Anyai csőd vagyok? Hogy hozhatnám helyre?

Köszönöm szépen a válaszokat, némileg megnyugtató, hogy nem csak az én gyerekem ilyen finnyagép. Az a legdühítőbb az egészben, hogy ritkán ugyan, de képes normális kaját enni, akkor nem győzöm dicsérni, de csak óvatosan nehogy elijesszem. Tegnap anyukáméknál volt és nem vicc egy egész tányér zöldséges!! rizst!! evett meg hússal!! és nem vágtak át, még videóztak is. Én meg nem tudtam hogy elájuljak, vagy örüljek, végül inkább örültem. Ezért gondolom azt, hogy már pszichésen nem akar enni. :(

Azért próbálkozom.

Teljesen igazad van, mert nemrég itt volt a kishúgom, sütit sütöttünk, de mondtam nekik (a gyerek is az asztalnál ült), hogy addig nincs süti amíg nem vacsoráztak, és együtt ettek, amíg nem néztem oda. Amint odamentem a gyerek ellökte a kenyeret, és mikor megint eljöttem ismét kérte :(

Azért már ez alakul, mióta próbálok nem problémázni a dolgon. Nem könnyű, mert sokszor legszívesebben megtömném, csak, hogy legyen benne valami, vagy legalább kóstolja meg. De hősiesen ellenállok a késztetésnek.

Komolyan mondom néha azt érzem, hogy szeretném megverni olyan ideges vagyok. Persze ezt sem tenném meg soha, de azért ijesztő...