Tudnatok tanacsot adni mit csinaljak ilyen helyzetben?

Szerintem először is azt kéne tudnotok, hogy miért nem érdeklik ezek a dolgok. Kérdeztétek már őt erről? Persze ez nehéz ügy, mert nem biztos, hogy megérti és/vagy nem tud egzakt választ adni... Ne általánosságban kérdezzétek, hanem konkrétan, pl. nehéz a feladat? nem érti meg? unalmas?

Ha ez meglenne, akkor közelebb lennétek ahhoz, hogy mi az, amin esetleg nektek ill. a nevelőknek kell változtatni.

A másik pedig, hogy akkor azokra a játékokra kellene rámenni, amit viszont szeret csinálni. Ha mondjuk autózni, építeni vagy babázni szeret (nem írtad, hogy fiú vagy lány), akkor idővel lehetne mondjuk ezek közben is énekelni vagy mondókázni, az adott játékról. Vagy pl. szerezz be a kedvenc játékáról szóló képeket kifesteni, színezni, vagy rajzoljatok ilyeneket. (Ha ez rögtön nem megy, akkor először könyvben nézzétek és beszélgessetek róla.)

A legjobb az lenne, ha észre se venné, hogy más műveletet is végez már, nemcsak azt, amibe eredetileg belekezdett. Lovagoljátok meg azt az érdeklődési kört, amit szeret és ebből induljatok ki apró lépésenként.

Ja igen, szerintem a magánóra még korai, pláne hogy még azt se tudjátok, mi a konkrét gond. Hová is mennétek vele?

Én azt mondom, akkor foglalkozzatok vele, amikor láthatóan jó a hangulata, amikor "meleg az a kő". Ha jól összeszoktok és már hajlandó lesz a ti javaslataitokat, kéréseiteket is követni, akkor jöhetnek a konkrét gyakorlások. (Ha az zavarja, hogy muszáj megcsinálni dolgokat az oviban, akkor az erőltetéssel lehet, hogy rosszabb lesz.)

Forduljatok a Nevelési Tanácsadóhoz. Ingyenes és nem kell beutaló. Felmérik a gyermek képességeit, és szükség esetén foglalkozást illetve tanácsadást is biztosítanak.

4 évesen nagyon sok gyerek nem szeret még memória játékkal játszani, kirakózni, és sokan nem ábrázolnak semmit a rajzaikon, csak firkálgatnak. Ha ezt megpróbáljátok befolyásolni, esetleg az oviban egy pajtása azt mondja rá, hogy ez csúnya, elbizonytalanodhat és elmehet a kedve az egésztől. Hagyjátok a maga módján játszani, szaladgálni, labdázni, a festékkel pacsmagolni, ollóval vagdosni(a reklámújságok kiváló alapanyagot adnak!), gyurmázni. Ne üljön a tv előtt!!! Meséljetek neki rövid történeteket fejből, eljátszhattok ilyeneket a babáival játékállataival is, és általában azt figyeljétek, mi az ami tetszik neki, amit élvez, és arra haladjatok tovább.

A Nevelési Tanácsadót meg mindentől függetlenül melegen ajánlom.

Nem tudok okosabbat mondani az előttem szólóknál, de nagyon becsülöm, hogy törekszel rá, hogy a gyerekedet ne az örökletes tulajdonságok határozzák meg, és hogy könnyebb legyen neki, mint nektek volt.

Érdemes lenne arra is visszagondolni: nektek miért ment nehezen a tanulás. Esetleg a koncentrációval volt gond, vagy később (7 évesen) kellett volna kezdeni a sulit, vagy túl sok volt a kudarcélmény stb.