Hiperaktív kisgyermek türelmetlenségét, nyugtalanságát és emiatti sírását, kiborulásait hogy helyes kezelni nagy türelemmel, vagy szigorúan büntetni érte?

SZerintem is jól csinálod.

A rokonokról meg annyit, hogy próbáld csinálni amit a 6 éves kisfiam mondott nekem minap.

Tudod anya miért van két fülem ? - Hogy jobban hallj velük. - Nem, hanem, hogy amit mondassz, az az egyik fülemen bemegy, a másikon meg ki :-)

Nagyon idegesítő lehet a szitud, de nem tudsz mást tenni, csakis megpróbálni edzeni magad, és törölni amiket mondanak és olyankor direkt valami jóra koncentrálni, hogy ne rágódj rajta.

Érdekes egy probléma ez, és manapság sokan azt hiszik, hogy könyebb kijelenteni, minthogy megnevelni a gyereket, hogy ADHD-s. Pedig valós probléma ez sajnos, és a gyermeknek is legalább ugyanolyan rossz, mint a szülőnek. Ne akard megértetni senkivel, csak tedd amit tenned kell. Türelemmel, néha kapcsolódj ki, ha tudsz.

A szigorral az égvilágon semmit nem érsz el, ugyanis a büntetés lényege pont az lenne, hogy tanuljon belőle, és legközelebb már ne kövesse el azt a hibát.

De ez hiperaktív gyereknél nem működik, ugyanis hiába tudja, hogy rossz, amit tesz, hogy büntetés jár érte, akkor sem tud ellene tenni.

Ez pedig frusztrációt okoz benne, olaj a tűzre!

Azzal pedig, hogy hozzá nem értők mit okoskodnak, ne foglalkozz!

Hát nem is könnyű elhinni, hogy újabban ennyi hiperaktív gyerek van. Egyre szaporodnak, mint a gomba. Itt az oldalon is van már vagy 30. Képtelenség, hogy tényleg ennyi hiperaktív legyen, szeretik annak diagnosztizálni őket, mert akkor lehet őket gyógyszerrel tömetni, és ez mindjárt jobb lesze az egészségügynek, a szülőknek meg végre van kifogás, hogy "Nem én vagyok lusta nevelni, hanem hiperaktív...". Így mindenki jól jár.

Biztos hogy van hiperaktív gyerek, de közel sem ennyi, amennyit itt beállítanak annak.

Kedves kérdező!

Amire emlékszem, hogy mindenbe belekezdtem, de semmit sem hagytam abba, nem tudott lekötni mondjuk egy kifestőkönyv, csak kb. 1-2 percig, rettentő nehezen tanultam meg koncentrálni, de azt is tudom, hogy mennyit változtam egy év után, miután anyukám elküldött különböző közösségekbe ahol a tanárok másképp kezeltek mit otthon a szüleim. A néptánc és a balett nálam bevált, mert szigorúbbak voltak mint a kissé elfogult szüleim és idővel egyre javult a koncentrációm és anyum szerint otthon is kezelhetőbbé váltam. Bár már 23 éves vagyok, a barátaimhoz képest még most is türelmetlenebb és talán hisztisebb is vagyok:) Még most is sok figyelmet igénylek, csak mostmár a páromtól, nem a szüleimtől és emlékszem rá, hogy kiskoromban fontos volt, hogy szeressenek és azt kimutassák, mert ha úgy éreztem, hogy elhanyagolnak akkor én erre hisztivel, kiborulással feleltem. Igaz, ez a dolog még most sem múlt el teljesen, de szerencsére rengeteg türelemre tanított az élet.

Kedves Kérdező! Engem kis koromban a szüleim hiperaktívnak tituláltak, mert folyamatosan táncikáltam, mindent fogdostam, állandóan járt a kezem, vagy a lábam. A végén kiderült (gyermek pszichológus mondta), hogy azért vagyok ilyen, mert nem mutatják ki felém a szeretetüket, csak mindig "ezt nem szabad", "azt nem szabad", este fürdetéskor kb egyedül kellett megfürödnöm 3 éves korom után, utána apu elmondott 2 mesét azt csá. Anyu nem is fogalalkozott velem szinte semmit, mert sokat kellett dolgoznia. A mai napig jár a lában/kezem (26 vagyok, 12 hetes várandós), és nem vagyok hiperaktív, legalább is a szakmai vélemény ez. Az én szüleim nagyon rosszul kezelték a viselkedésemet, de én megoldottam, lekötöttem a saját figyelmemet. Igazából nem tudok tanácsot adni, mert én azért megtaláltam azt ami lekötött, akár rajzfilmnézés, akár gyöngyfűzés, akár legózás, vagy a kertben való rohangálás. A suliban is állandóan mocorogtam, volt hogy felálltam, odamentem valakihez valamit mondani, aztán jól leüvöltött a tanár, hogy azonnal menjek vissza a helyemre. Borzasztó nehéz volt egy helyben maradnom, de nagyon vágytam arra, hogy figyeljenek rám. Aztán túl sok és túl negatív figyelmet kaptam az osztálytársaimtól (én voltam a lúzer, akin mindenki röhögött és akit állandóan cikiztek valamiért) és akkor megtanultam, hogy jobb ha meglapulok és egy helyben maradok.

Semmiképpe se büntesd szigorúan, csak következetesen. Tehát mondjuk, ha valamit lever a hirtelenkedéseivel, vagy ha az életét veszélyezteti, esetleg más gyerekekben kárt tesz, akkor bizony mondd el neki, hogy ezt miért nem szabad és legyen valami bünti, pl 3 napig nem ehet a kedvenc édességéből vagy sósságából, esetleg nem játszhat fürdéskor, hanem csak gyorsan lemosakodunk és megyünk aludni, vagy bocsánatot kell kérni attól akinek sérülést okozott és oda kell adnia 2 napra a kedvenc játékát. Hisztizni fog, és sírni, de legalább megtanulja, hogy a hirtelen mozdulatoknak következményei vannak. Engem is így kellett volna nevelni, akkor lehet, hogy türelmesebb és megfontoltabb lennék. :)