Milyen szintig normális, hogy a szülők a hiperaktív gyermekük nevelésének, fejlesztésének vetnek alá mindent?
Folyton róla beszélgetnek,megoldást keresnek,mindig kielemezik mi volt aznap a gyerekre a panasz az iskolában,óvodában,a végén már olyan szinte nyomasztja őket,hogy míg mások büszkék a gyerekekikre,ők folyton szégyenkeznek mindenhol.Minden tanácsot kipróbálnak amit szakemberektől kapnak,a gyermek viszont nem kezelhető könnyebben,sőt a folytonos egrecírozásra még makacsabb ,ellenkezőbb lesz.A legtöbben a környezetükből a szülők hibájának róják fel az állapotot,függetlenül attól,hogy például egy születési körülmény,súlyos oxigénhiány,koraszülés eleve hajlamosabbá tette a gyereket ,hogy később ezzel küzdjön.
Akár az idegöszeomlásig is juthat a tehetetlen szülő,válások történhetnek emiatt.
válasza:Sztem minden igazi szülő megrémül és eszeveszetten segíteni próbál,ha a gyermekével gond van.
A jó,ha a felek kiegészítik,segítik egymást ebben.Azt akartam írni,h meg kell találni az egyensúlyt,meg kell húzni a határt.De ki határozza meg,h hol a határ,mi az egyensúly,ha a gyermekünkkel van gond???A szívem kitépném,ha azzal segíthetnél akármilyen baján.
Azt hiszem,h egy idő után talán jobban tudunk segíteni komolyabb helyzetekben,ha kívülről próbáljuk szemlélni önmagunkat.
Jó és intelligens embereknek kell lennünk ahhoz,h ilyen helyzetekben ne menjen rá a párkapcsolat is.
...és azt hiszem csak az igaz barátok maradnak meg ilyenkor az ember mellett...
Örök igazság: "Anyának lenni annyi,h az embernek egész életében a testén kívül dobog a szíve."
Vajon vannak stádiumok abban,hogy a szülők min mennek keresztül,számunkra most vált egyértelművé,hogy baj van,hogy sokáig rengeteg nehézség fog következni,hogy képtelenek vagyunk hatékonyan segíteni a gyermekünkön,riasztó és rendkívűl fájdalmas felsimerés ez nekünk,a férjem amint hazaér a gyerekkel fájdalmasan sóhajtozik,azt mondja inkább nem is mondja mit mondtak ma a gyerekre hogyan viselkedett.
Így nem lesznek barátai,így elszigetelődik,én ezt nem bírom!!!Nagyon-nagyon-nagyon fáj valami itt legbelűl...
válasza:igen,vannak stádiumok.
A legjobb,amikor végre valaki megnyugtat,hogy nem a te hibád!Nem vagy egy vacak anya!Aztán jön a sűrűje!Óvoda,iskola.Gyerekek,tanárok,szülők.Igen,nincsenek és nem is lesznek barátai.Soha nem fogják meghívni egy szülinapi zsúrra és az övére is kevesen fognak elmenni.Aztán jön a kamaszkor,amikor a hiperaktivítás átvált egy nagyfokú lustaságba.Tudom,hogy sok szülő már ezt alig várja,de ez sem lesz túl kellemes dolog.Aztán figyelni folyton,mert az ilyen gyerekek befolyásolhatók!Figyelni,hogy kikkel,mikor találkozik,mert nem barátkozni akarnak vele az biztos.Közben könyörögni,megalázkodni a tanároknak,mert ugyan ők is tudják,hogy a gyerek nem hülye és a szülők a lelküket is kiteszik érte,de mégis mindig szabadulnának ettől a tehertől.
aztán hazaérsz meló után,tuti,hogy valami zűr fogad otthon.Jó esetben nem temeted magadba,hanem hagyod kiömleni magadból.Talán van még 1-2 másik gyereked is.Hát szegények nem rózsás helyre születtek,néha megértik,néha nem.és van még egy apuka is.Általában ők a fáradtabbak a gyerekhez.Mire kimozdulhatnátok,addigra hulla vagy.Mi feladtuk.Elváltunk.Akkor kezdte a középiskolát.Nehéz volt.A legnehezebb,ami eddigi életemben történt velem.Mind anyagilag,mind idegileg.Nem arra vágyom,hogy elém álljon és azt mondja,hogy kösz anyu,hogy mindent megtettél értem,csak arra vágyom,hogy simán anyu legyek neki.Viták,veszekedések,indulatok nélkül.
lesznek könnyű és nehéz időszakok.
A három gyerekem közül ő az,akiért a legtöbbet aggódtam.
válasza:Nézd, ha azt akarod, hogy a gyereked ne kallódjon el, ne add fel. Úgy tűnik te e határon vagy. Meg lesz a gyümölcse annak, hogy róla beszélgettek, elemeztek stb stb. Hinned kell benne.
Ne érdekeljen mit mondanak mások. Tudod ma már senki nem hívja a Down kórosokat mongol-idiótáknak- mert mindenki tudja, hogy nem idióták és pláne nem mongolok.
Így lesz ez a hiperaktivitással is, most még keveredik az emberekben, tanárokban a dolog és ezért a sok nehézség.
Ne szégyenkezz egy percig sem, légy büszke.
20:44-nek
Köszönöm,hogy őszinte voltál,ezt nagyra értékelem!
A pszichológus ,pszichiáter is azt mondja na és mi van ha hiperaktív és mosolyognak közben,hiszen itthon nap,mint nap elszbadul a pokol,minden a gyerek körül forog,a férjemmel sajnos elég gyakran már tehetetlenűl nézünk egymásra,hogy most ilyenkor mit is kéne,mert ugye legyek következetes,határozott,de ugyanakkor elfogadó,szeretetteljes,persze egyik sem hozza meg a várt együttműködést a gyermek résézéről,ő szegény a belső indittatásaitól vezérelve működik,hiába igéri meg,hogy anya én jó leszek,megígérem,egy perc múlva máris alárendelődik a pillanatnyi impulzusainak.
Arról ne beszéljünk,hogy a tanárral szembeni megalázkodás mit okoz az emberben,hiába tanulta a pedagógus,hogy milyen a hiperaktív gyerek és hogy nem csupán a neveléstől olyan amilyen,ettől függetlenűl feljogosítva érzi magát folytonos tanácsadásra,kritizálásra...akkor mindezt nem teszi persze,ha van egy saját hiperaktív gyermeke otthon.
A környezet pedig nem tudhatja mi is ez mivel is jár,puszta jóindulatból adja a tanácsokat,látványosan összenéznek ha a gyermeked produkálja az állapotából adódó viselkedést.
Van egy kis barátja a fiamnak,nagyon nagy kincs,szinte remegek,hogy kitartson a kissrác,ha megyek a fiamért gyakran a kis barátnak is viszek ajándékot,mintegy lekenyerezésként,hogy tartson ki mint barát,ehozom magunkhoz,haza is viszem,a kisfiamnak folyton mondom,hogy nagyon meg kell becsülnie a kis barátját,kérlelem,hogy szépen viselkedjen vele.
21:09-nek
Nem szó sincs arról,hogy feladnám,csak félek az előttünk álló dolgoktól,de szerintem jó is ha az ember helyesen méri fel a nehézség súlyát és akkor ennek megfelelelően elkövet mindent ami tőle telik.
Sajnos mindig is az a típus voltam akit nagyon is érdekelt mások véleménye,most ez jó nagy küzdelem lesz saját magammal,hogy el kell fogadnom a kisfiamat úgy ahogy van és mivel ő az igazán fontos,a külvilág véleményét igyekeznem kell megfelelően kezelni.
válasza: válasza:Első vagyok.
Sztem jól kezeled a dolgot.Még az is nagyon jó,h keresed a fórumokat,ahol egy kicsit kiadhatod a fájdalmad.Ez is ilyen.Önmagad érdekében mindig figyelj majd arra,h
ne fojtsd el a fájdalmad.Add ki magadból,és figyelj,h a férjed is ki tudja adni.Akkor talán nem egymáson fogjátok kitölteni.
Azt ne feledd,h mindekit megítélnek mások.Vannak ilyen emberek.Általában az ő házuk táján sem stimmel minden.Csak a hozznánk hasonlóak nem hozzájuk mennek sepregetni...És akinek van vmilyen sebe,annak sokkal jobban fáj,ha bántják. Nincs más lehetőségünk,mint megerősödni,és kizárni őket...legalább látszólag...
Olyan aranyos,amit a kis barátjáról írtál.Sztem tök okosan csinálod! Nem elvárni kell az elfogadást,hanem tenni érte,és ez ilyen pici gesztusokkal kezdődik...később megtérül,én bízom benne...
02:41-nek
Igen azon vagyok,hogy összekapjam magam ,elfogadjam a helyzetet,el is fogok jutni oda,de igényel egy kis időt a feldolgozás,kevés fájdalmasabb dolog van ,mint mikor az ember a gyermekének nehézségein képtelen segíteni.
07:51-nek
Nagyon köszönöm,annyira jól estek a szavaid!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!