8 és 9 éves gyerekeiteket hogyan veszitek rá, hogy segítsen a házimunkában? Várom a hasznos tippeket!
Ha a gyerekedet nem kényezteted el, tehát nem próbálod bizonygatni,hogy te vagy a mindenható, de nem is szidod meg mindig,ha rosszul tesz valamit, vagy nem nézed le a képességeit, akkor alapvetően élvezi,hogy segíthet a "nagyoknak".
Egyébként próbáld meg elmondani neki azt,hogy ezzel most nagyon sokat segít, elég ügyes már ahhoz,hogy segítsen és a Mikulás/Jézuska is értékeli :)
Ebben a korban a leglelkesebbek! :D
Én úgy tapasztaltam, hogy (legalábbis az én gyerekeim) nagyon szívesen segítenek mindenben kicsi koruk óta, még a szemetet is azonnal leviszik, bevásárlás, porszívózás, stb...
Sőt, valósággal kiváltságnak érzik, ha megkérem őket 1-1 házimunkára!
Bevallom, volt azért ebben 1 "döccenő", amikor elsős korukban az osztályfőnöknő tanácsára pénzzel kezdtük jutalmazni a piros pontokat, jó jegyeket...
Na, ez óriási baklövés volt, 1 hónap után éreztem, hogy kezd elszabadulni a pokol, mert kezdtek mindent "csak pénzért" megcsinálni! Már ott tartottunk, hogy a papírzsebkendőt is csak anyagi juttatás fejében akarták bevinni a szobába! 8-o
Elég nehéz volt leszoktatni őket erről, kb. 1 év után felejtették el, hogy pénzt is kaphatnának.
Immár 17 és 18 évesek, és nyugodtan mondhatom, nagyon lelkesek bármilyen házimunkáról van szó! :D
(Ami nagyon fontos : minden munkájukért nagy-nagy dicséretet kapnak gyakran elmondom, mennyire segítettek a munkájukkal. Ez nagyon fontos, mert ez ösztönzi őket!)
Kedves utolsó válaszoló! Én mégis azt tanácsolom, még ha úgy látod is, hogy nem tudna segíteni szakember, azért csak el kéne menned egyhez, nem a halált várni.
Képzeld, engem is így neveltek, hidd el, van kiút, épp ezért nem szeretném a gyerekeimmel elhitetni, hogy nem képesek semmire, mert tudom, hogy ezzel mekkora kárt okoznék. Évekig voltam depressziós, de kimásztam belőle, segítséggel. Én bíztatlak, hogy keress segítséget!
Ebben a korban már kicsit nehéz.Én már 2-3 éves korban "kértem" a segítségüket.A játékaikat mindig közösen rakodtuk el,később hozták a lapátot és így tovább.Soha nem kaptak pénzt vagy édességet a segítségért.Csak megdícsértem őket.Amikor már ekkorák voltak,mint a tieid,a szemétkidobása a kukába,a rendrakás természetes dolog volt számukra,nem kellett őket semmire megkérni,tehát dicséret sem járt érte.Ha viszont valami pluszt végeztek el,akkor soronkívül nézhettek videót,vagy elmentünk egy közös programra,megkaptak egy könyvet,amire régen vágytak stb.15 évesen a fiam és a lányom is tudott főzni néhány egyszerű ételt,tudtak takarítani,mosni stb.
Később a saját háztartásukban ez hasznukra vált.
szia! szerintem kedvességgel, dícsérettel, sok mindenre rábírhatod őket.de csak annyit amennyit ilyen korú gyermekektől el lehet várni.
sajnos az én egyermekkororm pokol volt.anyukám tisztaságmániás volt és velünk szemben is maximalista volt.ütött-vágott, ha valami nem úgy volt, ahogy ő szerette volna. igaz mindent megtanultam nagyon korán,de az akkor elszenvedett testi-lelki fájdalmakat nem gyógyítja semmi. a főzésen kívül utálok minden házimunkát,csak azért csinálom, mert muszáj.csak szeretettel lehet tanítani.
üdv
Na, akkor nem voltam egyedül a tisztaságmániás anyával ezek szerint... Engem ugyan testileg nem ütött, de lelkileg vágott tönkre. Semmit nem engedett soha, mert azt ő tudja csak jól. A mai napig nem hiszi, hogy képes vagyok takarítani, vagy bármire...
Mindenesetre köszönöm a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!