Kötelesek a szülők tűrni, ha a gyermekük óvodai csoportjában hiperaktív gyermeket tettek, lehet valamit törvényesen tenni?
válasza:A mmi ovinkban nincsenek rendes foglalkozások. (Sokszor szidjuk is emiatt a rendszert.) Csak azok a gyerkek kapcsolódnak abe a foglalkozásokba, akik akarnak. Persze suli felé közeledve egyre inkább megrpróbálják az ovónénik rávenni őket. Én úg tudtam, hogy ez egész Magyaro.-n így van mostanság.
Szerintem az egyáltalán nem baj, ha a foglalkozás közben nem láncolják oda a fiadat az ovónénik. Hiszen mozgás közben is tud figyelni a versre, mesére.
Azzal, ha kényszerítenék, nem sokat érnének. Hogy értenek-e az ovónénik, daduskák a hiperaktív gyerkekhez, ebből szerintem nem lehet megítélni, de erről szerintem nem is írtál, hogy velük mennyire vagy elégedett.
Nálunk minden szülői értekezlet alkalmával beszélni kell az ovónéniknek valamilyen nevelési témáról (gyermekek fejlesztése, TV-nézés, bábozás, egészséges étkezés,..) Azt gondoltam ez az új trend is országszerte van. Talán ajánlhatnád az ovónéniknek, hogy beszéljenek a hiperaktivitásról, persze nem személyeskedve, hogy lásd a te kisfiadat.
Az iskolákban se lehet megválogatni se a tanárokat, se az osztálytársakat. Szóval jobb, ha megszokja az ember, hogy ilyen és olyan gyerek is van körülötte. Senki se tökéletes, mást meg lehet, hogy másnak a viselkedése zavar: hiszti, sírás, beszédtelenség,... Sorolhatnánk.
Lássa minden szülő, hogy te teljesen pozítívan állsz a gyermeked mellett, és mutasd meg az értékeit a többiek számára: ebben ügyes, az érdekli... Akkor ők sem csak a hiperaktivitást fogják tudni róla.
Kitartást a gonosz szülőtársak ellen!
válasza: válasza: válasza:"Kiváncsi lennék ki pontozgatta le az integráció-pártiakat :-P."
Akiket zavarnak ezek a gyerekek,nyílván ők nem támogatják,hogy együtt legyenek a többiekkel oviban,iskolában.
Szülők,pedagógusok stb.
válasza:Nagyon tanulságos ahogy a nem problémás gyerek-szülők utálják a problémás gyerek-szülőket, a problémás gyerek-szülők meg viszont az ilyen szülőket. Így aztán egyik sem különb a másiktól.
Pedig milyen szép is volna, ha a nem-p. megpróbálná beleélni magát a szülőtársa helyébe, át tudná érezni az ő problémáját, igyekezne vele együttműködni és arra tudná tanítani a legkedvesebbét, hogy jöjjenek ki egymással. Ismerjen meg más karaktereket is, legyen elfogadóbb és nem törekedne izolációra
A problémás-sz. meg el tudná fogadni, hogy van aki másképp gondolja, a maga szemszögéből igaza van és ezért még nem kellene viszontutálnia... amit egyenesen adunk tovább gyerekeinknek.
Boldogok lehetünk, az emberek többsége ma már utálja az emberek többségét. ... a mérhetetlen önteltségében.
Én problémás gyermek anyukájaként nem utálom a nem problémás gyerek szülőjét,erről szó sincsen,viszont ha a gyermekemet nem fogadják el egyesek,bántják azért amiről nem tehet akkor muszáj az Ő érdekeit képviselnem,ez gondolom érthető.Mégis mit kellene szülőként tennem?
Aki nem bánt én sem bántom,ha bántanak akkor sem bántom viszont ,csak mérhetetlenül szomorú vagyok...
válasza: válasza:Akkor elmesélem, hogy milyen az amikor fordul a kocka. A nagy fiam középiskolában összebarátkozott az egyik osztálytársával, aki nagyon fura volt, és furán viselkedett. Senki nem volt hajlandó szinte még csak szóba sem állni vele az egész osztályból a viselkedése miatt.
A feleségem és a nagyamama állandóan piszkálták a fiamat, hogy miért pont a "hülyegyerekkel" kell neki a gimiben barátkoznia. Nézzen magának normális barátot stb. Később kiderült a fura osztálytárs, egy magasan funkcionáló autista fiú volt, de sajnos a cikizések miatt kiborult rendszeresen és elment az iskolából.
Kb. 3-4 hónappal ezután kaptuk meg a kicsi fiamnak az autizmus diagnózist!
Kérdeztem a mamát és nejemet is, na most akkor mi legyen a mi "hülyegyerekünkkel"? :-(
Tanulságos és nagyon megható a történetetek !
Bizony én sem tudtam mi is az a hiperaktív gyerek...amíg ilyen közelről nem találkoztam vele,hogy nekem is lett egy belőle.
Az unokatestvérek egyike iskolai csínytevést követett el egy másik gyerekkel,akiről csak úgy beszélt a testvérem(az unokatestvér anyukája) ,hogy egy nagyon rossz,ördögi gyerek ,,mert belevitte az ő fiát a csínytevésbe,mert az ő fia alapvetően milyen jó gyerek és ez a másik maga az ördög...
Aztán mikor azt is mondta a hugom,hogy a kisfiú hiperaktív és hogy csak egy problémaforrás a tanároknak ,akkor mondtam a hugomnak,hogy akkor én most nem szólok egy szót sem a történtekre,mert az én kisfiam is hiperaktív ...róla is sokan így vélekednek ...én most bölcsen csendben maradok.
Ha nem lenne az enyém hiperaktív,nem ismerném ilyen közelről a problémát ,talán szidom a hugommal a kisgyereket,hogy micsoda nevelést kap,micsoda szülei lehetnek ...de így ,hogy ezt tudom inkább bölcsen hallgattam,mert teljesen azonosultam azzal a kisgyerekkel,mintha az enyémről lenne szó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!