Vajon mihez kezdjek?
Sziasztok.
Hatalmas problémával állok szemben és szükségem van a kívülállók véleményére.
Van egy hét és fél éves kisfiam Attila. Nagyon szép és értelmes kisfiú akire mindig is büszke voltam. Imádom és büszke vagyok rá. De az utóbbi egy-másfél évben valami nagyon megváltozott. Egyre problémásabb lett a gyerek viselkedése. Lehetetlen vele megmaradni a közösségben. A játszótéren a homokozóban üti a többi gyereket és belenyomja a fejüket a homokba, szétrombolja a többiek építményét, dobálja a játékokat. Emiatt lassan már számkivetettek vagyunk a játszóterekről. Az iskolában sem sokkal jobb a helyzet. A gyerek hangoskodik az órán, kötekszik, verekszik legutóbb pedig megharapta az egyik társát, igen csúnyán. Otthon sem bír magával. Körbe-körbe szaladgál a szobában és közben hangosan üvölt és a szirénát utánozza. Már alig bírjuk idegekkel. Szerintetek keressünk fel szakembert? Nem értem miért lett ilyen amikor mindig foglalkozunk vele, szeretjük és igyekszünk jól nevelni. Ti mit tennétek?
egyértelműen szakember segítsége kell,nem is tudom eddig miért húztad idáig? meg hogy az iskolában miért nem szóltak,hogy vinni kéne nevelési tanácsadóba?!
Amúgy válás,haláleset,vagy tesó érkezése történt? valami kiválthatta!
Végig gondoltad a folyamatot mi áll mögötte?
Ezek a viselkedések egy 2-3 évesre jellemzöek, abban a korban normál, és közel 8 éves gyereknél már valami más van. vagy nevelési probléma, vagy egyszerüen valami nagy lelki probléma.
szerintem is szakemberhez menjetek, habár a magyar nevelési tanácsadókról sok jót nem hallottam, de ha teheted keress olyat akiröl jót írnak a neten.
Még idöben vagy mert a nevelés 11 éves korig történik, ezek után már nem tudod nevelni.
Amit semmi de semmi képpen sem hagyjál, hogy hiperaktívnak minösítsék, és beskatujázák, gyógyszerezzék, és elkönyvelje mindenki problémás gyereknek. Szerintem tekintsétek átmeneti idöszaknak ezt, amit meg is tudtok oldani.
Nekem is ez jutott eszembe, hogy valami kiváltó oknak történnie kellett. Otthon milyen a hangulat? Mi változtathatta meg?
Esetleg kéne valamit sportolnia, hogy a fölös energiáit normális mederbe terelhessétek és egyben egy kis önuralmat is tanuljon.
Azt gondolom, nem szabad általánosítani sem a Nevelési Tanácsadóval, sem a hiperaktív gyerekek megítélésével kapcsolatban. Nagyon sok helyen valóban érdemi segítséget nyújt a Nevelési Tanácsadó, és nagyon sok helyzetben megváltás a hiperaktivitás diagnosztizálása, mert legalább tudod, merre indulj, és manapság már a legtöbb iskolában is elfogadják ezeket a gyerekeket ahelyett, hogy beskatulyáznák Őket. Mindezt tapasztalatból írom.
Ettől függetlenül én sem feltétlenül erre gondolnék a fiaddal kapcsolatban. A hiper gyerekek már babakorukban kicsit mások, mint a többiek, amolyan kétemberes gyerekek.
Amiről te írsz, annak hátterében inkább valami komolyabb változás, esetleg lelki trauma, akár bántalmazás (és itt nyilván nem rátok gondolok) állhat. De a nevtan segítségével pszichológushoz is eljuthattok.
Én még egy lehetőséget szeretnék a figyelmedbe ajánlani. Nagyon sok helyen vannak már olyan alapítványok, akik a gyerekek szellemi, testi fejlődésével foglalkoznak. Egy kérdőív kitöltése után kijelölik a megfelelő szakembereket a gyerkőc vizsgálatára, a megfigyeléseiket közösen értékelik, és terápiát, foglalkozásokat ajánlanak fel. Ezek közül nagyon hasznos szokott lenni a tsmt, azaz a tervezett szenzomotoros torna. Sokféle viselkedésproblémát, idegrendszeri tünetet kezelnek vele rendkívül hatékonyan.
Egy dolgot ne tegyél, ne dugd homokba a fejed!
Két körben próbálnám megoldani a helyzetet először is elintéznék neki egy összeröffenést a gyermek pszihomokusal
Másodszor pontosan úgy viselkednék vele mint ahogy ö viselkedik a másik gyerekkel. Ha belenyomja a fejét a másik gyereknek a homokozóba én is ezt teszem a sajátommal, ha fejbe dobja homoklabdával én is ezt tenném vele megmutatnám neki mit érez a másik. (és el is mondanám neki). Figyelembe kell venni hogy a gyermek nem tapasztalta meg azokat a dolgokat amit ö tesz mással így nem is tudja mérlegelni hogy menyire rossz érzést kelt a gyermekbe.
Kedves 6-os!
A "pszihomókus" sírna, ha meghallaná a javaslatodat! Tudod, az az alap, hogy az erőszak erőszakot szül.
jah tényleg igazad van!
csakhogy egy gyermek tapasztalatlan, és nem ismeri hogy a másik mit érez. egy gyereket nem szabad felnőttként kezelni. Hanem példákkal tanítani kell.
Nem célom vitázni, de én már felneveltem egy hiper gyereket, és 4 másikat.
Gondold végig még egyszer kicsit a dolgot. Ha azt játszod a babával, hogy "ne húzd a hajam, mert dádá lesz", azt éred el vele, hogy onnantól ütni is fog. Mindezt mosolyogva tesz persze, mert játéknak tartja. Már egészen piciként is az a célravezető, ha ilyen esetben megfogod a kezét és határozottan rászólsz "nem szebad, ez fáj!"
A kérdező fia meg már nem kicsi. Pontosan tudja, hogy fájdalmat okoz, nem kell ehhez bemutatót tartani neki.
És még valami: pontosan azok a gyerekek szoktak agresszíven fordulni a társaik felé, akiket otthon is ilyen tapasztalati úton nevelnek. És ez most nem a kérdezőre vonatkozik, náluk valami más állhat a háttérben.
Hú kedves 6-s te jó nagy hülyeséget írtál, remélem nincs gyereked és nincs is közöd gyerekekhez.
Ahogy a 7-sírta eröszak eröszakot szül. Ha egy anya arra tanítja gyermekét hogy üssön , verjen akkor a gyerek ezt tanulja meg. Egyetlen kézcsapásból a gyerek csak annyit fog fel ha mérges vagyok ütnöm kell. Amit te mutatsz azt a gyerek nagyon viccesnek tartaná és rohanna mégegyszer megtenni ezt, mert hát anya is ezt teszi.
Szoval szerintem míg így gondolkodj ne akarj gyereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!