Miért ütöget még mindig? Nem használt az, amit itt tanácsoltatok. Mit tegyünk?

Szeret és nemtudja máshogy kifejezni mert még nem ismeri ezeket a szavakat.

Ha én valakit nem szeretek azt le se s*zarom nemhogy ütögetem.

Nagyon együttérzek veled, egy 14 éves lánynak barátnőzni, álmodozni kéne, és egyedül a tanulás meg a pályaválasztás miatt aggódnia. Elfogadhatatlannak tartom, ha egy anya elveszi a gyerekkorát az idősebb testvérnek (akár nemtörődömségből, akár egészségügyi okokból) azzal, hogy a kisebbek nevelésének a felelősségét a nyakába varrja.

Úgy látom, hogy anyukáddal sokkal nagyobb baj van, mint az öcséddel, elsősorban őt kell "lerendezned", mivel más a környezetében ezt nem teszi meg. Próbálj meg most ebbe az irányba elindulni, egy kicsit hagyd az öcséd problémáját, mert az eddigiekből nyilvánvaló, hogy megtettél az égvilágon mindent érte, ami tőled telik. Szerintem is EL KELLENE OLVASTATNOD VELE A VÁLASZOKAT, egy olyan típusú anya mint a tied nem ad a saját gyereke véleményére, ellenben az idegenek rosszallása, tanácsa sokkal nagyobb hatással lehet rá. Ezzel ki tudod mozdítani ebből az állapotból, mert ő most a tehetetlenség csapdájába esett, ezért hagyja, hogy rajtad csapódjanak le a problémák. Védőpajzsnak használ téged, hogy a szerinte megoldhatatlan élethelyzettel ne neki kelljen szembesülnie, ezért is kezel téged másként, mint az öcsédet. Ellenben valahol mégiscsak érzi, hogy ez az ő dolga lenne, lehet, hogy tudat alatt szégyelli is magát miatta, ezért büntet téged, ha át kell venned az ő szerepét (az öcséd megregulázása). Ki kell ráncigálnod ebből a számára kényelmes, de azért nyomasztó helyzetből, mert az idő múlásával egyre eltompultabb lesz és képtelen lesz összeszedni magát annyira, hogy a sarkára álljon. Tudom, hogy ez nem a te feladatod lenne, de a sors sajnos ezt hozta neked, és úgy tűnik neked kell megoldást találnod, hogy mihamarabb élhesd a veled egykorúak életét, és a korodhoz illő problémákon rágódhass, ami elengedhetetlen ahhoz hogy egy egészséges lelkületű felnőtté válj. Ez általában a szülők felelőssége, de ha te is tehetsz érte, miért ne tennél?

Neked is el kell fogadnod valamit, ami kulcsfontosságú, és itt már többen leírták: NEM SZABAD MAGADRA VENNED AZ ÖCSÉD NEVELÉSÉNEK TERHÉT. Nem csak fizikálisan, még a gondolataidban sem. Elsősorban ez az, amit megtehetsz az öcsédért, minden más - mint ahogy eddig is tapasztaltad - időpocsékolás. Szerintem érdemes lenne elmenned nevelési tanácsadóhoz, akár egyedül is, hogy megélhesd, hogy valakitől támogatásra, megértésre találsz ebben a problémában. Anyukád szégyene legyen, hogy idegenekhez kellett fordulnod, és tegyél róla, hogy erről mindenki tudomást szerezzen. Talán ez is segít neki abban, hogy rádöbbenjen, érző emberi lény vagy és ő az aki nagyon rosszul áll a dolgokhoz.

A másik dolog talán, ami kibillentheti anyukádat ebből a passzivitásból, hogy választás elé állítod: vagy a sarkára áll, vagy ha továbbra is közömbös marad az öcséd viselkedése iránt, a saját módszereiddel fogod a kezedbe venni a nevelését (itt lehet néhány drasztikus dolgot beígérni), és nem tűröd, hogy ezért megbüntessenek. Esetleg nem vagy hajlandó vigyázni rá többet, és a lehető legkevesebb időt fogod otthon tölteni, inkább átmégy barátnőkhöz tanulni, mert otthon nincsenek meg ehhez a nyugodt körülmények. Vagy bevállalsz egy-két szakkört (pl. dráma, kézműves vagy tudományos), vagy különórát suli utánra. Ez ellen senkinek sem lehet kifogása, hiszen csak a hasznodra válna. Nem tudom, hogy milyen suliba jársz, de ha még a középsuli előtt vagy, megemlítheted, hogy ha nem változnak a dolgok, egy másik városban lévő kollégiumos suliba fogsz jelentkezni.

Nagyon sajnállak, és nagyon szorítok érted, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, mert te sokkal jobb sorsot érdemelsz. Sok erőt és kitartást kívánok neked, hogy meg tudd oldani a problémát, és hogy kicsit megkésve is, de élhesd a kamaszok "felhőtlen" életét.

p.s.

Valami még eszembe jutott.

Le kellene írnod a gondolataidat, félelmeidet, érzéseidet, sérelmeidet egy levélben, és odaadni anyukádnak, és azt mondani neki, hogy ha egy kicsit is szeret, figyelmesen elolvassa, és minden sorát komolyan veszi. Közeli ismerőseim körében már bevált, megmentett egy kapcsolatot, egy másik esetben pedig elsimított egy hónapok óta tartó családon belüli konfliktust.