Problémás gyerekek anyukái! Most, hogy olvasgatom ezt a rovatot, nagyon elszomorító, kétségbeejtő lehet ilyen gyerekeket nevelni. Nem szoktatok arra gondolni néha, hogy jobb lenne intézetbe adni?

Az elfogadás hiánya váltja ki leginkább a "más" gyerekekből az agresszíót !

Az én hiperaktív kisfiam a gyógypedagógus által egy tündérnek van megnevezve ,itthon is elboldogulok vele ,az óvónők viszont szigorúan bűntették már 3 évesen is ,mert nem tudott megülni,azelőtt semmilyen viselkedésprobléma nem volt vele a bölcsiben,onnantól viszont makacsul ellenállt az óvónők kéréseinek.

Mivel engem is belekergettek egy ördögi,öngerjesztő körbe,azzal,hogy sóhajtoztak fájdalmasan mikor mentem a gyerekért,félbehagyott jóslatokat tettek a gyerekem későbbi lehetséges sorsára ,kritizáltak ,hogy biztos mindent ráhagyok és azért ilyen ,ezért a nevelési tanácsadóba már sértetten és megalázottan,elkeseredetten mentem el.

Úgy éreztem olyasmit várnak tőlem amit én nem tudok elérni és ők sem tudnának elérni az ő általuk javasolt módszerrel.

Amit előtte sosem tettem kiabáltam a gyerekkel idegbeteg módon,mert a pszichológus azt mondta,hogy lássa rajtam a gyerek ,hogy tartania kell tőlem.Egyre elkeseredettebb lettem,mert a gyerek ennek hatásásra sem javult,sőt egyre rosszabb lett .

A végén fél éves nevelési tanácsadóba járás után megmondtam a pszichológusnak,hogy nem vagyok hajlandó kiabálni többet a gyerekkel,tévedett ,ha ebben megoldást látott,visszatértem a nyugodt,elfogadó hozzáállásomhoz és a gyerek is elkezdett újra kezelhetőbbé válni.

Felkerestem magánúton gyógypedagógust egy fejlesztő központban,ott mindjárt mondták,hogy erős figyelemzavara van attól ilyen,amellett,hogy a gyerekkel foglakoztak engem is hozzásegítettek egy nagyon helyes és jó hozzáálláshoz ,hogy miként kell nevelnem a kisfiamat.

Az oviból kivettem (nem csak a kudarcok miatt,hanem ,mert tartós beteg is és nem javasolták a közösséget egy ideig),viszont gyógypedagógushoz rendszeresen járunk és mozgásterápiára is,itthon is és máshol is rengeteget javult,most elmúlott 5 éves végig ül egy mozit,végig együttműködik az egy órás gyógypedagógiai foglakozáson,végig ül itthon egy ebédet ( ha éhes :-) ).

Remélem a rövidesen ismét elkezd oviba járni ott észreveszik a pozitív változásokat és nem alkotnak messzemenő lemondó jóslatokat,következtetéseket a későbbiekre nézve.

Az itthon töltött idő alatt sokat javult,ha ezalatt járt volna oviba és bántották volna folyamatosan ,akkor nem itt tartanánk,így talán már nyugodtabb szívvel merem ugyanoda visszaengedni,hogy közben kialakult némi önkontrollja.

Én rám az óvónéni azt mondta ,hogy nem tudja mi lehet nálunk,mert nagyon szétszórt vagyok:ezt úgy mondták vissza anyukámnak,ennek ellenére iskolás koromban eminens tanuló voltam,példás magaviselettel,nagyon tündér tanítónénim volt.

Az unokatestvéremre is modták az óvodában,hogy nem sokra viszi majd,mert nagyon le van maradva,két diplomája van mára

:-D !

Az óvónőknek nagyon vigyáznia kellene az ilyen messzemenő jóslatokkal amivel elkönyvelnek egy gyereket.

A kisfiamaról még azt is gyanították,hogy értelmileg nincsen rendben ,annyira nem ismerték,annyira nem tűnt fel nekik,hogy teljesen megfelel a korosztályának ,ebben többször megerősített a gyógypedagógus akihez járunk,mert szegényt újra és újra megkérdeztem,hogy biztosan rendben van e ,mert az óvónők azt mondták ,hogy nekik gyanús...