Milyen egy hiperaktív gyerek?

Apám 2. házasságában a fiú hiperaktív volt már 3 évesen.

Szóval sajnos diagnosztizálhatják már akkor is.

Már a sport babakocsiból ütötte a többi gyereket, mindig ugrált, nevetett, bukfencezett, egy másodpercre sem áll le. Nem lehetett azt mondani neki, hogy nem, mert agresszív lett.

Én ennyit láttam, nem sokat találkoztunk velük.

Utána hallottam, hogy oviba nem, és iskolába sem járhatott, muszáj volt magántanulónak lenni.

Most 18 éves, és szerintem már kinőtte, bár nem tudom, nem tartjuk a kapcsolatot.

Szorítok, hogy nálatok ne legyen ez, mert nagyon kemény volt nekik.

10:21:

"Apám 2. házasságában a fiú hiperaktív volt már 3 évesen.

Szóval sajnos diagnosztizálhatják már akkor is."

Érdekes "szakemberek" lehettek azok, akik egy 3 évesről ki merték jelenteni, hogy hiperaktív. Az ilyen felfogás szerint gyakorlatilag minden egészséges 3 éves hiperaktívnak nevezhető, hiszen náluk ÉLETKORI sajátosság, hogy még nem képesek koncentrálni.

Nem véletlen, hogy 6 és fél éves kora előtt a legtöbb gyereknek nem javasolják az iskolakezdést. Ezért vannak évvesztesek az oviban, mert előtte még éretlen a gyerek ahhoz, hogy kötelességből koncentráljon feladatokra.

Ha valakit már 3 évesen megbélyegeznek, és másként kezelnek, nem csoda, ha önbeteljesítő jóslatként valóban dacosabb, nyugtalanabb lesz, mint a kortársai. Miközben lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy túl sok energia van benne, amit egészséges esetben valóban inkább egy sporttal lehetne levezetni.

Az én fiam is 3 és fél éves, szófogadatlan, eleven, mint a tűz. Ha unatkozik, megvadul. (És nem mindig azt tartja értelmes elfoglaltságnak, amit a felnőttek kigondolnak neki.)

Azonban ha arról van szó, hogy pl. átváltozzon "szuperhőssé", akár 10 percig is ül mozdulatlanul, levegőt is alig vesz. 3 és fél éves létére kétkerekű, 16-os biciklivel közlekedik egyedül, úszik (már majdnem tökéletesen), és amibe belekezd, azt addig gyakorolja, míg meg nem tudja csinálni egyedül. A fájdalomtól, esésektől nem fél, csak akkor sír, ha valamije valóban nagyon fáj. Szóval én csak nevetek, amikor mások aggódnak helyettem, hogy "biztos hiperaktív a gyerek". Egyrészt, mert tanultam pszichológiát, másrészt, mert ma divatos dolog beskatulyázni mindent és mindenkit, pedig valódi hiperaktív gyerek csak kevés van, lusta felnőtt azonban annál több, aki azt értékeli, ha a gyerek egész nap elüldögél a sarokban. Márpedig a világot a felfedezők viszik előre, nem pedig az otthon ülők...

Azért mégiscsak igaznak bizonyult a "feltételezésük", ha az általános iskolát magán tanulóként kellett elvégeznie.

Gondolom, időközönként csak volt egy-két kontroll.

És az nem ma volt, hanem vagy 15 éve, szóval nem azért, mert manapság mindenkire ezt mondják.

Valószínűleg volt egyéb durvább tünete is, amiről én nem tudok, és valószínűleg pszichiátriai kezelés alatt is állt szegényke.