Ha egy gyermek beszédfejlődése csak 2.5 évesen kap lendületet, mikorra lesz képes behozni a lemaradást korosztályához képest gyógypedagógiai segítség nélkül?

Jaj, felejtsd el, ne stresszeld logopédussal... Amikor au-pair voltam, egy 3 éves kisfiúra vigyáztam, csak pár szót mondott, és mikor elvitték logopédushoz, még azt is a szülők fejéhez vágták, hogy nem tud koncentrálni rendesen. (Egy 3 éves koncentrálni???? Most komolyan?? Majd megállt az eszem!!!)

Mondanom sem kell, pár hónap után úgy megeredt a nyelve, hogy már majd megőrültem a sok kérdésétől. :) De mindenre válaszoltam, meghallgatta, és visszakérdezett. Ne aggódj! Változni fog ez még!

Jó esetben minden gond nélkül utoléri a többieket. Ha semmi rizikótényező nem volt az életében (koraszülöttség, szülés körüli károsodás veszélye, beszéd-, olvasás-, írászavar a testvérek, felmenők között), egyéb területeken átlagosan fejlődött, akkor szerintem most még semmit nem kell csinálni, talán csak a szokásosnál is több mondókát, ölbeli játékot, képeskönyv nézegetést, bábozást, szabad mozgáslehetőséget, és minél kevesebb TV, videó nézést biztosítani neki.

Ha 4-5 évesen még úgy tűnik, hogy szűkebb a szókincse, gyengébb a beszédértése mint a társainak, akkor már van értelme logopédushoz fordulni.fordulni.

Természetesen jobb félni, mint megijedni alapon annak érdemes utánajárni ilyen esetben, hogy fizikai vagy szellemi okai lehetnek-e a lemaradásnak. De amit te itt írsz én még lemaradásról sem beszélnék nálatok. Ha bekerül oviba akkor úgyis átesik egy kötelező logopédiai szűrésen, ott pedig mondják majd, hogy kell-e neki fejlesztés vagy sem. Én amúgy az úszást javasolnám, az nagyon jót tesz.

Az én kisfiam úgy került oviba hogy egy kukkot sem beszélt. Jár logopédushoz és egy év alatt behozta sőt lekörözte a társait (kiejtése a fejlesztésnek köszönhetően gyönyörű, ráadásul a passzív szókincse is aktív lett, ami azt eredményezte hogy korához képest nagyon választékosan beszél)most 4 éves.

Amúgy egyáltalán nem ijesztő a logopédus egy gyereknek. A kisfiam imádja, ott egyedül játszhat mindenféle jó dolgot, amit a többiek nem. És nem hogy hátrányosnak érezné, hanem ez olyan különleges dolog ami nem jár mindenkinek. És ártani nem árt senkinek.

A lányom koraszülött volt, valamivel később csinált mindent az átlagnál. Három éves kora előtt hallásvizsgálaton voltunk vele, mert nagyon kevés szót használt, inkább "babanyelven" kommunikált. Minden eredménye negatív lett. Rá egy hónapra szinte szabályos mondatokban kezdett rengeteget beszélni. Még az ikes igék szabályát is viszonylag hamar megértette, és jól is használta. 6 évesen a kedvenc kutyás újsága képaláírásaiból magától(!!) megtanulta a betűket, alig 2 hónapra rá összeolvasta őket, ugyancsak magától. Amikor iskolába került, önállóan írta le az órarendjét, igaz, hogy csupa nagybetűvel.

Szerintem nincs igazán jelentősége, hogy a kisfiad most mennyit beszél. Inkább az a fontos, hogy legyen lehetősége sok (élő, és nem tévé) mesét, dalt, mondókát hallgatni, játszatok sok "beszélgetős" játékot. És főként, ne aggódj!:-)))

Teljesen egyetértek a 17:04-es hozzászólóval. Nem kétlem, hogy a kisfiaddal foglalkozó szakemberek jó szándékkal, és megfelelő szakmai tudással rendelkeznek. DE!! Azt azért tudni kell, hogy az egészségügyi szolgáltatások, a gyógyszerek sok esetben nem pusztán szükségesek, hanem üzletet is jelentenek azoknak, akik ezeket ajánlják, eladják...

Ha te magad is úgy érzed, hogy túlzás lenne a fiad ( egyáltalán nem meglepő, vagy kórosnak tekinthető ) állapotát kezeltetni, akkor bízz magadban annyira, hogy jó döntést tudsz hozni.