Megbántad, hogy gyereket vállaltál?

Hát, ez esetben akkor tárgytalan.

Azért le a kalappal előtted, hogy próbáltad menteni a kapcsolatukat.

Társkeresőn próbálkoztál már? Sok gyerekes elvált pasi van.

Már miért ne lenne képes rá?

Meglepődnél milyen türelmes emberek léteznek, akiknek isszák a szavait a gyerekek.

Apukám például nem egy gyerekimádó, mégis minden gyerek követi, nem értem miért szeretik ennyire.

Én kifejezetten nem szeretem a gyerekeket, ők mégis szeretnek engem.

De igazán nem akarlak társkeresésre biztatni, ha te nem szeretnéd.

Azért durva h szinte mindenkit elég durván lepontoztak (köztük engem is).

Üzenem annak aki lepontozott legyen olyan helyzetben mint én csak 10x legyen rosszabb akkor lehet megtanulod hogy nem szégyen vagy tabu erről beszélni...

Szia. Igaz az enyém alig 3 éves de dacol rendesen.

Ha nem akar összepakolni mondom neki hogy amit nekem kell összeszedni az megy a szekrény tetejére. És egy napra tényleg oda teszem.

Ha nem eszik hanem rohabgál elteszem a kaját. Ha éhes enni fog.

Ha ordít hisztizik toporzékol beviszem a szobájába ha kijön megint be. Ha más nem használ hideg víz.

De mielött bünti van mindig megprobálom szép szóval vagy ha

olyan a azitu próbálomm elterelni a figyelmét. Ès igyekszek sok olyat csinálni amit szeret. Pl rajzolás mese olvasás autózás játszótér fagyizás strand.

Igaza van annak, hogy ez nagyon nagy tabu, „nem illik” kimondani, ha néha a pokolba kívánja valaki a gyerekét.

Nekem is vannak ilyen gondolataim sokszor. Leginkább azért, mert úgy érzem, folyamatos kudarcélmény a gyereknevelés számomra. Ha valami rossz, az csak azért lehet, mert én rosszul csinálok valamit, ha valami jó (pl. a gyerek okos, ügyes stb.) az akkor is így lenne, ha én nem lennék.

De a legnehezebb talán az, hogy ez egy óriási csapda. Hiszen nem lehet visszaforgatni az idő kerekét, és nem lehet elhagyni sem az embernek a gyerekét, mert attól sem lenne jobb, sőt! :)

Szóval átérzem, amiről írsz, és sajnálom, hogy egyedül kell küzdened ezzel, el sem tudom képzelni, hogyan bírod. Próbáltál esetleg külső segítséget kérni (nevtan, pszichológus)? Hátha tudnak segíteni, hogy feloldjátok a játszmáitokat a lányoddal, és jobban szót értsetek…

Én vagyok, aki csak később látta, hogy egyedül neveled. Bocsi. :)

Sajnálom, biztos iszonyú nehéz, de az az igazság, hogy csak a közhelyek segítenek, amik még bosszanthatnak is, azaz a türelem és a higgadtság.

Nem én találtam ki, hanem a spektrumon vagy hol volt ilyen sorozat. Egy dada járt házról házra, pont olyan problémás gyerekekhez, mint amilyennel Neked van dolgod, sőt még sokkal rosszabbakhoz.

Megpróbálom röviden összefoglalni, amit mindenhol csinált.

Először is a legfontosabb, hogy mindig nyugodt maradj, mert az idegesség átragad a gyerekre és különféle (főleg agresszív) formában jön ki.

Fegyelmezés: Először megkéred, hogy pl. pakoljon össze. Persze nem fogad szót. Megint megkéred, de figyelmezteted, hogy ha nem csinálja bünti lesz. Persze, hogy nem fogja csinálni. Viszed a büntibe, hogy jó, akkor nem csináltad, jön a bünti.

A dada azt találta ki, hogy ahány éves a gyerek, annyi percet legyen a büntibe. A végén bocsánatot kell kérnie, persze nem gépiesen, hanem tényleg úgy gondolja.

Alap, hogy nem akar a bünti sarokban maradni. Amíg ott nem marad, vissza kell vinni, de akkor már NEM SZABAD HOZZÁSZÓLNOD! Az is előfordulhat, hogy egy esetkor 20-szor is vissza kell vinned.

Tudom, hogy szörnyen nehéznek tűnik, mert az is, de ha most nem állsz a sarkadra rosszabb lesz, de gondolom ezt Te is tudod.

A másik fontos dolog, hogy ha jót tesz, meg kell jutalmazni. Szokott különféle táblákat készíteni, amire jópontokat lehet gyűjteni. Ha összejött egy adott mennyiség, kaphat egy nagyobb jutalmat. Persze, ha rosszul viselkedik, akkor vissza lehet venni a pontokból.

A családok 98%-ánál az is gond szokott lenni, hogy nem játszanak a gyerekekkel. Nem tudom neked mennyi időd van erre.

Ha ki szeretnéd ezeket próbálni, előtte mindenképp beszéld meg vele, hogy ez és ez lesz, ha nem fogad szót, de mennyire örülni fogsz, ha jobb kislány lesz. Csak, hogy tudja ő is, hogy mire számíthat.

Ja, és nem tudom milyen magas, de ha le kell guggolnod hozzá, amikor fegyelmezel, akkor tedd, mert az is fontos szabályai között volt, hogy a felnőtt arca mindig legyen egy szintben a gyerekével.

Remélem egy kicsit tudott bármelyikünk is segíteni.

A párkeresést pedig nem kellene teljesen elvetned, mert aki így megszeret, az tuti melletted marad. :) Akinek meg nem tetszik, menjen a fenébe.

Nagyon sok sikert és kitartást!!!!

de ezek igenis nagy dolgok. NE pakolj össze utána, akármilyen kupi van, az az ő szobája, neki kell rendben tartani. És üvöltsön, ha akar, akkor is, az asztalnál fog enni vagy sehol. Én eljátszottam, hogy a szeme láttára kiöntöttem vagy megettem a kaját. Az meg, hogy megüt, hát ennél rosszabbat nehéz elképzelni, ezt akadályozd meg, fogd le a kezét, hogy nem szabad. Küldd a szobájába, ha rosszat csinál, vonjál meg tőle netet, tévét, ami fontos neki. TE vagy a szülő, most még kicsi és tudsz rá hatni, ha érzi a határozottságot, hogy a végsőkig elmész.

De kezdetnek akár le is ülhettek, hogy eddig így viselkedett, ez tűrhetetlen, ezek és ezek az új szabályok. Ha nem tartja be, büntetés.