Vajon mihez kezdjek?

Azt hiszem, ha valaki nem érti a helyzetet, akkor az ismét nem én vagyok. Egy dolog, hogy a gyerek agresszívvá vált. Ez megtörténhet, sőt, meg is történik egy trauma, vagy frusztráció esetén. Persze, nem minden gyerek reagál így.

Ugyanakkor: ez miért igazolná a szülők tehetetlenségét? Ha egy gyerek hiperaktív, vagy frusztrált, vagy bármi más baja is van, akkor onnantól kezdve nem kell nevelni? Érdekes álláspont, még sosem hallottam...

Tudniillik az, hogy a gyerek vinnyogva ordít, a szülők meg nem állítják le, csak idegeskednek, vagy ordibálnak, az nem minősül nevelésnek.

Továbbá: ha eddig következetesen és jól nevelték, akkor most miért engedik meg neki az ilyet? Ez számomra azt jelenti, hogy eddig sem nevelték. Eddig is olyan volt a gyerek, csak most, hogy iskolába került, ez kihozta belőle a vadat.

Hiszen, azt tudjuk, hogy a terhelés hatására nem változik senki. Ott csak az mutatkozik meg az emberben, ami addig is benne volt.

Mondok egy példát rá: ha este hazamegyek munka után és a gyerek is rosszalkodik, az asszony is morcos, és én ordibálni kezdek, akkor ezt vajon mi okozta? Nem az, hogy otthon ez várt rám. Hanem az, hogy úgy léptem be az ajtón, hogy már a pohár 99%-ban betelt. Így elég volt egy kis csepp, és kiborult. Vajon az asszonyt és a gyereket kell akkor hibáztatnom, vagy a 99%-ot?

Ez a probléma nem ma kezdődött. Mindössze annyi történt, hogy most beérett a gyümölcs. Talán nevelni kéne szegény gyereket, és akkor helyre állna.

MÁSIK: azt mondja az apa, hogy nincs ideje a gyerekre, mert sokat dolgozik. Ez természetesen érthető, de azért még nem kell temetni a kapcsolatot.

Csak biztatásként mondom, hogy a gyereknek, meg az asszonynak nem az idő számít, hanem a MINŐSÉGI IDŐ. Az nem minősül minőségi időnek, ha ő a szobában van, miközben te meccset nézel. Lehet valaki állandóan egy légtérben a gyerekével, mégsem érzi magát szeretve. Lehet napi fél órát, vagy egy órát is eltölteni vele úgy, hogy ne érezze a hiányodat. A kulcs az, hogy ilyenkor CSAK rá kell figyelni, játszani vele, beszélgetni, stb.

"És igen, a stílusod bizony nagyon gáz volt. Nem hiszem, hogy segítségért hozzád forduló embert illik így lealázni."

Valóban, igazad van. Jobb, ha empátiával viszonyulsz valakihez, aki segítségre szorul. Ugyanakkor szerintem jobb, ha bárhogyan megmondják neked az igazat, mintha nem mondják meg.

Tudod, van, amikor a konfrontáció sokkal többet ér, mint a sehová sem vezető együttérzés.

Miért kellene sajnálnom az apukát? Sajnálni való? Szánalmas, vagy szegény lenne? Nem gondolom. Egy felnőtt ember, aki saját maga tud dönteni a helyzetéről, és meg is tudja változtatni a dolgok irányát. Mert bizony -akárhogy is igyekszünk mosakodni,- a gyermek és a család óvása, fenntartása és vezetése elsősorban az apa feladata.

Őszintén, az apuka vajon a tévé előtt tölt több időt, vagy a gyerekkel? Ha csak az előítélet beszél belőlem és nincs igazam, akkor előre bocsánatot kérek.

Érdemben nem tudok válaszolni neked, csak megragadott, amit a munkádról és az időről írtál.

Gyerekkoromban minket sem vetett fel a pénz, sőt. Most sem, amikor már saját családom van: férjem és egy másfél éves kisfiam.

Kérdező! Biztosan jószándék vezet, hiszen mi vezethetne, ha nem az, mikor a családod jólétéért dolgozol?

De én azt vallom, hogy inkább töltsünk több időt egymással, jókedvben, szeretetben mi együtt, hárman, minthogy a fiam (és énmagam is) attól szenvedjünk, hogy a férjem pl. nemzetközi árufuvarozóként egy hónapban itthon van 4-5 napot,a többit több ezer kilométerre. Nekem ez nem éri meg. És a férjemnek sem. Igaz, hogy még nincs saját lakásunk, de az idő, amit együtt töltünk, ezerszer többet ér és megfizethetetlen. Az időt visszahozni nem lehet.

Gondold át, hogy az az XBox pótolja-e a veled töltött időt a kisfiad számára? A feleséged szép táskája pótol-e téged, amikor rád gondol és hiányzol neki? Szerintem nem biztos, hogy az a legjobb, illetve ők is arra vágynak a leginkább, főleg a kisfiad, amit most teszel értük. Tudom, hogy nem jó szegénynek lenni, és szükség van a pénzre, de nem minden áron.

25/N

Akkor mégsem lőttem túlzottan mellé. Ugyanakkor szeretném mondani neked, Kedves Kérdező, hogy nem a a legjobb nevelés, ha mindent megadsz neki, és elkényezteted. A fiadnak nem az Xbox-ra van szüksége, hanem rád.

A pénz nem pótolja a családot, a hátteret, az apát. Ha nem változtatsz, akkor később rá kell majd jönnöd, hogy bár jó szándék vezérelt téged, visszavonhatatlanul elrontottál mindent. Ez az idő soha nem jön vissza, és a pénzeden nem tudsz a fiaddal töltött időt venni.

A szeretet nem abból áll, hogy mindent megkap. A valódi szeretet életre nevel. Még nem késő váltani!