Jogosan büszke a szülő a hiperaktív gyerekére?

Köszönöm a kedves,hasznos hozzászólásodat!

Hasonló a problémánk eredete az én kisfiam is sorvadt (dysmaturus) újszülött volt és ugyanazokat mondták ránk is mint rátok.

Ha jól emlékszem nekünk a 3,5 -4,5 éves kor volt a legeslegnehezebb időszakunk ,az oviban már elvárások voltak,melyeknek ő egyáltalán nem volt képes megfelelni,egy olyan vegyescsoportban ahol a legnagyobbak iskolaelőkészítése volt a leglényegesebb dolog.

Nem értettük ,hogy mi a baj a kisfiunkkal,mert mi azelőtt elfogadtuk olyannak amilyen volt,mosolyogtunk,hogy igazán életrevaló lesz majd (folyton tevékenykedett),aztán jöttek az óvónéniktől az utalgatások az óvodakezdés után 1-2 hónappal,hogy hát...anyuka,ne haragudjon,de bajt látunk a kisfiúnál...először finoman csak a mozgáskoordinációt,a lábujjhegyen járást említették,aztán kibökték,hogy elviselhetetlen a gyerek viselkedése

( :-O ??? ),állandóan szigorúságra bíztattak bennünket,a nevelési tanácsadóban is ezt mondták,hogy legyünk szigorúak vele,akár emeljem jól fel a hangomat ,kiabáljak csak vele,a gyerek azt sem tudta mi történik vele,otthon eddig szerették elfogadták és most olyasmit várnak el tőle amire ő nem képes,járt egy elfogadó,szerető bölcsibe és most hirtelen mindenki-még a szülei is ellenségesek lettek vele,ezért elkezdett dacolni,ellenszegülni,direkt nem csinálni amit kiabálva kértem.

Aztán az asztalra csaptam a nevelési tanácsadóban,hogy ne mondja már nekem,hogy az a megoldás,hogy kiabálok vele,mert mielőtt nem járt oviba nem volt a viselkedésével gond,együttműködött,az hozta ki belőle a dacosságot,hogy nem fogadták el túlmozgásosnak ,szándékosnak ítélték az olyan nyugtalan ,mások számára zavaró viselkedését amiről ő nem tehet,aminek saját maga is szenvedője,hogy nem képes nyugodtan megülni.

Megmondtam a pszichológusnak,hogy régebben sokkal jobban bevált a türelmes,kedves hozzáállás és én megmaradok ennél,de sajnos mire erre rájöttem már sokat rontottam a gyerek viselkedésén azzal,hogy ellenségesen ahogy javasolták állandóan és mindenért kiabáltam,büntettem,fenyegettem.

A szerencsénk a szerencsétlenségebn az volt,hogy magánúton elkerültünk egy tündéri TSMT terapeutához(gyógypedagógus is egyben) és ő elmagyarázta,hogy a gyerek nem direkt csinálja amit csinál,határozottan kell nevelni,de ugyanakkor rengeteg türelemmel,szeretettel,elfogadónak kell lennem az olyan viselkedéssel kapcsolatosan amiről nem tehet .

Amit nagyon követeljek meg,hogy nem bánthat másokat,nem lehet tiszteletlen,nem rongálhat,nem sodaorhat senkit veszélybe !

DE igenis hagyjam kedvére ugrálni a lakásban,pláne télen,ha nem lehet kimenni,hagyjam elől a trambullint,a matracot és addig ugrálhasson amíg csak kedve van hozzá.

Télen az immunológus egy régebbi izületi gyulladás miatt elővigyázatosságból nem engedte oviba,de egész télen jártunk fejlesztésre ,TSMT-re és itthon is tornáztunk,feladatlapoztunk.

Mikor most tavasszal elkezdte az ovit az óvónéni már így szólt :"Anyuka maga mindent elkövet,rengeteget javult a kisfiú és iskoláig még egy év alatt tovább fog változni,nem lesz ővele semmi gond sem."

Éppen egy órája beszéltem a helyi védőnővel aki úgy beszélt a fiamról,hogy hallotta róla a gyógypedagógustól,hogy olyan az agya "mint a szivacs" ,állítólag nagyon fogékony,könnyen memorizálja amit a fejlesztő foglalkozásoaon tanul,ismeri az összes betűt,ügyesen számol a gyógypedagógus szerint,azt mondta ,hogy jövőre már nem lesz rajta mit fejleszteni ,mert értelmileg annyira rendben van :-D !Ezt arra mondat,hogy én rákérdeztem,hogy az iskola előtti évben menjünk e majd többször hetente hozzá fejlesztésre mint ahogy most járunk és azt mondta ,hogy az egyre javuló magatartásprobléma mellett az értelmével semmi baj nincsen,nem is igazán szorul fejlesztésre ,teljesen megfelel a korosztályának a tudása.

EZ még egy nagyon nagy félelmem volt mindig,hogy a viselkedésprobléma mellett van e értelmi probléma,mert 3 évesen az óvónénik azt is ráírták a nev.ta.-nak küldött papírra,hogy kérik felmérni értelmileg is,az ottani pszichológus is átlagosak ítélte az IQ-ját és a mostani gyógypedagógus is azt mondja,hogy nagyon is kiemelkedő ahogyan elsajátítja a dolgokat,de énbennem sokáig megmaradt,hogy 3 évesen az óvónénik megkérdőjelezték,hogy értelmileg rendben van e :-( .

Nagyon kezd észrevehető lenni mostanában,hogy a kitartó,kemény munkánk meghozza a gyümölcsét,kezd a kisfiamnak önkontrollja lenni végre .

Van néha ha túlfárad estére,hogy sír valamiért,de ha megkérem,hogy most kérjen bocsánatot akkor bocsánatot kér és hozzáteszi,hogy ne haragudjak,de ő nagyon-nagyon fáradt ,hosszú volt a napja.Régebben már reggel ordított mindenért,nem kellett azért elfáradnia sem.

Van a rokonságunkban egy fiatalember aki "égetnivaló,rossz gyerek volt" ,most már családapa,fociedző ő mondta nekem bíztatásul,hogy nézzem meg csak őt,gyerekkorában miket jósoltak róla,most pedig "utolsókból lesznek az elsők " .

"férjemmel eltávolodtunk egymástól, mert ő nem érti; hogy nem az én nevelésem miatt ilyen."

Nagyon sokat tudnék mesélni a férjem és a családom hozzáállásáról ami szerencsére rengeteget változott.

Nagyon sok anyukától hallottam,hogy a férjek általában nagyon sokáig hárítják,hogy bármi probléma is lenne a gyerekkel ,idő kell nekik,hogy megemésszék ,de utána viszont már támogatják a párjukat és a gyerekhez is türelmesebben állnak később,ők is informálódnak a problémáról,hogy miből eredhet,mit lehet kezdeni vele stb .

Az én édesapám (nagyon türelmes,simulékony ember) bizony nagyon haragudott rám a kisfiam viselkedése miatt egyszer ,meg is mondta nekem,hogy mivel ilyenné neveltem a gyerekemet nem fogják ők elvállalni,hogy vigyázzanak néha rá, nagyon indulatosan mondta ezt nekem ,akkor nagyon kiborultam ,iszonyúan igazságtalannak éreztem amiket mondott,de nem válaszoltam csúnyán neki,hanem csak sírva elvittem a kisfiamat ...utána nem sokkal a Kossuth rádióban hallgattak a délelőtti gyermeknevelési műsort a figyelemzavaros gyerekek neveléséről volt szó és az én apukám bocsánatot kért és megígérte,hogy soha,de SOHA többet nem fog engem bántani ezért amiről sem én sem a gyerekem nem tehet ,minden lehetséges módon támogatni fognak anyukámmal együtt,hogy a kisfiút megfeleően fejlesszem,neveljem.

Ma ha valaki a rokonságból bármit mond a kisfiamra apukám úgy áll ki mellettem és a gyerek mellett,hogy az csodálatra méltó!!!