Mit csináljak a húgommal?
A 10 éves húgom egyfolytában bánt engem és az anyukámat! De inkább őt, mivel én nem vagyok vele annyit. Ma reggel például ordított vele, mert kimosta a pólóját... Meg este anyukám dúdolgatott egy dalt és a húgom megmondta, hogy nem akarja a kornyikálását hallgatni... Hiába szólok rá, mostanában már keményen megmondom neki, hogy hagyja abba,de csak nevet rajta. Engem is sokat sérteget, van hogy csak úgy spontán megüt... Nagyon fáj, és már sírtam is miatta, és látom hogy anyukámat is zavarja. Csak az a baj, hogyha megvédem, ő maga sem áll mellém, így esélyem sincs... Az apám nem veszi észre, az sem zavarja, hogy a jelenlétében le h*lye p*csázza anyámat a tesóm... :( (de persze én semmire sem mondhatok még annyit se, hogy 'nem érdekel' mert akkor gonosz és bunkó vagyok)
Mit csináljak vele? :( Gondoltam rá, hogy a nővéremnek kéne szólnom, de ő Budaörsön lakik, és csak hónapok múlva jön haza, de addig nem tudom hogy hogy bírom, már azon gondolkodom, és barátnőm is tanácsolta, hogy üssem meg vagy ilyesmi, amit meg nem akarok, mert egyrészt milyen már, hogy bántom, másrészt meg apám tuti engem szidna meg. Kérlek, segítsetek!
Nem hiába írták sokan a pofozást. Igaz, hogy a Gandi-féle békeharcosok elvetették az erőszakot, de sokan nem tudják, hogy miért ? Nem azért, mert olyan mimóza-lelkűek lettek volna, hanem azért, mert felismerték: harcban semmi esélyük sincs, marad a "public relation".
A húgodra visszatérve: a nevelése el volt rontva kezdettől fogva. Mi marad ? Ha nem téríted észre egy-két frásszal, akkor ilyen marad és züllhet tovább menthetetlenül. Ha lekeversz neki két egyformát, akkor a sokkos állapotából a saját intelligenciája révén ráeszmélhet a helyes útra (vagy nem). De Neked kötelességed megpróbálni.
válasza:Az utolsónak gratulálok...
(én a "Gandhi-s békeharcos vagyok...)
Kedves Kérdező, a Te döntésed, hogy kinek a tanácsát fogadod meg, ha egyáltalán megfogadod.
De tartsd szem előtt, hogy nem ismered egyik válaszadót sem.
Lehet, sőt valószínű, hogy a legtöbben a nagy bölcs válaszadók közül még nemigen láttak gyereket, és a pofont tartják a legegyszerűbb, legjobb útnak/csípőből válaszolnak valamit...
Nyilván én is ismeretlen vagyok, de kérdezz meg egy pszichológust, vagy egy nevelési tanácsadót, vajon jó ötletnek tartja-e a pofont.
A Húgod és a Saját érdekedben higgy nekem, látatlanba is megmondom Neked, hogy itt nem a pofon a megoldás.
Valóban kicsit elkanászodott a kisasszony, de könyörgöm, egy 10 éves gyerekről beszélsz úgy, mint egy terroristáról...
Én rengeteg valóban problémás gyerekkel találkozom nap mint nap, drogos, bűnöző kamaszoknak tartok foglalkozásokat.
Olyan foglalkozást, amit a hátuk közepére sem kívánnak.
Aztán egy kis őszinteség, kedvesség, és rengeteg beszélgetés után kiérdemlem a bizalmukat, és megtörik a jég. (Sosem Ők tehetnek arról, amilyen sors jutott nekik, ezt merem állítani.)
Ha az én módszerem Náluk beválik, a Húgodra is jótékony hatással kell, hogy legyen.
Vagy el tudod képzelni, hogy én az "én gyerekeimnél" pofonnal érek el bármit is? Nem is adhatok nekik - nem is adnék sosem.:)
Meg kell találni SOK BESZÉLGETÉSSEL azt a gócpontot, ami ezt az agresszivitást kiváltja.
Az egész a Te személyes/(érzelmi) intelligenciádra van bízva.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!