Viselkedésproblémás alsótagozatos kisgyereket nevelek, mi a helyes hozzáállás a pedagógusával való együttműködésben?

Az iskolában a pedagógusnak kell fegyelmeznie a gyereket, nem neked! Szép és jó, hogy együttműködsz, de a tanítási idő alatt nem a te dolgod ez! A pedagógust (elvileg) erre készítették, ezt tanulta, az ő dolga, hogy iskolában fenntartsa a rendet és a fegyelmet. Ha erre képtelen és tőled vár el megoldást iskolaidőben is, akkor alkalmatlan tanárnak. Mondom ezt úgy, hogy a legkevésbé sem vagyok tanárellenes: a közvetlen ismerősi körömben és rokonaim közül több tanár is van és magam is annak készülök.

A másik oldalról írok. Pedagógusként sok gyerek van rám bízva, s valóban a mi dolgunk napközben a gyerekek fegyelmezése. Természetesen, ha a szülő együttmúködő, sokkal jobb mindenkinek. Az iskolában nekem még nem sok gondom volt gyerekkel, szinte minden helyzetben tudom fegyelmezni őket, de mindenkit másképp. Rá kell jönni, az adott gyermekkel melyik a legjobb módszer. Egy biztos, szinte sosem panaszkodok a szülőknek, (inkább ők nekem, én meg nyugtatgatom őket:). A következetesség és a szótartás mindennek az alapja. 30 éve tanítok, de ha kimondok valamit, azt betartom, akár pozitív, akár negatív dolog. A gyerekek nagyon hamar megértik ezt, pl. pontosan tudják, kivel szemben mennyit engedhetnek meg maguknak. Nagyon sokat játszok velük, szeretem a vidám feladatokkal tarkított órákat, de pontosan tudják, mikor "komoly" a dolog, és még a legrakoncátlanabbak is elcsitulnak olyankor. Nem kell ötször elmondani valamit, legyen foganatja annak, amit mondtok neki. Türelem és következetesség, de kell egy egészséges szigorúság is, meglátod, nem lesznek komoly gondok.

Nem szabad ennyire elkeseredni. Hidd el, jóra fog fordulni. Maradj türelmes és következetes, meglátod, eredményes lesz! A gyerkőcök meg úgyis érnek, a te kisfiad is be fog érni, ezt nem értem, néhány kollega miért nem akarja megérteni (:

Szia.Teljes mértékben megértelek csak az tud tanácsot adni vagy veled érezni aki ebben a helyzetben van MINT PL ÉN Nekem ugyan ez volt de ami a legfájobb,hogy 3-évessen az oviban kezdödött.Minden nap félelem,fájdalom,bánat és csak a töménytelen NEGATÍVUM.Játszótéren sem volt maradásunk,ismerösök is úristen ez a fiú lelkileg már többször feladtam de az én drága Anyukám mondta édes lányom ha te is feladod akkor kire számitson csak te vagy neki egyedül. És ebböl merítettem erőt .Elváltam a volt férjem nem vett róla tudomást az utcán nem köszönt a gyereknek stb Úgy hogy egyedül bele vágtam Iskolában is ugyan ez a helyzet volt .Boldogan vittuk Csabi fiamat és csak a panasz a negatívum,a fájdalom,bánat hazáig sirtam nem birtam normálisan dolgozni.Mindenhol csak a tanács okoskodás Én is mondtam,hogy mindent megteszünk vele kapcsolatban.Most megyünk ötödikbe 2-éve suli váltás nem miatta csak költözés teljesen meg változott de kellett a 2-év befogadták segitettek mire Csabi fiam is rájött,hogy csak így lehet .Akinek ilyen a gyermeke annak milyen hehéz egy perc,félóra óra,és Én évekről beszélek.Szegénykémet mindenhová küldték a kedves pedagogusok mert szerintük (HIPERAKTÍV)pedig MONDTAM ne küldjék mert már voltunk kivizsgáláson és semmi baja.De ennek ellenére is erőlették a dolgot.És tudod azért az élet ténleg beigazol én megszenvedve de sikerrel hátra dulve egy kis mosolyal az arcomon hallgatom azt a sok okoskodó,bántó,sértő,fájdalmat okozo embert aki csak bántott minket,hogy mos az Ő unokája és az Ő gyereke ide küldik oda küldik elküldték a sulibol nem birnak vele és akkor a szomorú tekintet rám irányul Anyuka a maga csabikája hogy van És én oda fordulok boldogan És büszkén Az én Csaba fiam kitünő tanuló a legjobb népitáncos,templomba járó legyszebb elsőáldozo kisfiú mindenki imádja szereti az osztály büszkesége.És Méltóság teljessen felkelk és megyek büszkén és BOLDOGAN.Csak kitartást tudok javasolni hidd el nagyon szurkolok neked soha ne add fel Tisztelettel Zsuzsa