Hiperaktív, viselkedésproblémás fiam miatt minden nap hallgatok is iskolában a pedagógustól, itthon is nagyon nehéz vele, megértem a pedagógust, mit tegyek?

Nagyon,nagyon szimpatikus a hozzáállásod,nézőpontod,sokáig mi itthon is furcsáltuk,hogy nevelési tanácsadóba küldtek bennünket,mert egészen jól megvoltunk itthon a gyerekkel,valahogy alkalmazkodtunk egymáshoz,próbáltuk kitapasztalni hogyan lehet könnyebb.

Aztán a nevelési tanácsadóban nem tudom,hogy jó pszichológushoz kerültünk e,aki folyton elkényeztetésről beszélt,meg következetlenségről,meg éreztette,hogy a mi hibánk a gyerek viselkedése,minden egyes alkalom után miután eljöttem tőle egyre tehetetlenebbnek is indulatosabbnak éreztem magam,mert miután a fiúnk születési körülményei bőven magyarázzák a temperamentumát (gyermekpszichiáter szerint,aki hiperaktívnak diagnosztizálta)a pszichológus a nevelésre próbálta ráhúzni,hogy attól ilyen,születésétől fogva nagyon rossz alvó,jelenleg éjszakánként 4-5 x is felébred,alvajár,pavorozik,nem eszik,nagyon sovány,sokat sír,angyon érzékeny.

A pszichológus mindig nevelési tanácsokkal szolgált,amik semmit sem értek,csak egyre és egyre tehetetlenebbnek éreztem magam,hogy ahelyett,hogy elfogadnánk így a gyereket nyugodtttá,jól nevelté akarnák egycsapásra nevelni,ami jól tudom lehetetlen,szegénykém nem tudja az indulatait jól irányítani,itthon idáig türelmesek voltunk,most ha a pszichológus elvét alkalmazva egymást gerjesszük a végén olyan szinten kétségbeesetté válik és ettől már kicsit agresszívvé is.

Azt érzem,hogy vagy a pszichlógus nem a legjobb,vagy csak az ért meg igazán aki maga is hiepraktív gyereket nevel,mert az tisztában van vele,hogy bár nem adhatjuk fel azt,hogy megtanítsuk önkontrollra,mások tiszteletére bizony sokszor képtelenek vagyunk mi magunk kontroll alatt tartani egy hiperaktív gyermek viselkedése felett,pláne,hogy az iskolában nem lehetek ott mellette,a tanárnő szerint ők nagy szigorral viseltetnek a gyerek iránt és itthon is ezt kell,ezt is próbálom,de sokkal ,de sokkal rosszabb a helyzet így,mint a régi rugalmasabb neveléssel.

Kitűnik a szavaidból,hogy valamiért nagyon érted a problémámat,talán a saját gyermekeiddel való nevelési tapasztalataid,végzettséged miatt?

Hogy te milyen jó lennél nekünk pszichológusnak :-) ,nem itt tartanánk,mivel amióta odajárunk rengeteget romlott a helyzet,amellett,hogy a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem tudom a kisfiamat átlagossá nevelni(erőltetett igyekezet ez a másoknak való megfelelés kényszere táplálja),folyton szítják a lelkiismeretfurdalást ,az alkalmatlanság érzését bennem,persze emiatt a gyerekkel sokkal türelmetlenebb,követelődzőbb lettem,ma már bánom,hogy a saját elveimet,tapasztalataimat feladva próbáltam egy olyan szakembernek megfelelni aki mintha nem is ismerné az ilyen jellegű problémát,használhatatlan tanácsokkal látott el.Már az is megfordult a fejemben,hogy ő maga alán még úgysem boldogulna a fiammal,ha az ő elveivel próbálná megnevelni,azt mondta ,hogy már egy nézésből is tudja minden gyerek,hogy hogy kell jól viselkednie,ezek szerint én nem tudok úgy nézni...

A neurológiai probléma alatt mit értessz?

A pszichológus jópárszor foglalkozott a kisfiammal,a pszichiáter jó másfél órát kísérte figyelemmel a gyerek játéktevékenységét miközben velem beszélgetett,kommunikált is a kisfiúval,úgy rákiabált,hogy a gyerek az ölembe szaladt megrémülten,hogy ne ugráljon az ágyon ami a helyiségben volt.

Intelligenciája átlagos,nagyon,nagyon jó a memóriája ha megnéz,meghallagat egy mesét filmet képes belőle hosszú részleteket visszamondani,viszont egy kis figyelemzavara ennek ellenére van,mert nem mindig figyel,van,hogy többször kell szóljak neki.

MOst miután írtál és ez nagy hatással volt rám,délben a régi anyukája voltam ,aki nem feltétlen őrjöng,hogy nem ül a gyerek végig egy ebédet,rugalmas,játékos voltam és egy tündér volt,sokkal könnyebb volt így,mint ,hogy kiabálok,hogy márpedig fel nem állsz fiam,mert nagyon megbüntetlek.

Ebéd után szintetizátoron zenélt és ezt énekelte "Anyukám azt szeretné,ha jól viselkednék" :-(.