Odacsápás reflexből vagy tudatosan? Bővebben alul

nem. nemreflexből se.

Múltkor a lányomat mosdattam, nem akart kiszállni, rugott, vágott, én meg rácsaptam a pucér fenekére. Nagyobbat csattant, mint amilyen volt, de piros lett a nyoma pár percre. Aztán elmult. Ugy sajnáltam, megfogatam, soha többet, bármennyire is kiborit. 2,5 éves.

Elő...tiszta égő volt. Épp a tanácsadóba mentünk szurira, nem volt egész 3 éves+a félév körüli tesó babakocsiban. Egséz úton nem lehetett vele bírni és egyszercsak elengedte a babakocsit és kirohant az útra (előtte sose nem tett ilyet, egész ügyesen tudta mindig hogy meg kell állni, csak ez alkalommal tuti bosszantásképp csinálta) Na akkor gondolkodás nélkül rásóztam a fenekére. Tényleg nem gondoltam át. Nem bántam meg, még akkor se hogy gyalogolnunk kellett vagy 15 percet a tanácsadó körül, hisz az ő bőre rettentő érzékeny, ha erősebben odanyomom (nem ütésről beszélek) nagyon piros marad. Hófehér bőrű. Szóval ciki volt, de azóta se rohan föl az útra. Rosszul esett neki is nekem is az tény, de ez jött hirtelen. Pedig nem vagyok verős fajta. Bünettészék meg 3ig számolok párti vagyok. Viszont ez olyan dolog volt hogy inkább seggre csapás és megtanulja egy életre (reméljük, bár 1 éve nem szaladt azóta se ki)minthogy autó gázolja el.

Nadrág volt rajta. Azon keresztül is meglátszik. miért a te sztorid mi?

Nem olyan nagy tragédia ez :)