Ti, megszulnetek e a babat, ha kiderulne a 20. -ik heten hogy down szindromas? Volt e valakinek ilyen tapasztalata? Ha nem vallalom akkor meginditjak a szulest es kinok kozott megszulom a beteg babat?

Nem könnyű neked az életed, de talán pont ez segítene engem a döntésben. Vérezne a szívem, de inkább menjen. Nem vagy 40+, hogy ne lehessen még egészséges gyereked! Ellenben ha megtartod a babád, igen kevés az esélye, hogy lesz egészséges babád. Egyszer olvastam egy statisztikát: beteg babát világrahozók nagyon kevés %-a vállal újabb babát.

A baba apja mikor lépett le?

Ebben az esetben az abortuszt választanám, és inkább élnék abban a tudatban, hogy igenis lesz új kapcsolatom, és egészséges babám. Sajnálom nagyon ami a barátnőd kislányával van. Kegyetlen dolgok ezek nagyon.

Két utcával odébb van egy néni, még mindig együtt él vele a 44 éves down-os lánya. A néni idegeskedik, hogy mi lesz a lányával, ha ő meghal. Megértem...

Kívánom, hogy akármilyen döntést is hozol, utána megnyugodj, és forduljon jóra az életed!!!

Csak azért, mert ez lenne az első, ne tartsd meg. Sajnállak, nehéz döntés, de így, hogy szülőkre sem számíthatsz, szerintem vetesd el. Van még időd egy új babára, még csak 36 vagy. :)

Én - főleg, ha ennyire egyedül lennék - megszakíttatnám a terhességet.

Ha nem vállalod, valami szerrel megölik a babát, és megindítják a szülést, ami közel sem lesz (testileg) annyira fájdalmas, mintha 36-37. héten jönne, mert még viszonylag kicsi. A lelkiekbe nem megyek bele... Kitartást!

Mi fogyatékos gyermeket nevelünk a párommal.

Nem mernék/tudnék tanácsot adni neked hogyan is dönts ! :-(

Talán csak egy történetet. A múltkoriban egy éjszakát végig beszélgettem egy gondozónővel, aki egy a fogyatékosokat befogadó lakóotthonban dolgozik. 20 éve ikrei lettek volna, de elvetette őket, mert nagy valószínűséggel fogyatékosok lettek volna. Azért ott dolgozik elmondása szerint, mert vezekel, még mindíg lelkiismeret furdalása van. Napi 200km-t buszozik a oda-vissza a munkahelyére, de úgy érzi ezt kell csinálnia. Feladta a kényelmes jólfizető állását és évek óta gondozónőként dolgozik.

Talán ez is egy szempont.

Talán az is, hogy fogyatékos gyermeket nevelve az élet olyan szépségeit és mélységeit ismerheted meg, amit egyébként nagy valószínűséggel nem.

Hát nagyon sajnálom, ha tényleg így van. Nehéz döntés. Viszont, engem is riogattak ezzel a terhesség alatt, és mi úgy döntöttünk a párommal, hogy lesz ami lesz, mi nem vehetjük el az életét. És láss csodát egészséges gyermekünk született! A jövő héten lesz 1 éves. Ő is első baba.

én nem ítélek el senkit, bárhogy is döntsön egy ilyen helyzetben, mivel nekem is meg kellett hozni ezt a döntést, és tudom, hogy mennyire nehéz.

De nálunk egyszerűen fel sem merült komolyan az a verzió, hogy megszakítsák a terhességet. Ő már akkor is egy élő kisemberke volt bennem, akinek akkor volt ránk, a szülei védelmére a legnagyobb szüksége. Sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha nem "védem meg" a gyermekemet. Persze ehhez hozzátartozik, hogy egyébként is nagyon abortusz ellenes vagyok.

Talán ha visszagondolsz, hogy azelőtt hogyan gondolkodtál az abortuszról, segít kikalkulálni, hogy mennyire tudnád földolgozni. Én képtelen lennék elvetetni a gyerekemet, hiába bármi észérv. DE sosem ítélnék el mást.

Talán keress kapcsolatot downos gyereket nevőkkel. Mindig attól félünk legjobban, amit nem ismerünk...