Érdemes manapság gyermeket vállalni? Mit visel meg jobban? A pénztárcát vagy a szülők idegrendszerét?

Persze, hogy erdemes :) Ha okosan csinalja az ember akkor meg a penztarcat se viseli meg (szerintem), azonban az idegrendszerrol nem tudok nyilatkozni mert meg nincs gyermekem.

Mi nemreg koltoztunk ossze a parommal, alberletben elunk, ketten havi 220 e ftot keresunk. 80 e az alberlet + rezsi. Havonta 15 e forintot elteszunk a babara, 50 e forintot viszont a lakasra gyujtunk havonta. A maradek penz megy el kajara es egyeb dolgokra.

5 ev mulva tervezzuk a babat, addig felre tesszuk ezt a havi 15 e forintot, ami azt jelenti, hogy az evek alatt ossze fog jonni 900 000 ft.

Havi szinten ez a kis osszeg nem megterhelo, viszont akkor nagyon jol fog jonni, hiszen nem kell majd az anyagiakon agyalnunk! :)

Ha gondolod, szívesen küldök képet a kisfiamról, akkor nem lesz kérdés, hogy érdemes-e! :)

Szerintem ezek a dolgok nem számítanak, pedig nekünk sincs már vagy két éve egy fillérünk se, minden elmegy a hitelre, a számlákra és a megélhetésre, mégis 9 hónapos lesz a kisfiunk, és szépen fejlődik, valahonnan mindig van pénz a pelenkájára és a tápszerére, ruhát meg sok mást meg kaptunk. Persze tudom, hogy anyagilag azért nem árt jó helyzetben lenni, de nekünk aztán tényleg nincsenek túl fényes körülményeink, mégis élünk és virulunk, és nagyon sok szeretetet kap tőlünk, é mindenki azt mondja, hogy milyen mosolygós, kiegyensúlyozott baba. Szóval én azt hiszem, nem a pénz számít. És a mosolya feledtet minden rossz és nehéz pillanatot, ami esetleg volt!!!

Érdemes-nem érdemes???? Mi a gyerek? közgazdaságilag nézve egy jószág????

Ha így vesszük, fene tudja, hogy érdemes -e, hogy felnőtt korában vissza kapjuk -e, amit belé fektettünk anyagilag.

De tudod, ha a gyerekek iránti imádatból, vágyból vállaltok gyereket, megfelelő anyagi körülmények közé és lelkileg megadsz neki mindent, szereted, akkor igen, felnőtt korában jó eséllyel azt mondod, érdemes volt, mert van egy-két-három felnőtt gyereked, aki szeret, tisztel téged.

Nekem kettő van. 10hós és 3 éves.

Vannak napok amikor az idegrendszeremen táncolnak, de nem ez a jellemző. sokkal inkább, hogy jól érzem magam velük egész nap, szeretek velük lenni, ezt érzem.

Pénztárcát azt nem kíméli, de ez is relatív, hogy ki mennyit költ a gyerekeire.

Aki megteheti, valószínű, hogy többet, de kevesebből is lehet gyereket vállalni.

Nálunk a 3 év legalább 2 milliót vitt el, de inkább többet. Nálunk nulla a segítség, mind anyagi, mind személyes.

Ha van segítség, akkor töredéke lehet a kiadás is.

Ezt minden család maga tudja eldönteni, mint ahogy azt is, hogy vágynak -e gyerekre vagy nem.

Mindkettőt elég durván. Úgyhogy szerintem is praktikus rákészülni minden szempontból. Mikor nálunk beütött a hormon a férjemmel (mert a gyerekvállaláshoz bizony sokszor a rózsaszín köd vezet és nem a tapasztzalatok meg a praktikum) szerencsére addigra már félretettünk 2 millió forintot és kinyaraltuk/moziztuk/buliztuk magunkat. A 2 milla 2 év alatt ment el, pedig még segítségünk is volt, igaz, nekünk 2 gyerek jött :)

Szeretjük őket, vártuk őket, de a következő életemben nem vállalok gyereket. Az én idegerendszeremet ugyanis a féltés teszi tönkre.

Anyagiak nem megerőltető, nem vagyok költekezős, van tartalékunk.

Idegrendszer az már más tészta... minket hazavágott a fiunk teljesen.

Gyermeket azért érdemes vállalni, mert nincs nagyobb gyönyörűség a világon mint látni a fejlődését. Ötven éves vagyok, és a legkisebb fiam most két éves. Most vagyunk a "miért" korszakban és a dackorszak is elkezdődött. Tudja, hogy mikor csinál rosszat. És mégis megcsinálja. Aztán odabújik vagy hozzám, vagy az anyjához és azt mondja : Bocsi Apa!

Vagy a kisautójával átmegy a piroson és engedelmesen megáll mikor nínózva utólérem a motoros rendőrrel, és játszásiból kifizeti a tízezer forintos büntetést, és végighallgatja rendőri intelmeimet.

Végtelen türelem kell hozzájuk, és bölcs következetesség. Ha valamit megengedsz kivételesen és véletlenül - szokás lesz. Nálunk például csak az étkezőben ehet, és előtte-utána kézmosás. A lakás többi helyisége így eddig megmenekült a lekváros és spenótos tapis kezecskéktől - ellentétben néhány barátommal...

Nem keresek rosszul, sokmindent megadhatnék neki. De nem kényeztetem el nagyon drága játékokkal, mert látom, hogy egy nagyon drága autóval is ugyanúgy gurigázunk egy jót, mint egy tekercs szigetelő szallaggal...