Mit tegyek a bátyám csúnyán beszélő és nagyon hisztis gyerekével?

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de olyan nincs, hogy eleve rossz gyerek, csak olyan van, hogy rossz nevelés. Szerinted az ilyen szavakat, kifejezéseket és komplett mondatokat, mint amiket leírtál, kitől tanulja? A szüleinek sürgősen változtatniuk kell a nevelési módszereiken. A Szuperdadus, ami itthon is ment az egyik csatornán, valóban jó sorozat, ha az ember drámát akar nézni, és nem kétlem, hogy egy-egy tanács hasznos lehet.

Jogod alapvetően akkor van beleszólni, ha megfelelően belelátsz, például sokat vigyázol a gyerekre, vagy egy háztartásban laktok, de döntési joga akkor is csak a szüleinek van.

Nyilván nincs eleve rossz gyerek, de olyan van, aki "nehezebb" természettel születik. Ha erre még rájön a nem megfelelő nevelés, akkor jön a baj.

Szerintem anyukának és apukának le kellene ülni, és nyugodtan megbeszélni, hogy mik a szabályok. Mit lehet és mit nem. Milyen büntetések lehetnek, és mikért kaphatja a gyerek. És ehhez mindketten tartják magukat mindig. Nincs olyan, hogy anyuci ezt megengedi, apuci nem, vagy fordítva. És a gyereknek is fel kellene vázolni, hogy akkor innentől ez meg ez van, és a rossz viselkedés büntetést von maga után. Nyilván hosszabb folyamat, de ha most nem "fogják" meg, később sokkal nehezebb lesz, vagy éppen lehetetlen.

Mivel nem vadidegenekről van szó, én lehet, hogy felvetném, hogy ez nem lesz így jó.

Nálunk is van a családban hasonló gyerek, csak Ő meg folyamatosan verekszik és sikítozik mindenért. Én megmondtam nekik, hogy ha ez így marad, akkor nem fogunk velük találkozni, mert unom, hogy a gyerekeim folyton össze-vissza vannak harapva, csípve, marva.

A szüleitől tanul sokmindent a gyerek. Ilyen mondatokat, több, mint valószínű, hogy otthon hall, ha letagadják a szülei, ha nem.

Az egész gyerek magatartása csak és kizárólag a szülei hibája.

Mit lehet javasolni? Beszéljenek ők is szépen, várják el a szép beszédet a gyerektől, és 4 évesen neveljék meg, mert akkor már nemigen van dackorszak.

Azért így viselkedik, mert általában ez működik. És attól tartok, vele szemben is hasonló a stílus. És aki erősebb, az akár üthet is. Szomorú.

Te a kettőtök kapcsolatában hozhatsz más szabályokat, de sok türelemmel és nagy következetességgel fogod csak tudni keresztül vinni, hogy alkalmazkodjon is hozzájuk.

És csak akkor, ha a gyerek akar tőled valamit. Nem ajándékot, hanem közös játékot, mesét, ilyesmit. Akkor már mondhatod, hogy nem labdázom veled, ha... de ez csak a kettőtök viszonyában fog működni.

Én a minap hallottam egy két és fél évestől, akinek az anyja épp megtiltott valamit egy üzletben, hogy visszaszól neki, szó szerint idézve: "most mért vagy ilyen hülye p.csa?!" Kellet vegyek egy pár mély lélegzetet erre... De kérdem én, honnan tanulhat ilyet egy gyerek, aki nem jár még oviba, és nincs szitterre bízva. Otthonról hozza, persze, és ha anyuka eltűri a férjének,avagy így beszélnek egymással, akkor ne csodálkozzon, ha a gyerektől visszahallja.

Négy évesen természetesen nem véglegesen elrontott, de a helyzet az, hogy egyre nehezebb korrigálni a dolgot, ha egyáltalán érzik, hogy milyen rossz irányba megy. Nem hiába kell pici korától megszoknia, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad, és vannak dolgok, amiket meg kell csinálni, minél több idő telik el úgy, hogy nincsenek szabályok annál nehezebb később beiktatni őket. És a kisfiú esetében az "otthoni hét év" nagyobbik része már elment...

A gyerek olyan mint egy felvevőkészülék: azt adja vissza, amit hall. Nyilván azt látja szegény, hogy a szülei alpári módon beszélnek, viselkednek egymással. Elég szomorú, hogy mindössze még négy éves és már ilyen lett. Ebben a korban kezd el fejlődni a személyiségük, tehát ilyenkor alakulnak ki a személyiségi "gyökerek" (értsd itt, mint alapok) és erről a pontról már elég nehéz megváltozni.

Egyébként ha jól érzékelem, ez a család még tizenévesekből áll (lásd a hozzáállásukat) és halvány lila gőzük sincs ahhoz, hogy hogyan kell egy gyereket nevelni. Igen, kedves szülők, egy kisgyerek még akaratos, szeret kapni és nagy mozgásteret igényel, ami azt jelenti, hogy igen, le akar majd menni abba az aknába békát fogni (Egyébként el nem tudom képzelni, hogy mi lehetett a problémájuk ezzel a "kedves" szülőknek).

Hogy mi a helyes út ilyenkor? Fel kellene nőni előbb a szülői érettségre és csak aztán gyereket vállalni. Bár szegény gyerek körülbelül 10 éves lesz már, mire a szülők elérik majd ezt a szintet.