Mit tegyek 3 éves kislányom rohamai ellen?

Kérj neurológiai beutalót, hogy megnyugodj. De valószínűleg semmi komoly baj nincs. Viszont lesz, ha annyira félsz a gyerek cirkuszaitól, hogy inkább mindent megengedsz neki.

Semmi baja nem lesz ettől a lélegzet visszatartástól. Elájul, és rögtön újra lélegezni kezd. Mászóka tetején ne bonyolódj vele vitába, de különben valószínűtlen, hogy komolyan megsérülne. De ha megérzi, hogy ez hatásos eszköz a felnőttek manipulálására, nehéz évek elé néztek, és nem a kicsi hibájából. Ennél még az is jobb, ha kerékpáros bukósisakot csatolsz a fejére reggeltől estig.

Ha nagyon kezelhetetlennek érzed a helyzetet, fordulj a Nevelési Tanácsadóhoz, három éves kortól fogadják a gyerekeket.

Most látom, hogy már kérdeztél pszichológust. Vissza is lehet menni, illetve te is kaphatsz segítséget, hogy legyél képes "nem figyelni".

Szerintem ez kicsit megtévesztő elnevezése a célra vezető magatartásnak. Figyelhetsz rá, ölbe veheted (az enyém mondjuk ilyenkor sose hagyta), mondhatod neki, hogy sajnálod, amiért ilyen dühös, látod, hogy nagyon el van keseredve meg ilyenek. Nem kell folyamatosan beszélni, kezdhetsz is mellette valami más tevékenységbe, játékba,csak időnként jelezd, hogy semmi baj, ha lehiggadt, mehet tovább az élet. Teljesen felesleges kiabálni, utasítgatni, hogy hagyja abba. Őrizd meg a nyugalmad, várd ki, amíg elmúlik a vihar. És semmiképpen ne teljesítsd, amire egyszer nemet mondtál, mert ezzel pont te tanítanád arra, hogy egyre kitartóbban hisztizzen. Én általában a harmadik percben kezdek erősen gondolkodni, hogy biztos feltétlen meg kellett-e tiltani azt a bizonyos dolgot. De ilyenkor már mindegy, az esetleges tanulságok már csak a következő esetre vonatkoznak. Ha egyszer 10 perc után beadtad a derekad, a gyerek legközelebb simán fog 15-öt ordítani, hátha megint bejön.

Nálunk az a rendszer, hogy szívesen egyezkedem a "mikor pakolsz el, induljunk-e haza, mikor gyakoroljuk a logopédiát stb." témákban, de ha hiszti kezdődött, onnantól nem engedek abból amit kértem vagy megtiltottam.

[link]

Ezt a kérdést dr.Ranschburg Jenő pszichológus oldaláról ollóztam ki neked, hátha segít.

"Tisztelt Tanár Úr!

Két kérdéssel kapcsolatban szeretnék tanácsot kapni.

Kisfiam huszonegy hónapos. Már másfél éves korától érdeklik a betűk és a számok. Mostanra már nem csak az írott nagybetűket, de azok kisbetűs alakját is ismeri. A számokat húszig felismeri, a színeket is ismeri, még árnyalatuk szerint is. Szeretném kérdezni, hogy tehetségesnek minősül, vagy csak érdeklődő, és tanulékony, mint minden más gyerek?

Ez a barátságos, aranyos, kedves gyerek, ha valamit zokon vesz, nem vesz levegőt, sajnos olykor el is ájul. Ilyenkor ráfújok, s ha ez sem használ, picit lelocsolom. Nagyon félek ezektől a szituációktól, ezért talán több mindent is ráhagyok, mint kellene. Próbálom a figyelme elterelésével is elkerülni ezeket a helyzeteket. A családból is, csak az Apukájával merem hosszabb időre egyedül hagyni. Közösségbe (bölcsődébe, óvodába) nem is merném otthagyni.

Tapasztalata szerint mikorra növi ki? Mi a teendőm?

Kedves Levélíró!

Abból, amit ír, számomra az következik, hogy kisfia kiemelkedően tehetséges gyerek. Ha így fejlődik tovább, talán még egy év sem kell, és olvasni, számolni fog, és ha mindezt minden külső nyomás, erőltetés nélkül csinálja, kétségtelenül „világbajnok.” Az ilyen kiemelkedően tehetséges gyerekek – sokszor írtam már erről – az átlagosnál sérülékenyebbek, sebezhetőbbek, és a tünet, amelyről ír, valószínűleg erre utal kisfiánál is. Ugyanakkor – mert az ördög nem alszik – feltétlenül szakorvosi – neurológiai – vizsgálatot javasolok. Ha egy két év körüli kisfiú rövidke életében már többször is elveszítette az eszméletét, az orvosi vizsgálat elkerülhetetlen! Ha kiderül, hogy a tünetnek nincs kimutatható egészségügyi oka, és mindez a tehetségből következő lelki sérülékenységgel magyarázható, azt kell mondanom: elképzelhető, hogy ez a sebezhetőség tartós kísérője marad a gyerek életének. Persze, ahogy múlnak az évek, mindig más-más tünetekkel jelentkezik, de a sikerek mellett, amelyek valószínűleg kísérik a gyerek életútját, különös érzékenysége nem kevés gondot fog majd okozni szüleinek, nevelőinek. Azt javaslom, az alapos orvosi vizsgálaton túl, egyelőre ne tegyen semmit. Segítsen kielégíteni a gyerek kíváncsiságát, de soha ne erőltesse, ne presszionálja őt. Előfordulhat, hogy fejlődése lelassul (ezt a szakirodalom úgy nevezi: kora reggeli dicsőség), és négy-ötéves korára olyanná válik, mint kortársai. De előfordulhat az is, hogy fejlődése töretlen marad. Ez utóbbi esetben óhatatlanul felmerül a szakszerű tehetséggondozás szükségessége, de ezzel ráérünk majd két-három év múlva foglalkozni."

Dackorszak ilyenkor nem szabad vele foglalkozni hidd el ha rájön hogy a nem jön be a modszer levegő visszatartás, fejütögetés keres egy másik modszert amivel magára vonja a figyelmet.

Hagyd hogy beüse a fejé néha rá jön hogy ez nem jó neki és nem is ér el semmit laszokik róla

[link]

Légy felkészült, végezz el egy elsősegély tanfolyamot is, így magabiztosabb, nyugodtabb lehetsz, hogy ha baj van, legalább rögtön tudsz segíteni. Próbáld magad nem belehergelni ezekbe a szituációkba, és gondolj arra, hogy te vagy a mama, az erős szikla akibe a kicsidnek kapaszkodnia kell. Tudom, nehéz a saját érzéseiden felülemelkedni, de a gyermekedért muszáj lesz. Most az a feladatot, hogy megerősödj, ne hagyd el magad, hogy a picit átsegítsd ezen a számára is nehéz időszakon.Ha érzi a lélekben erős,kiegyensúlyozott mamát, ez majd őt is előreviszi. Erőszakot ne alkalmazz, ne erőszakolj rá semmit,próbálj kommunikálni vele, hogy megtaláld a kettőtök közös hangját. Nézd meg, mit ajánlanak az indigógyerekek nevelésével kapcsolatban, talán itt is alkalmazhatod.

Próbáld kerülni,lecsökkenteni az olyan helyeket,szituációkat, ahol számítani lehet hisztire, pl. játékboltba együtt ne menjetek.

Szóval azért légy csak résen, de ne add át magad teljesen lelkileg, mert akkor mindketten beleragadtok a helyzetbe, és az csak súlyosbodhat így.

Fiam 2. Elvittük, nála megállapították az affektíve apnoét.

Valóban ijesztő, nem kicsit.