek a figyelemzavarral függenek össze,tehát nem tehet róla,ha még nem képes uralkodni felettük,a cél az lesz,hogy megtanuljon később együttélni a figyelemzavarral,beilleszkedni közösségbe,kontrollálni magát minél jobban,ebben kell őt segíteni,támogatni.

Egyáltalán nem szabad dúrván,agresszíven,türelmetlenül,indulatosan lereagálni a figyelemzavaros gyermek viselkedési sajátosságait,éppen elég nehéz lesz neki szembesülni vele,hogy neki nehezebben mennek dolgok (lefoglania magát egyedül,hosszasan figyelni egy foglalkoztáson,tanórán,kontrollálnia az esetlegesen figyelemzavarral járó túlmozgást,elviselni az állandó kudarcokat) ,hogy nem mindenki fogadja el úgy ahogy van,segíteni kell neki saját magát is elfogadni,nem szabad teljesen az önbizalmát lerombolni a folytonos szidással,büntetéssel.

Kicsi dolgokat is érdemes megdícsérni,ha valami olyasmiről van szó ami neki nehezebben megy a figyelemzavar miatt.

Teljesen el kell fogadni,hogy a figyelemzavar egyfajta temperamentumbéli sajátosság-veleszületett idegrendszeri működés,amit nem lehet kinevelni,kigyógyszerezni,kinőni,a tünetek változnak,de általában egész életre megmarad.

Meg kell találni ,hogy van e olyan terület amelyet a gyermek különösképp szeret,mely őt kikapcsolja,hobbi szinten szeretné űzni,nagyon jó,ha sikerül egy ilyen dolgot találni,hogy sikerélményhez juthasson,hogy feltöltődhessen.

Kevés szabály legyen,csak a legalapvetőbb dolgokban,de azok megkérdőjelezhetetlennek legyenek(túlfegyelmezéssel,iszonyatosan felpöröghetnek,kudarcossá válhatnak-"Ne csináld ezt,azt se,meg azt ,se...ej ezt nem lehet kibírni amit te művelsz") ,nagyon határozottak,következetesek legyünk ezen szabályok tekintetében ,amennyiben nem tartja be a gyermek figyelmeztetésre sem,akkor muszály fegyelmezni valahogy,nálunk bűntifotel van,ha ki akarna jönni előbb mint ahogy a bűntetés lejárna visszaviszem én 100 X is ,de már nem akar kijönni,mert rájött,hogy nem érdemes,csak kérdezgeti,hogy anya kijöhetek már .

A külvilág véleményével egy figyelemzavaros gyermek esetén nem szabad foglalkozni,amíg te képezed magad,hogy megértsd mi a problémája a gyerekednek,amíg te minden tőled telhetőt megteszel,addig más olynvalaki véleményével nem szabad foglakozni akinek fogalma sem lehet minderről.

Írtad,hogy együtt rosszalkodtak mindig és egyforma bűntetést kaptak ezért...sosem szabad a figyelemzavarosnak mondani,hogy bezzeg a testvéred,ez egy nagyon nehéz helyzet,de nagyobb testvéreknél már a nem figyelemzavaros képes tolerálni,elfogadni a testvére más viselkedését,ha szülő addig jól kezelte ,elfogadta a figyelemzavros gyermeket.

A nem figyelemzavaros testvérre is jusson elegendő idő,külön program,amikor csak rá figyelsz,mert általában beleesnek a csapdába a csládok,hogy a figyelemzavos gyermek van a középpontban .

Nekem a fodrásznőm mondta(felnevelt egy figyelemzavros fiút és egy átlagos lányt),hogy ő mindig tudta,hogy mit várhat el az egyik gyerekétől és mit a másiktól,ezt egy szülőnek saját magától kell megéreznie,nehéz pontos leírást adni erről.

Nem szabad betegként bánni egy figyelemzavros gyermekkel,de el lehet neki mondani,hogy neked ez és ez kicsit nehezebben megy,de nagyon okos vagy,így kell elfogadtatni saját magát és nekünk is így kell elfogadnunk őt.

Ha ez megvan,akkor nem lesznek másodlagosan ráépülő súlyos magatartásproblémák a figyelemzavar mellett,a környezet rossz reagálása az oka leginkább ,ha ezek a gyerekek súlyos viselkedésproblémákkal is küzdenek,amúgy sincsen kudarctűrésük,hamarabb elfáradnak idegileg és akkor még a környezet is folyton azt tükrözi vissza,hogy semmi nem jó amit tesznek,ők is szeretetre vágynak,elfogadásra mint az összes többi gyermek.

Hagy kérdezzem, nálatok miben nyilvánul meg a figyelemzavar ?

Nálunk most lett diagnosztizálva, de elég humbuknak tünt az egész. Mi amit mondtunk a dokinak az alapján diagnosztizálta, semmi különösebb megfigyelés, tesztelés nélkül.

Nálunk annyiban nyilvánul meg, hogy sokszor kell dolgokért szólni, ignorál, iskolában (elsős) ott is úgy csinál, mint aki nem figyel, van, hogy így is van, de van, hogy bejut neki mégis amit tanítanak.

TÜrelem az kell az biztos, és én is azt olvastam, hogy durva bánásmód csak ront a helyzeten. Szóval csak türelmes kitartó következetes bánásmód kell nekik.

Meg a szülőknek némi pihenő, hogy ezt mind meg is tudják adni a gyereknek, hogy néha pihenten kezdjék újra e feladatot.