Az én felfogásommal van a gond?

Nem olvastam el minden választ, leírom velem hogy volt, hátha segít...

20 éves lány vagyok most, azt hozzáteszem.

Elfogulatlanul, mindig is elég jó képességű gyerek voltam, nem azaz őszseni, csak jó voltam. De én szeretetben, békességben nőttem fel, engem a negatív környezet, az ordibálás, egy rossz pedagógus, tanár, vagy bármi hihetetlenül visszafogott.

Engem felvettek a budapesti városligeti kéttannyelvűbe, amibe már akkor is elképesztő nehéz volt bekerülni, és anyáék nagyon büszkék voltak rám. Az elsős tanárnőm egy idegbeteg barom volt, állandóan ordibált velünk és megalázott apróságok miatt (nem viccelek, komolyan), amiken lehet, hogy egy érettebb kamasz mondjuk röhög, nekem iszonyú durva lelki terror volt, és konkrétan gyűlöltem bemenni, nem is a tanulás miatt, hanem féltem a tanáromtól, meg mindentől.

Utána anyáék átvittek egy sokkal alacsonyabb színvonalú iskolába, pusztán azért, mert kedves volt a tanárnő. Egészen másmilyen volt, az egész tanulás játékos volt, mármint tanultunk, de szerettem, mert érdekelt, jó hangulata volt az egésznek. Nem tudom most milyen az általános suli, de annó én azért szerettem, mert nagyon kedves osztályfőnökünk volt, és megszerettette velünk az iskolát. Alig tanultunk valamit, és lehet kiakadna ezen bárki, de egy kisgyereknek az égvilágon semmi szüksége annyi anyagra, mint amennyit beleszuszakolnak.

5.-ben átmentem egy 8 osztályos gimibe, mivel anyáék azt akarták, hogy az egyébként jó képességeimet valahol kamatoztassam is, és soha nem szenvedtem hátrányt abból, hogy egy elég alacsony színvonalú általános iskolában tanultam, sőt bizonyos tantárgyakból kifejezetten jobb voltam, mint a többiek. De nem lettem lelkileg nyomorék, aki fél mindentől, ha valamit meg kellett tanulni megtanultam, de sose vittem túlzásba.

Figyelj, az a lényeg, hogy általánosban olyan helyre vidd a lányodat, ahol kedves az osztályfőnök. Ennyi. Teljesen tökmindegy mit tanulnak, az a lényeg, hogy ne érezze magát lelkileg terrorban, mert ez fogja később visszafogni. Esetleg egy 8 osztályos gimin elgondolkozhattok, én szerettem.

Az utolsóval teljesen egyetértek, és tök jó, hogy leírta, mit tapasztalt.

Azt nem értem ebben az egész kérdésben, hogy miért kell nyomni ezt az iszonyú teljesítménykényszert már alsóban.

Honnan indult ez? Az iskoláktól vagy a szülőktől? Merthogy a szülők igénylik a minél „versenyistállóbb” jellegű iskolákat, hogy első végén minden gyerek legyen már kis zseni mindenből, nyolcféle különóra járjon – az iskolák meg adják alájuk a lovat, és kiszolgálják az igényeiket. És a vége mi lesz? Sok kis boldogtalan banki alkalmazottat termelünk, akik naphosszat ülnek az unalmas munkájuk felett, majd elválnak, mert szánalmas életüket csak a félre***el tudják feldobni valahogy… de – mivel a gyermekeiknek jobb jövőt akarnak – beadják őket versenyistállókba és nyolcféle különórára…

Ha elégedetlenkedik a tanár az eredményével, akkor írasd át egy másik iskolába, de előre közöld az ott lévő tanerőkkel, hogy milyen teljesítményre volt képes a gyereked az előző iskolában, és ha ugyanazt nyújtja majd az újban, akkor kap-e érte szekálást.

Ha azt mondják, hogy nem, akkor írasd át.

Érdemes lenne kideríteni, miért közepes tanuló a lányod.

Gyengébb képességű, vagy lustaságból nem tanul?

Ha gyengébb képességű, nincs mit tenni, valamennyire lehet fejleszteni, de látványos nemigen lesz. Nyilván gyakorlással érhető el eredmény, de ha te azt nem akarod, akkor lőttek az egésznek.

Ha pedig a lustaság az oka, akkor rád, mint szülőre van bízva, hogy engeded-e. Nem arról van szó, hogy egy pék, stb. ne lenne ember, csak minden szülő azt szeretné, ha minél jobban tanulna a gyereke, jó jegyei lennének, akkor is, ha végül pék lesz.

Nekem furcsa a gondolkodásmódod, hogy nem muszáj jó tanulónak lenni, elég a 3-as is.

Márcsak azért is, mert ezzel kb. a kiközösítés felé sodrod a gyerekedet. Visszagondolva, mikor én voltam ennyi idős, nálunk nemigen volt olyan, aki 3-ast kapott volna bármiből is, illetve volt egy cigány fiú, aki bukdácsolt, de ő kivétel volt, hozzánk is úgy bukott, de a többiek ebben a korban még mindenki 4-5-ös tanuló volt.

Furcsán is néztünk arra a társunkra, aki nem tanult, igazából ki volt közösítve.

Ezt akarod a lányodnak?

Azt kihagytam, hogy nem is igazán mi közösítettük ki, hanem a rossz tanuló saját magát, hiszen kívülállónak érezte magát, és jogosan, csak neki kellett szégyenkeznie, mikor kiosztották a dolgozatokat, vagy felelt.

Nem akarhatod ezt a lányodnak! A végén egy barátnője sem lesz. De a nyakamat rá, hogy most sem népszerű, sőt, kínos neki, hogy ő csak közepes tanuló.

Vagy ha tényleg nem képes elsajátítani az anyagot, írasd be egy gyengébb iskolába, de ne hozd ciki helyzetbe! Ott majd nem fog kínlódni.

4 gyerekes Anyuka vagyok. Iskola után,mikor a fiam hazajött(kb 5-re)volt még olvasnivalója rendszeresen.

NEM ENGEDTEM hogy tanuljon(2.volt)Elvégre reggel 8-tól volt a suliban.

Olvassátok Vekerdyt: [link]

A tűl sok tanulás gyakorlás pont az ellenkezőjét éri el.

28 voltam