A hiperaktivitásnak vannak nyomai a kisbabakorban?

Megértem az aggodalmaidat,mivel az én kisfiam is hiperaktív,tudom milyen kudarcok érik amiatt amiről nem is tehet,kevés a jó pedagógus aki képes így elfogadni egy gyermeket,általában lemondanak róluk,roszank minősítik őket,a szülőt meg elemésztené a bánat,de a gyermeket támogatni kell,kiállni mellette a végsőkig.

Sajnos a meg nem értettség,a megfelelni képtelenség miatt előbb-utóbb csalódottak lesznek az ilyen gyrekek és feladják a másoknak való megfelelni akarást,beletörődnek,hogy ők buták,rosszak stb...

A kisfiam 5 éves akiről írtam,hogy hiperaktív,a kishuga 13 hónapos pont mint a te kislányod,én is aggódva figyelem,6,5 hónaposan felállt még nem volt egésszen 10 hónapos mikor elindult.Korai lenne viszont még levonnunk bármiféle következtetést egy ekkora gyermekről.

A hiperaktív kisfiam kisbabaként sokkal megnyugtathatatlanabb volt,rosszabbul aludt mint a kislányom,órákig altatgattam még 3 évesen is,most is alvajár szinte minden éjjel,felébred ,nyugtalan,hamar kétségbeesik,ha valami nem sikerül neki,nem tud kivárni mindent azonnal szeretne,nem képes megülni,hosszasan koncentrálni dolgokra.

A férjed jelenelg milyen felnőtt,ha nagyon szépen megkérlek írnál arról,hogy mit mesélt mik okozták számára a legnagyobb nehézséget,ezeket azért kérdezem,mert segíteni szeretnék a kisfiamnak mindenben,hogy könnyebben boldoguljon az életben.

És még egy kérés ,3 fiútestvér közül volt mindhárom hiperaktív?

Anyósod szegény rengeteget küzdhetett,nagy tisztelette érdemel!

Eszembe jutott mégvalami :-),szóval a kislányod szerintem nagyjából alvás szempontjából megfelel a korosztályának és a pörgés is minden gyermekre jellemző ilyenkor,a mozgás által érik az idegrendszer,minél többet hagyd csak mozogni,ők érzik mire van szükségük a fejlődéshez.

Én a hiperaktív kisfiamat sajnos nem hagytam kibontakozni valamennyire visszafogtam a mozgásban és a gyógypedagógus szerint nem lenne ennyire figyelemzavaros,ha hagyom mozogni annyit amennyit igényelt volna.

De vannak jelei, hiszen értelmezésemben ez egy agyi rendellenesség, ami nem az idők folyamán alakul ki, mint egy cukorbetegség, Parkinson kór...

Viszont 5 éves korban válik egyértelművé, hogy a meglévő jelek a hiperaktivitás tünetei.

Például a diszlexia is ilyen, a gyerek diszlexiás születésétől fogva, de nyilvánvalóan kijelenteni, hogy diszlexiás csak akkor lehet, ha már írnia, olvasnia kel biztosan. De születésétől fogva diszlexiás, hiszen már a mozgásfejlődése eltér, sőt most az ismerősünk 3-4 éves fiáról mondták, hogy számítsanak rá, mert a fickáin látszik,szándékosan még csak nem is rajzot mondtam.

Én nem aggódnék, sokat változott a világ az elfogadás irányába és ti is sokat tehettek,ha tudjátok, hogy ez a probléma. A férjed tudja mi okozott neki nagy problémát gyerekkorban és tud segíteni, megbeszélni a dolgokat, akkor is ha a gyereketek nem tudja nem akarja megfogalmazni a gondjait.

Én csak annyit érzékeltem a fiamnál a jelekből,hogy nagyon nyugtalan ,rosszul alvó,rosszul evő volt.

Szakember persze más szemmel nézi a gyerekeket és előbb látthatja a gyanús jeleket...

Én mikor bölcsibe került a kisfiam gyakorlatilag biztos voltam már benne,hogy hiperaktív,a bölcsis gondozónénik is mondták,hogy nagyon kell majd szaladni utánna,de a védőnő és a gyermekorvos csak nevetett az aggodalmaimon,nem szűrte ki a fejlődésneurológus sem akihez egy éves koráig jártunk vissza kontrollra.

Az óvónénik 3 éves korában AZONNAL szóltak szinte pár hónap után,hogy ki kell vizsgálni a gyermeket(nehezen kezelhető,öntörvényű,nem akar bekapcsolódni a csoportfoglakozásokba,lábujjhegyen jár,egyedül játszik magában elvan,játéktevékenysége elmarad a korabeliektől),nagyon haragudtam is rájuk,hogy mit akarnak ezzel...aztán hosszas kivizsgálások után(nevelési tanácsadó pszichológusa,pszichiáter,gyógypedagógus) egyértelművé vált számomra,hogy felesleges tovább olyan szakembert keresni aki mást mond.

Már elmúlt 5 éves.

Szia

Ami hirtelen eszembe jut. Nagyon sírósak, nyugtalanok kicsi korban. Anyagcsere zavarok is jelentkezhetnek, de én a te kicsid viselkedésében nem látok semmi erre utalót!

Reméljük, feleslegesen aggódsz. De tényleg vannak veszélyeztető tényezők a kislányod esetében.

Mindenesetre adjatok a gyereknek minél több mozgáslehetőséget. Szobai trambulin, billegő, forgó eszközök, sok mászókázás, földön csúszás-mászás, hintáztatás és társai nagyon hasznosak. Minden, ami összehangolt mozgást, egyensúlyozást tesz szükségessé, illetve egyszerűen ingerli az egyensúlyozó rendszert.

Ez akkor sem árt, sőt hasznos is, ha semmi probléma nem lenne a gyerekkel.