2 és fél éves kisfiamnak, ha problémája van, sokszor rohamot kap. Ez mennyire számít normálisnak?

Kiegészítem az amúgy helytálló válaszokat. Én is megnyugtatom a kérdezőt: átlagos reakció ez egy 3 év alatti gyermektől, de hozzáteszem, hogy kb. 4 éves korig nem túl szerencsés dolog a zuhany számukra; még a hajmosás is esetleges magzatkori kellemetlenségeket idézhet fel bennük, és tiltakozhatnak, sikítozhatnak tőle (egyéne válogatja) , de gyermekpszichológustól hallottam már további már okairól is ennek (nem tudom idézni).

Nos, 4-5 éves kortól általában nem szokott már gondot okozni a zuhanyozás, de ez egyénileg változó, ezért gyermeken 4 éves korától csak olykor-olykor próbáld ki, ha nagyon emellett voksolsz (egyébként én is zuhanyzáspárti vagyok, de csak ha minimum négy éves gyerekről, emberről van szó, így 4 év alattit kádban fürdess, mosdass, ha lehet), szóval 4 éves korától tesztelheted, hogyan bírja, és ha akkortól tetszik neki, akkor sima ügy, de ha frusztrálja, akkor csak néha próbálkozz evvel, ha javasolhatom.

A dackorszak kapcsán még annyit: a gyermekek 1-4 éves kora között bármikor előfordulhat, általában 1-2 éven át tart, egyénileg változó, kinél mikor és meddig (1-3, 2-3, 3-4 éves kor között, stb.) ; azonban nem tévesztendő össze a pusztán akaratossággal (bár a dackorszaknak RÉSZE ez is), sem a a dackorszakba regresszáló óvodáskorúnak megnyilvánulásaival. FONTOS, HOGY MEGÉLJE A DACOSSÁGÁT a dackorszakban a gyermek, mert ez az ő én-tudatának kialakulásához vezető egyik nélkülözhetetlen tényező!

(Mások és ő maga közti határokat tudnia kell ehhez, pl. a tagadás megélése útján; ekkor fedezi fel, hogy nem teljesen azonos másokkal, legfeljebb egyesekkel jobban össze van kötve lelkileg, telepatikusan, pl. anyjával, míg másokkal kevésbé.)

Hiszen egyrészt a szélsőségeket meg kell ismernie, hiszen honnan irányul a kifinomultabb képességek, megnyilvánulások felé valaki, ha nem ismeri meg a határait annak? ;) Valahol el kell kezdeni az értelmezést a gyermeknek... Épp ilyen az, hogy kisgyermekkel olykor (de nem mindig) jól artikuláltan és széles gesztusokkal (metakommunikáció) szükséges beszélni, hogy megismerje a szavak helyes kiejtését, azaz a prototípust, amiből aztán már levezeti a felnőttek hadaró, vagy szóvégeket esetleg elharapó kiejtéséből, hogy mely, már általa ismert szót hallotta. Épp így a viselkedés terén is először a kiindulópontokat és a határokat kell megismernie ÉS MEGÉLNIE. :) Sok szülő számára ijesztőnek tűnik, de ez

nem idegbaj ,nem ideggyengeség stb, ahogyan fogalmaztál, és kérlek, szokványos (allopátiás) gyógyszerek szedését felejtsd el (remélem, nem gondoltál ilyesmire), kivéve a vészhelyzeteket (autóbaleset, malária stb.), de olyankor úgy is a mentős/orvos adja be a kemikáliát. Az oltásokkal sem értek egyet, de ez már más téma lenne. Két éves kor alatt meg különösen veszélyes, ezért Japánban és egyre több országban már tiltják, az okát legfeljebb privát levélben közlöm. AZ OLTÁS FOKOZHATJA a lelki habitus problémáit és a testi betegségek kialakulásának esélyét.

(A gyógyszerszedésről:

egyébként senki számára, felnőtt számára se ajánlom a kemikáliákat, szokványos gyógyszerek, így egy "sima" aszpirint sem; léteznek mellékhatásmentes természetgyógyász módszerek: homeopátia (olcsó és igen hatásos), kineziológia (ez drága, de igen hatékony megoldás pszichés problémák esetén), bach virágterápia, illóolajok, gyógynövények (utóbbit csak néhány hetes kúrával, itt lehetnek kisebb mellékhatások, de nem vészes általában), stb.)

A gyerekednek NINCS semmilyen problémája, pszichés problémája sem, ha csak a leírásodat vesszük figyelembe -hisz ebből tudok kiindulni. Ráadásul beteg most ő, mint írtad, ilyenkor meg pláne érzékeny, mint akár mi, felnőttek, ha betegek vagyunk. De tudnod kell: ha nincs akut baja a picurnak, ha amúgy jó a közérzete, olyankor se jelent bajt, ha előfordul ilyen szintű szélsőség, mint amelyekről írtál. :)

Hogy mit tehetsz a dackorszak során? Egy pár gondolatot hadd említsek erről is: engedd, hogy megélje, amennyire csak lehet, ám de alapvetően ne hagyd, hogy ő irányítson téged, elkényeztetni sem ajánlatos, azonban olykor persze legyen az ő elképzelése szerint, amit akar. A nevelés legtöbb vonatkozásában azonban legyél következetes, határozott, de ne kemény, hanem barátságos és mindig magyarázd el neki, mit miért teszel, de akkor tedd, amikor aktuális! :) Utólag nem fogja érteni, ha csak nincs már 5 év felett; ám de kb. 8 éves korig jobb, ha az adott esemény megtörénte másodperceiben fűzöl hozzá magyarázatot. (Pl. nyúl a konnektorhoz, akkor finoman elrántod, vagy hirtelen elhúzod a kezecskéjét, és határozottan, de nem rémülten közlöd vele tömören, világosan: nem szabad! És mindezt ezekben a másodpercekben, amikor nyúlt a konnektor irányába! Ettől kezdve ha ösztönösen a konnektor felé nyúlna egy ideig mégis, akkor saját maga fogja elrántani a kezecskéjét, és esetleg hozzáteszi saját maga: "nem szabad" ; azaz megtanulja.)