A hiperaktív gyerekek jellemzője az, hogy ha a szülő kér valamit, akkor nevetve szaladgálni, ugrándozni kezd és nem csinálja, vagy túl engedékeny a nevelés tehet erről?

Ne gyötörd magad, ez alapvetően nem nevelési probléma.

Ha nem lesz lelkiismeret furdalásod, hogy ti rontottátok el, könnyebben is tudjátok majd kezelni a problémákat, de azért egyszerű nem lesz soha.

Keressétek hasonló gyerekek szüleinek egyesületeit, szerintem a legtöbb használható ötletet tőlük lehet begyűjteni, aztán kritikusan vizsgáljátok meg, hogy ti mit tudtok mindebből alkalmazni.

Persze, hogy komolyan, ha egyszer nem tud viselkedni!

De ne kutyákra valót! :) Lehet kapni gyerekekre valót is.

Vagy amiatt aggódsz, hogy a gyerek cikinek érezné? Hadd szégyellje akkor csak el magát, ha már elég égő lesz neki, majd betartja a szabályokat.

Nekem állandó vitám a férjemmel, hogy neveljük-e szigorúbban a gyermekünket (autisztikus, végső diagnózis folyamatban, de már pszichológus, pszichiáter kimondta).

Vannak a leírtakhoz hasonló problémáink. (Ő 5 éves.)

Iszonyú nehéz kérdés... én azt tapasztalom, hogy a kislányom pontosan tudja, hogy amit tesz, az rossz, hiszen folyton bocsánatot kér, megígéri, hogy többet nem teszi, mégis újra és újra megteszi ugyanazokat a dolgokat. Ha keményebben fogom, attól csak bűntudata lesz (az apja sokkal keményebb vele, és emiatt fél tőle). Nálunk még az is bonyolítja a helyzetet, hogy a lányomnak egyszerűen nincsenek "eszközei" arra, hogy kimutassa az érzéseit (múltkor megkérdezte tőlem, hogyan kell bűntudatosan nézni az apjára). Neki ezeket tudatosan meg kell tanulnia sajnos...

A másik eset, amikor nagyon komoly - és ijesztő - hisztirohamot kap a szülői keménykedéstől. Nem sima hiszti, az soha nem volt rá jellemző, hanem olyan, hogy egyszerűen próbál lehiggadni, de nem tud: kapkodva veszi a levegőt, nem tud beszélni, és látszik, hogy teljesen kétségbe van esve, nem tud mit kezdeni a helyzettel.

Úgyhogy én most mindenben valamiféle kompromisszumos megoldást keresek... nagyáruházba pl. egyáltalán nem viszem, a fentiek miatt. Az öltözködésből játékot csinálunk, pl. "úgysem tudod felvenni a zoknidat, míg háromig számolok" - aztán persze úgy számolok, hogy fel tudja venni. Nálunk csak a kompromisszum, és a sok-sok törődés vált be, a keménykedés csak ront a helyzeten.

Az egyik pszichológusunk szerint az ilyen gyerekeknél, akik nem tehetnek a viselkedésükről, el lehet érni, hogy ne csinálják, de akkor máshogy, kerülőutakon fognak előtörni a problémák és lehet, hogy sokkal súlyosabb formában.

Kedves # 12!

Komolyan azt hiszed, hogy ezen múlik? Azt hiszem, nem volt még dolgod olyan gyerekkel, aki tudja, hogy mi a helyes, és szeretne is helyesen cselekedni, de egyszerűen nem tud... Mert bármilyen hihetetlen, ezek a gyerekek így "működnek".