Megbántad, hogy gyereket vállaltál?

Igen, a következetesség nagyon fontos!

Valószínű sokszor feladtátok, amit egyszer megtiltottatok, azt mégis megengettétek, így persze, hogy hisztizik, hiszen az eredményre vezet. :)

Hagyjad, hagy toporzékoljon. Hagyd ott a fenébe, majd megnyugszik. :)

Sok sikert! Hidd el, ha erősek vagytok és összefogtok, még kezesbárány is lehet.

Akkor valószínű az apahiány okozza.

Nem tudná sűrűbben látogatni az apja?

Hasonló korú és viselkedésű gyerekénél egy rokonom a kutyanevelésben is bevált figyelemmegvonást gyakorolta. Ha rosszalkodott a gyerek, akkor egyszerűen levegőnek nézte és nem kommunikált vele, amíg nem viselkedett ismét megfelelően.

Természetesen a szeme sarkából figyelte agyereket, de nem reagált semmire sem. Ha jól viselkedett, akkor viszont nagyon megdicsérte.

Alig két hét alatt a gyerek jó értelemben kifordult magából!

Én bevallom őszintén, gyenge pillanataimban (amikből egyre több van, ahogy nőnek a gyerekek...) bizony megkérdezem magamtól, hogy "kellett ez nekem"? És sokszor nem a válasz, pedig imádom őket!

Sajnos a nagyobbik fiamnál sok mindent rosszul csináltam pici korában, így igazából valószínűleg annak a levét iszom (isszuk) most.

A kicsivel már igyekszem nem elkövetni azokat a hibákat, így őt sokkal jobban tudom kezelni, viszont sajnos a bátyja elég sok hülyeségre ráveszi :(

És attól félek, hogy ez csak egyre rosszabb lesz, ahogy nőnek, mert ha már most, 5 éves korában is úgy érzem, hogy nem bírok vele (a naggyal), akkor mi lesz később???? Én nem akarok olyan anya lenni, akit semmibe vesznek a gyerekei!

Szülőnek lenni a világ legnehezebb és leghálátlanabb melója, szerintem!

Talán hülye ötlet és meg is értem, ha elutasítod, de nem tudod felvenni a kapcsolatot valahogy az apjával?

Szóval üzenj neki valahogy, hogy nem kell a pénze, de a gyerek igényelné a kapcsolattartást.