Miért ütöget még mindig? Nem használt az, amit itt tanácsoltatok. Mit tegyünk?
az öcsém mindig ütöget. ő 2 éves, én pedig 14/L. már nem tudjuk, hogy mit tegyünk, hogyan kellene megnevelni. nemrégiben tettem fel egy kérdést, hogy mit kellene tennünk, hogy leszokjon a verekedésről. megpróbáltuk a szüleimmel azokat a dolgokat, de nem segített. írták, hogy csináljak úgy, mintha sírnék, de ő nem szól ehhez semmit, csak nézett, úgy mint egy "rossz kisördög". de tényleg kajak olyan fejet vágott. szóval ez a dolog nem használt. mit javasolnátok?
mellékesen még annyit, hogy nincs olyan, hogy nem játszok vele, és általában az ütögetés is akkor tör ki belőle, amikor játszunk. szóval nem lehet arra fogni a dolgot, hogy nem foglalkozok vele. és mindig csak engem bánt, anyáékat nem szokta. csak nagyon ritkán. meg bölcsibe is jár, úgyhogy ott is inkább azt tanulja, hogy hogyan kell okosan viselkedni.
ezt a kérdést tettem fel múltkor:
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__proble..
válasza: válasza:Te mit szoktál játszani az öcséddel? Már úgy értem, hogy az "ütögetés" úgy jön, hogy nyugodtan építőztök, autóztok, báboztok, könyvet néztek, labdáztok, stb., és egyszer csak elkezd "ütögetni"? Mert ha valami olyasmit csináltok együtt, ami egy 2 éves gyereket leköt egy időre, akkor miért szakítaná félbe ütögetéssel? Magával tolna ki, mert vége a játéknak. Ha az a játék, hogy gyömöszölöd, hempergeted, csiklandozod, akkor ne csodálkozzatok rajta, ha ez végül "ütögetésbe" torkollik. Még nem tudja ellenőrizni a mozdulatait, megpróbál téged utánozni.
Szerintem egy 2 éves gyereket figyelmeztetnie kell az anyjának, és a 14 éves testvérének is arra, hogy a másikat megütni nem játék. Pontosabban, rossz játék. Ilyen "ütögetős", hajhúzós, karmolós időszaka szinte minden kisgyereknek van, de eltűrni nem kell.
Nem tudom, hogy milyen tanácsokat kaptál eddig. Én azt tanácsolom, ami mind a négy gyerekemnél bevált annak idején. Ha játék közben megüt a testvéred, határozottan fogd le a kezeit, és nagyon komoly arccal mondd azt neki, hogy: "Nem. Ezt nem engedem." Ha azt hiszi, hogy ez is a játék része, és folytatná, akkor ismételd meg: "Azt mondtam, hogy ezt nem szabad, hagyd abba. Így nem játszunk tovább." Ez nem túl bonyolult szöveg, és a tartalmát általában értik a 2 évesek is. De ha nem érti, az "ütögető" kezecskék lefogása, elég egyértelmű nekik. Addig tartsd fogva a kezeit, amíg érzed, hogy már nem erőlködik a kiszabadításán. Ha már érzed, hogy nincs benne verekedős ellenállás, megkérdezheted, hogy akar-e valami olyasmit játszani, amit ő is nagyon szeret.( Ezt ti tudjátok, hogy mi?) De ezt következetesen, nagyon komolyan csináld végig. Nem hónapokról van szó, csupán egy-két hétről.
Az öcséd most próbálgatja, hogy kivel szemben mit engedhet meg magának, ez a korával jár. Nem véletlen, hogy a szüleiteket nem meri "ütögetni"; pontosan tudja, hogy nem szabad. Gondolom a bölcsiben sincs vele különösebb gond, mert ha lenne, mondanák.
Egy dolgot azért ne felejts el: te nem pótmamája vagy az öcsédnek.Nem neked kell megnevelni.
válasza:sztem ha akkor kezd ütögetni, mikor játszotok, akkor azonnal hagyd abba a vele való játékot, és mondd meg neki, ha nem hagyja azonnal abba az ütögetést, akkor vége a játéknak, mehet kifelé. és ha nem hagyja abba, akkor tényleg ne játssz vele tovább. pár alkalommal megtanulja, hogy csak akkor foglalkozol vele, ha tud viselkedni. és mindezt ne rimánkodó hangon, hanem szigorúan, szemébe nézve, kezét megfogva. persze nem kell neki fájdalmat okozni, se kiabálni, de érezze, hogy ez nem játék. amúgy a siránkozást én nem is javasoltam volna, mert ezzel csak még élvezetesebbé teszed neki a mókát.
2,5 éves kislány anyukája
köszönöm a hasznos válaszokat.
második: azt én is tudom, hogy nem én vagyok az anyja, vagy a pótmamája, de ha megüt, anyáék nem foglalkoznak vele, csak annyit mondd, hogy tudod ő milyen, ne törődj vele! de most már kezd rosszul esni, hogy mindig "bánt". de azt hiszem megfogadom a tanácsaitokat.
válasza: válasza: válasza:Ez nálunk is hasonlóan működött, bár kisebb korkülönbséggel. Ha megvédtem magamat tőle, még én kaptam ki, így egy idő után elkezdtem menekülni az öcsém atrocitásai elől, erre ő utánam is jött, és folytatta, ahol abbahagyta, nekem meg nem volt szabad még a kezét sem lefognom.
Aztán egyszer amikor ismét utánam jött, elöntötte az agyamat a lila köd, és bár úgy, hogy ne legyen belőle baja, de alaposan megvertem. Iszonyatosan kikaptam, de ezt követően nem volt több ilyen gondom.
Ezzel most nem azt szeretném mondani, hogy ez követendő példa, csak gondoltam, megosztom a saját tapasztalatomat.
értem. és mér van az, hogy nem ért a komoly szóból sem?
ma például elvette a tolltartóm, és nem szeretem ha azt cseszteti, mert kitöri a hegyét, dobálja stb... és tök komolyan mondtam neki, hogy "rakd vissza a táskába!" és nem értette, csak elkezdett röhögni. elég durva, mert én a szemébe is néztem, miközben komolyan mondtam neki. anya csak állt az ajtóba, és ő is röhögött. nagyon idegesített, hogy nem hogy ő is parancsolta volna neki, inkább kiröhögött. (ja igen, és amikor először mondtam neki, hogy tedd vissza a táskába, akkor meg lerakta, amikor mégegyszer mondtam neki, akkor meg belerakta a kiságyába.)
oké, nekem nem az a bajom, hogy elvette, hanem az, hogy először normális hangom mondtam neki, hogy tegye vissza, de Ő NEM HALLGATOTT RÁM.
SEGÍTSETEK PLS
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!