Hogyan érjem el hogy 11 éves lányom segítsen a házimunkában?

Szia!Nem rontottál el semmit!Általában az ilyen korú gyerekek nem szeretnek otthon segíteni.Nagyon kevés olyat ismerek,aki szorgalmas otthon.Igazából nem nagyon tehetsz semmit,mert minél inkább erőlteted a dolgot,annál inkább nem akarja csinálni.

Nekem ugyan nincs még gyerekem,de a saját példámat el tudom mondani.Velem is pont ez volt,szegény anyukám hiába próbált tanítgatni,vagy rávezetni a házimunka fontosságára,nem voltam hajlandó szinte semmit megcsinálni.

Emlékszem számtalanszor megtörtént,hogy jöttek hozzám a barátaim és a szobámban orbitális kupi volt.Anyukám mindig azzal próbált jobb belátásra birni,hogy "Pakolj,már össze!Mit szólnak a többiek,ha meglátják,hogy milyen rendetlen vagy?!" Erre nekem általában az volt a válaszom,hogy"Nem érdekel,akinek nem tetszik,az ne jöjjön többet!",vagy "a többieknek is ilyen a szobájuk".Aztán általában az lett a vége,hogy anyum,pakolt össze a szobámban,mert ő nagyon szégyelte volna,ha ilyen környezetbe várom a barátaimat.

Kb.14-15 éves lehettem,mire saját eszemtől is felfogtam,hogy egy szobának nem úgy kell kinéznie,mint a csatatérnek és attól kezdve anyukámnak még csak kérnie sem kellett.Teljesen önszántamból rendettartottam a szobámban és a többi házimunkában is egyre többet segítettem anyunak.16 éves koromtól fogva elkezdtem érdeklődni a főzés iránt is és szépen meg is tanultam mindent.

Most 22 éves vagyok,már nem a szüleimmel élek,de a lakásomban mindig rend és tisztaság van.Minden házimunkát rendesen elvégzek,főzök is naponta.

Ezzel azt szerettem volna szemléltetni,hogy idővel saját maga is jobb belátásra fog térni.Ne akard ráerőltetni,hogy ezt vagy azt megtanuljon,mert amig ő maga nem érzi,hogy szeretné csinálni,addig hiába próbálod rávenni!

Mintha én írtam volna ki a kérdést. 11 éves alányom, és nálunk is vannak viták, főleg a szobája körül. Ha megkérem valamire, a válasz: majd, pillanat, várj,mindjárt, majd később. Aztán ha ő kér valamit, akkor néha én is ezt szoktam válaszolni, hogy majd.

Aztán van amikor erélyesebben rászólok, hogy márpedig MOST jössz, és megcsinálod. Illetve ha nem, rakod el, kidobom.

Aztán van amikor (igaz, ez a ritkábbik eset) olyan, mint egy kisangyal. Szó nélkül teszi, amit kérek, ilyenkor meg is jegyzem, hogy jééééé, ezt nem hiszem el.

Kicsit próbálj meg erélyesebb lenni, illetve nálam az is eredményes, ha valamit akar (pl. mesét nézni vagy egyéb), akkor mondom, hogy rendben, de előtte ezt és ezt megteszed, elrakod, stb....

Illetve egyik nap lepődtem meg, nézi az egy perc és nyerszet, és azt mondta, adjak feladatokat neki. Erre kitaláltam olyat, hogy: kiviszed a szemetet, vagy felviszed a ruháidat, és számoltam az 1 percet....

"Szeretném ha az alapvető dolgokat megtanulná még most, hogy később könnyebb legyen neki. "

Jól gondolod, én így jártam, anyukám nem küzdött velem, hogy megtanítson főzni, takarítani, vasalni. Sajnos nagyon sok pénzembe és plusz kilóba került amikor elköltöztem, hogy nem tudtam magamnak valamit összedobni a pirítóson kívül és mentem a gyorsétterembe. Most, felnőtt fejjel úgy érzem, hogy a lehető legnagyobb kicseszés volt velem, hogy nem tanítottak meg az alapokra a héztartásban.

Ne aggódj, majd megtanulja, ha szüksége lesz rá. Van szakácskönyv, végszükségben meg telefon anyunak vagy a nagymamának...

Ha azért szeretnéd, hogy segítsen, hogy megosszátok a feladatokat, ezt beszéld meg vele. A többi családtag is kiveszi a részét? Üljetek össze, és írjátok le, ki mit csinál. Még azt is meg fogják érteni, hogy a 3 műszakban és két másodállásban robotoló apjukra nem osztotok rendszeres feladatot.

A kiosztott munkáknál beszéljétek meg, pontosan mit kell csinálni (pl. a fürdőszoba kitakarításába mi tartozik bele), milyen gyakran kell elvégezni az adott feladatot, és mi van, ha valaki nem teljesíti, amit vállalt. (zsebpénzcsökkentés, pótfeladat...). Hetente, kéthetente lehet értékelni, feladatot cserélni.

Az én lányaim nagyon utálják, ha azonnalra kérek valamit. Szerintem ez érthető. Ő is éppen csinál valamit, olvas, tanul, barkácsol, nem szereti lecsapni, ami a kezében van, és rohanni krumplit hámozni. Legkésőbb reggel igyekszem velük megbeszélni, ki segít vasárnap a főzésben, vagy ki viszi sétálni a kistestvért. Persze vannak kényszerhelyzetek, de olyankor ők is megértőbbek.

Na, igen, ez meg a másik.

Soha ne közvetlenül előtte szólj! Nagyon jól írja az utolsó!

Előre pár nappal, akár többel beszéljétek meg, melyik nap, mi lesz a feladata.